Szloboda Tibor színész, rendező az újvidéki pedagógusképzésen Molnár Róbert színésszel, bábművésszel együtt olyan színházi technikákat mutatott be óvónőknek, tanároknak, amelyeket az órán és a szakkörökön tudnak hasznosítani, mert játékos formában erősítik a közösséget, és személyiségfejlesztő hatásuk van.
– Koncentrációs gyakorlatokról van szó, kreativitást serkentő gyakorlatokról és önismereti gyakorlatokról, amelyek önmagunk elfogadását, a fókuszálást serkentik, továbbá építik a bizalmat és a közösséget, jót tesznek a pedagógusoknak, jót tesznek a gyerekeknek is – magyarázta Szloboda Tibor. – Ezek a technikák kitűnőek az önbizalom-hiányos gyerekek számára, de kedvelik azok a gyerekek is, akiknek igényük van arra, hogy jobbak, többek legyenek önmaguknál.
A pedagógusképzésen koncentrációs gyakorlatokat is végeztünk, különféle helyzetgyakorlatokat szöveggel és anélkül. A verbalitás, a kreativitás fejlesztése céljából vicces, szórakoztató gyakorlatokat, olyanokat, amelyek koncentrációt, figyelmet igényelnek, és képesek megnyitni az emberben olyan szelepeket, amelyektől jobban érzi magát.
Szloboda Tibor és Glavinić Vékás Éva (Fotó: Bozsoki Valéria)
A színház nem individualista művészeti forma, egyedül otthon a szobámban nem tudom művelni, ehhez társakra van szükség nem csak a színpadon. A mai elembertelenedő világban, ahol már alig kommunikálunk egymással, fontos a közösségteremtő jelleg. Felelősségvállalást tanulunk a közösségben, amelyben fontos csavarnak érezhetjük magunkat, mert kivívhatjuk a társak elismerését. A kreatív, pozitív közösség egy irányba evez. Próbál olyan energiákat felszabadítani a közösségben, közönségben, amely nézi, s így picit jó felé mozdítja a világot.
Glavinić Vékás Éva tanárnő:
– Tetszett a képzés, mert az elméleti rész mellett hallottunk olyan feladatokról, és csináltunk olyan gyakorlatokat, amelyeket fel tudom használni az újvidéki József Attila iskolában, ahol dolgozom. Nagyon hasznosak a magyaróráimra, osztályfőnöki óráimra, és a többi tanár órájára, hogy a gyerekek megismerjék önmagukat, társaikat. Gyakran azért is, hogy megtanuljanak viselkedni, bizonyos helyzetekben feltalálni magukat. Hasonló játékokat bevezettem a magyarórára. Ha előtte ellenőrzőt írtak, utána jönnek hozzám, azért idegesek, mert még nem hűltek ki. Erre jó az a néhány perc, amíg foglalkozunk valami mással, hogy kizökkenjenek abból, ami volt, és belezökkenjenek ebbe, ami következik.
Csernik Enikő óvodapedagógus:
– Ma már nagyon nehéz az óvodások figyelmét lekötni. Nagyon élveztem a képzést, mert ehhez kaptam sok anyagot a két, nagyon jó előadótól. Éppen arról hallottam, amire szükségem volt: a bábozásról és a színészi technikákról, amellyel a koncentrációt tudjuk fejleszteni és a gyerekek figyelmét lekötni. Topolyán élek, Szabadkán dolgozom bölcsődés és óvódás gyerekekkel, több mint hatszázzal, két nyelven, a magyar gyerekekhez Bácsszőlősre, Hajdújárásra a saját költségemen járok ki. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek élvezzék azokat az ismereteket, amelyeket átadok nekik.
Madarász Jolán tanárnő:
– Három iskolában tanítok kémiát, Nagykikindán két nyelven, az idén kaptam még két szerb nyelvű osztályt Kisoroszon. A pedagógusképzésen bemutatott gyakorlatokat különösen élveztük. Véleményem szerint függetlenül attól, hogy milyen tantárgyat ad elő a pedagógus, nemcsak az osztályfőnöki óra keretében, hanem a saját óráján is sok hasznát veheti, segítheti a gyerekeket abban, hogy jobban megismerjék önmagukat és másokat.
Volas Cibula Eleonóra tanárnő:
– A nagykikindai Fejős Klára és a Szent Száva Általános Iskolákban tanítok. Földrajz- és rajzszakos tanár vagyok és osztályfőnök. Az utóbbit hangsúlyozom, mert az ilyen gyakorlatok osztályfőnöki órán alkalmasak arra, hogy a gyerekek összehangolódjanak, jó csapattá váljanak. A gyakorlatok a többi órán is hasznosíthatók szünetként, óra végén vagy valós feladatként. A Vajdasági Pedagógusok Egyesületének TANOM-képzésén szeretem az ilyeneket, amelyeken mi, pedagógusok is aktívak lehetünk.
