Emlékművet avattak szombaton a romániai Marosszentgyörgyön (Sângeorgiu de Mureș) az 1990-ben történt, fekete márciusként is emlegetett marosvásárhelyi (Târgu Mureș) véres események magyar és magyar ajkú roma áldozatainak, sebesültjeinek és meghurcoltjainak tiszteletére. Máthé Mihály szobrász alkotása magyar és roma jelképeket tartalmaz, elkészítését Magyarország kormánya is támogatta.
A Marosvásárhellyel összeépült Marosszentgyörgy polgármestere az ünnepségen elmondta: az emlékmű főhajtás mindenki előtt, aki 1990-ben szembeszállt a megfélemlítőkkel, védte magát, a családját és Marosvásárhely kapuját, egyszersmind főhajtás azok előtt, akiket a zavargások után meghurcoltak, megvertek, bebörtönöztek. Sófalvi Szabolcs közölte: azért állították az emlékművet, hogy a fekete március soha ne ismétlődhessen meg, és a népek békében, egyetértésben élhessenek együtt.
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes üzenetben köszönte meg a marosszentgyörgyiek 1990-es helytállását, ugyanis ennek köszönhetően nem lett még több halálos áldozat Marosvásárhelyen. Langerné Victor Katalin, a budapesti kormány egyik helyettes államtitkára pedig azt írta levelében, hogy a „magyarországi és a határon túli magyarság összetartozásának ki kell terjednie a magyar ajkú cigányokra is”.
Marosszentgyörgyön nem voltak halálos áldozatok az 1990. március 19-ei és 20-ai román–magyar összecsapásokban, ám a hatalom hat helybeli férfit mégis őrizetbe vett, vallatott és kínzott, illetve vert meg. Az volt a bűnük, hogy március 19-én vagy 20-án részt vettek a Marosvásárhely felé vezető közút lezárásában. Az akkor még magyar többségű városban ugyanis súlyos etnikai zavargások robbantak ki, amelyeket a Vatra Românească szélsőséges párt és a kormány emberei szerveztek, megtévesztett románok bevonásával. Az úttorlasz akadályozta a husángokkal, fejszékkel és vasvillákkal felszerelkezett románokat szállító buszok és teherautók bejutását Marosvásárhelyre.
Az ürügyet a támadásra az szolgáltatta, hogy a magyarok anyanyelvi oktatást követeltek. A távolabbi falvakból odaszállított és rájuk uszított románok feldúlták Marosvásárhelyt, másnap pedig lecsaptak az ellenük tiltakozó magyarokra. A tüntetők és a segítségükre érkezett magyar cigányok kiűzték a központból az idegeneket és a velük szimpatizáló helyi támogatóikat. Az összetűzésekben három magyar és két román meghalt, 278-an megsebesültek, köztük Sütő András író, akinek a támadók kiverték a fél szemét.
A zavargásoknak március 21-én a hadsereg vetett véget. A történtek miatt azonban kizárólag a magyarok és a segítségükre sietett magyar cigányok közül vontak felelősségre többeket, illetve hurcoltak meg.
Másokat (a magyarok és a magyar cigányok közül) „csak” megfélemlítettek, ami miatt ezrek menekültek külföldre. Távozásukkal, és az azt követő betelepítésekkel megváltozott Marosvásárhely és néhány környező falu etnikai összetétele.
A Marosvásárhelyre tartó felbőszült románok rövid ideig Marosszentgyörgyön is randalíroztak. A helyi magyarok és cigányok közben megpróbálták megakadályozni őket, hogy bejussanak Marosvásárhelyre.
Március 20-án Marosszentgyörgyön tankok jelentek meg. A hatóság később előállított és börtönbüntetésre ítélt hat helybeli férfit, akik a települést és Marosvásárhelyt védték. Közülük hárman már meghaltak.
Közéjük tartozik Puczi Béla is, aki a pogromkísérlet idején – az azóta híressé vált jelszóval: „Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!” – a megtámadott marosvásárhelyi magyarok védelmére siető romákat vezette. A zavargásokat követően őt is elfogták és bebörtönözték. Szabadulása után Magyarországra menekült, ám ott már sokan nem márciusi hősként, hanem román cigányként tekintettek rá. Bár kőműves volt, az anyaországban nemigen jutott kereseti lehetőséghez. Hosszas hányattatás után, 2009-ben nyomorban, hajléktalanként halt meg.
Amikor 2017 őszén több roma szervezet emléktáblát akart állítani neki a budapesti Nyugati pályaudvaron, ahol élete utolsó éveit tengette, a MÁV állami vasúttársaság vezetősége elutasította a kezdeményezést. Csak politikai nyomásra változtatta meg álláspontját, s így kaphatott (2017 végén) Puczi egy domborműves táblát a pályaudvar falán.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere a hét végén jelezte: kezdeményezi, hogy a fővárosban közteret nevezzenek el Puczi Béláról, akit igazi hősnek nevezett, megjegyezve, hogy kora nem tudta méltóképpen tisztelni.
Karácsony szerint azzal, hogy közteret neveznek el róla (valószínűleg a Nyugati tér pályaudvar melletti részén), megadják neki azt a megbecsülést, amelyet még életében megérdemelt volna.
