Az új oktatási miniszter személyével régi-új problémák, kérdések kerültek a közvélemény figyelmének középpontjába, hullámzást okozva mind a pedagógusok, óvoda- és iskolavezetőségek, mind a szülők körében. Az egyik ilyen kérdés a szülők nagyobb részvétele, bevonása az oktatási-nevelési intézmények életébe és munkájába, az ott folyó oktató-nevelő folyamatba.
Nem is olyan régen a Beszélgetések a reformokról (ROR, ill. Razgovori o reformi) keretében – amelyen több ezer tanuló, szülő és pedagógus is részt vett egyenlő félként, elmondva, hogy mi volt jó, és mi az amin változtatni kell az iskolarendszeren ahhoz, hogy hatékonyabb legyen – kibontakozott az igény, hogy a szülők nagyobb mértékben vehessenek részt az iskolák életében, főleg a gyermekeiket érintő döntéshozatalban. A szülők képviselői részt vesznek az iskolaszékekben, a szülők tanácsában, de lehetőséget kaptak arra is, hogy közvetlen módon belelássanak a tanítási órák folyamatába. A szülők a szülőértekezleteken való részvétellel, amikor főleg gyermekeik előmeneteléről és az osztályt érintő kérdésekről értesülhetnek és dönthetnek, és a szülői fogadóórán való megjelenéssel általában letudják az iskolával való együttműködést. Sokan úgy gondolják, hogy elegendő, ha évente egyszer-kétszer megjelennek a szülőértekezleten vagy a fogadóórán. Ennél azonban sokkal többre van szükség. Számos külföldi kutatás alapján azt mondhatjuk, hogy azok az iskolák tudnak igazán eredményesek lenni, amelyek együttműködőek, partnerközpontúak, amelyek figyelembe veszik az iskolahasználók igényeit. A valóban hatékony iskolák azok, amelyekben a légkör családbarát, amelyek serkentik és ápolják a partneri/szülői együttműködést, amelyekben a tantestület tagjai és a szülők kapcsolati rendszere sokféle és együttműködő. Szalai Erzsébet szociológus szerint a család és az iskola kapcsolatára különös gondot kell fordítani, hiszen a társadalmi és a gazdasági felgyorsulás bizonytalanságot hozott a család életébe a szülők kapcsolatát, az értékek válságát, a világnézet szerepét illetően. A családi élet megingása közvetlenül befolyásolja az iskolai intézményrendszert. Az iskola nem pótolhatja a családot, és a család sem helyettesítheti a történetileg kialakult, kiépült nevelési és oktatási intézményrendszert. Pedagógiai tény, hogy az eredményes pedagógiai tevékenység nem képzelhető el a szülők közreműködése nélkül. A szülő a pedagógiai háromszög nagyon fontos eleme.
Jó néhány összehasonlító kutatás (pl. Amor 1996; Mortimer 1988; Epstein 1986), amely a hatékony és a kevésbé hatékony iskolákat hasonlította össze elsősorban az angol nyelvterületen, pozitív kapcsolatot talált a gyermek iskolai eredményessége és a szülőknek az iskola világába történő aktív bekapcsolódása között. Azt találták, hogy az iskolai eredményt és a teljesítményt javítja, ha a szülők aktív résztvevői az iskola életének, ha bekapcsolódhatnak a különböző iskolai események és tevékenységek tervezésébe, szervezésébe, kivitelezésébe vagy ellenőrzésébe, ha a szülők tényleges részvételi lehetőséget kapnak. Pl. az osztálytermi vagy más iskolai kisegítő feladatok ellátásában vehetnek részt, ahol rendszeres találkozókat tartanak a szülők és a pedagógusok között, amikor megvitatják a gyerekek iskolai munkáját, amikor többek között bejelentkezés alapján vagy akár bármikor meglátogathatják a tanórákat.
Nálunk is megpróbáljuk megadni a többfajta kapcsolattartási lehetőséget a szülőknek. Egyesekre a törvény is kötelez bennünket, pl. az osztályfőnök fogadóórája mellett tanári fogadóórákat is biztosítani kell, hisz már első osztálytól kezdve legalább 4 személy tanítja őket. Egyebek között az iskoláknak meg kell tervezniük a szülőkkel való együttműködést, a szülők bevonását a tanítási és tanításon kívüli tevékenységekbe, szabad aktivitásokba. A jó példák gazdag tárát találhatjuk a hazai és a külhoni iskolákban is. Pl. a nyelvi, etnikai, kulturális kisebbséghez tartozó tanulók és szüleik megosztják kultúrájukat és szokásvilágukat, értékeiket gyermekeik iskolai közösségében. Ez nálunk, Vajdaságban különösen fontos, hisz nemzetiségileg igen sokszínű iskolák léteznek. A poszterek, a faliújságok, az ünnepek közös megünneplése hozzásegítenek egymás elfogadásához, a toleráns kultúra kialakításához. A szülők hallgatóként vagy önkéntesként is részt vehetnek a tanulók bemutatóin, az iskolai rendezvényeken. Érdekes és hasznos lehet a „családi nap”, egy egész napos szabadidős program, a gyerekekkel együtt, közös játék, ének, zenélés, játékos feladatok megoldása. A közös főzés is része lehet ennek a napnak, mert „a főzés egy mágikus összekötő elem” (Lénárd András) – írja az egyik szakcikk, amely a család és az intézmény kapcsolatának, a szülők bevonódásának példaértékű kezdeményezéseivel foglalkozik. Egy főzőverseny kapcsán fogalmazódott meg a következő, igencsak igaz gondolat: „Ahogyan a bográcsban összefőnek a különböző anyagok, és válnak együtt egy teljesen más minőséggé, úgy alakul a közösség is a közös élmények, egymásrautaltság és egymás megismerése által.” A főzőversenyen a szülőkkel együtt indulnak a gyerekek, de nem a saját szüleikkel, és az ilyen főzések alkalmával olyan témák is előkerülnek, amelyek a szülői értekezletek, fogadóórák témája, de ilyen alkalommal sokkal jobban meg lehet beszélni őket. Nagyon hasznosak a projektmunkák is, amelyekbe a szülők is bekapcsolódnak, segítve gyermekük kutatómunkáját, és egy-egy téma lezárásánál a családok közösen részt vesznek múzeumlátogatáson, vetélkedőn vagy éppen hajókiránduláson. Elsős-másodikos korban a „Vándormaci” vagy más kabalaállat is a hétvégén meglátogathatja a családot, és a szülők a maci naplójába beírják, hogy mi történt velük a hétvégén, amit utána hétfőn a tanító néni felolvas a gyerekeknek. A szülők pedig betekintést nyerhetnek egymás életébe. Vonjuk be, és vonódjanak be minél jobban a szülők, mert ez fontos, hiszen azokban az osztályokban, ahol a szülők aktív részvételükkel segítették az iskola hatékonyságát, észrevehetően fejlődtek a tanulók is, a társas magatartásuk, csökkentve a negatív jelenségeket a közösségben.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
