Nagy érdeklődés mellett nyílt meg a minap a zentai Városi Múzeumban a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium szaktanárainak jubileumi retrospektív tárlata, amelynek keretében azon képzőművészek mutatkoznak be alkotásaikkal, akik az elmúlt tíz évben az intézmény képzőművészeti tagozatán tanítottak: Bakos Anita, Balla Ákos, Barna Kolozsi Valéria, Bencsik Andrea, Blaskó Árpád, Bunyik-Erős Lili, Gubik Korina, Holló Borbála, Jasmina Jovančić Vidaković, Miroslav Jovančić, Kókai Eléna, Lázár Tibor és Tóth Alisa.
A kiállítás megnyitójának kezdetén Csikós Pajor Gizella, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket, felelevenítve a képzőművészeti tagozat indulásának pillanatait.
– Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2008 tavaszán a felkészítők idejében történt, hogy hétvégenként a matematikus társadalom tagjai mellett sok-sok lány is megjelent a Bolyaiban, grafit ceruzával, ecsettel, temperával, vizesbögrével, rajztáblákkal felszerelkezve, akik szombatonként műteremmé alakították a magyartermet. Ők harmincan és felkészítő tanáraik, Kókai Eléna, Balla Ákos és Bunyik Lili vezetésével voltak azok, akik egy akkreditációs aláírás és egy pecsét után hittek abban, hogy megvalósulhat egy álom, a Bolyai újfajta tehetséggondozásba kezdhet, és a négy matematikai tagozat mellett lassan felnőhet a művészeti szakirány is, minden tekintetben kiegészítve a Bolyai addigi profilját, világát. A tanárok közé művészemberek vegyültek, a folyosót és a tantermeket pedig elözönlötték a lányok, akikből, valljuk meg, az előző öt generációban éppen csak mutatóban volt néhány minden osztályban. És eljött a felvételi ideje is, majd 2008. szeptember elseje, amikor a Bolyaiban huszonkilenc matematikuspalánta mellett a képzőművészet iránt érdeklődő huszonhat lány és négy fiú is megkezdte tanulmányait – emlékezett vissza az intézmény igazgatónője, aki ezt követően arra is kitért, miként bővült a képzőművészeti tagozat szaktanárainak köre, majd kifejtette, ők nemcsak tanárok, hanem igazi művészek is, akik nem teszik le az ecsetet, amikor vége az óráknak, akik a saját örömükre és mások örömére alkotnak, hiszen mindannyiuknak megvan a maga stílusa, a kedvenc technikája, amit a legjobban szeret, amiben igazán jó, amiben kiteljesedik.
A kiállítást hivatalosan Igor Savićević művészettörténész nyitotta meg, hangsúlyozva, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanárai olyan alkimisták, akik nem próbálkoznak a titkos készségek elsajátításával, amellyel arannyá változtatnák a követ, hanem arra törekednek, hogy lelket leheljenek az anyagba, vonalakkal, lazúros színekkel, kombinált technikákkal, agyaggal, illetve számítógépes eljárásokkal.
– Ebben a csodálatos szőttesben adják át a legkifinomultabb érzelmeiket nekünk, valamint diákjaiknak. Ha sikerül a missziójuk, a közönség számára már semmi sem olyan, amilyen volt. Munkájuk egyértelműen sugározza azt a tudatot, hogy a művészet, mint kreatív kifejezés, valójában egy tiszta érzelem, amely egy bizonyos formába van zárva. A kollégáim művei, akár a pop-art, a modern vagy az avantgárd által ihletettek, nem puszta másolatai a művészettörténet számos remekművének. Türelmesen nézik, hallgatják és feltárják kreatív foglalkozásuk tárgyát, amíg el nem ismerik a személyes narratív áramlást, mint a legintimebb érzelmek reflexét. Mindenekfelett van egy fabula, mint egy finom amalgám, amely szimbolikus, művészi és kognitív kapcsolatot hoz létre. Ez egy autentikus omázs, egy évtizedes utazás a Bolyai tér- és időkontinuumában. Így jönnek létre az Istenek játékszerei, amelyek képesek megállítani az időt. Ez a zentai rend arany oszlopsora. Ez alkímia! – fogalmazott megnyitószövegében Igor Savićević, akinek gondolatait magyar nyelven Lázár Szűcs Anikó, az intézmény tanára tolmácsolta.
A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti tagozata szaktanárainak retrospektív tárlata április 20-áig várja az érdeklődőket a zentai Városi Múzeumban.
