Mint azt korábban megírtuk, Külhoni Magyarságért díjat kapott a fél évszázada folyamatosan működő szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium. Az elismerést Miocs József vette át. A rektor elmondta lapunknak, hogy kellemesen meglepte a hír, miszerint intézményük is a díjazottak között van.
– Nem akartam elhinni, amikor felhívtak a minisztériumból. Ez nagy megtiszteltetés. Örülök, amiért felfigyeltek iskolánkra, nevelőink és tanáraink munkájára, valamint diákjainkra. Hálás vagyok a miniszterelnök úrnak, helyettesének, Semjén Zsoltnak és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárnak, akik már jártak nálunk. Külön öröm, hogy ez a díj az aranyjubileumi esztendőben ért bennünket, hogy összefűzték Szent István napjával, aki kereszténységbe vitte népünket.
A Paulinum a második világháború végétől számítva, ötven éve folyamatosan működik. Milyen változásokon ment keresztül, ami az elfogadását illeti?
– A kommunista időkben iskolánkat csak úgy lehetett megnyitni, azaz kizárólag azok iratkozhattak be, akiket a teológia érdekel, és papok szeretnének lenni. A nagy Jugoszlávia területén ez volt az első egyházi intézmény, amelynek megnyitására engedélyt adott a hatalom. Akkor viszont még nem nagyon ismerték el, nem voltak kedvezmények, és szuggerálták a szülőknek, hogy ne küldjék ide a gyerekeket. Viszont elfogadták, és csendesen működött a kilencvenes évekig, amikor jött a második változás. Európa kinyílt, és az ország is, de közbeszólt a háború. Iskolánkat elismerték – amennyiben a programja megfelel az állami iskolákhoz képest – de nem támogatták. Ez a miloševići rendszerben is így volt. A nagy változás a kétezres évektől jött, a Đinđić-kormánnyal, amikor bevezették a hittant, a Paulinum pedig akkreditált iskola lett, és résztámogatást kapott. Nem nagy összeg, de fontos lépés, miután évtizedeken keresztül az állam semmit sem adott, sőt elvették az egyházi vagyont.
Mire készíti fel a diákokat ez az iskola?
– Szerbia terültén gimnáziumunk az egyedüli katolikus iskola és otthon. Egyedüli és egyedülálló, mivel nemcsak oktat, hanem nevel is. Szabályzatunkban is az áll, hogy nálunk az iskolába járás, diákotthoni elhelyezéssel jár. Ez egy bentlakásos iskola, és csak rendkívüli esetekben lakik máshol a diák. Továbbá klasszikus nyelvi gimnáziumról van szó, ami Szerbiában Szabadkán kívül csak Karlócán és Belgrádban van. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus nyelvekre készít fel, valamint filozófiára, teológiára és történelemre. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megfelelő tanáraink és nevelőink legyenek. Tanári karunk egyharmada nagyobb végzettséggel is rendelkezik, mint amekkorára egy gimnáziumi tanár esetében szükség van. A tanárok ide nem a fizetésért jönnek, senki sincs munkaviszonyban, mivel ez egy egyházi alapítású iskola.
Az állam hogyan viszonyul a gimnáziumhoz?
– Elismeri és támogatja, de egy ilyen iskola esetében még nincs rendezve teljesen az egyház és az állam viszonya. Amikor rendeződik a helyzet az országban, ezzel is kellene foglalkozni. Szerbiában négy pravoszláv középiskola van, és ez az egyetlen katolikus. Az állam részéről ezek az iskolák külön státuszban állnak, elismertek és résztámogatást élveznek. Respektálják ezeket az iskolákat. Látják és tudják, hogy az egyházi személyek, akik erre szánják az életüket, valóban ebbe élik bele magukat, nemcsak a munkateljesítményük foglalkoztatják őket, hanem szolgálnak is. Az oktatást és tanítást az életfeladatuknak tekintik. Visszatérve tehát a díjra, nagy elismerést jelent, bátorít, erősít és lelkesít bennünket abban, hogy felelősen, öntudatosan, szolgálatkészen dolgozzunk, és segítsük a fiatalokat, akik ezt a pályát választják.
Hogyan oldja meg az iskola, ha felújításra van szüksége? Mi jelent problémát?
– Pályázatokra, alapítványokra és adományokra hagyatkozunk, így lett az egész épület felújítva. A kilencvenes évek óta a szabadkai önkormányzat is támogat bennünket, oktatói-nevelői intézményként tartja számon iskolánkat attól függetlenül, hogy egyházi alapítású. A Tartományi Nagyberuházási Alap is jelentős támogatást adott. A változások újabb tantárgyakat is hoztak, ezzel együtt kezdtük felújítani az iskola felszerelését is. Most már az sem jelent problémát, hogy a diákok egy-egy óra erejéig átmenjenek egy másik iskolába, ha nálunk hiányoznak valamilyen taneszközök. Problémát a nagy visszaesés, a gazdasági helyzet leromlása okoz.
A pozitív és negatív változások tudatában, az iskola milyen tervekkel néz a jövőbe?
– Az egyházmegye a mai napig nem kapta vissza a vagyonát. Elindult a vagyon visszaszármaztatási procedúra, de még nem hozott eredményt. Az első Paulinum 1938-ban nyílt meg, épületét 1944-ben tulajdonították el. Harcoltunk, hogy legalább azt kapjuk vissza a vagyonból. Két évvel ezelőtt ez meg is történt, de a Matija Gubec utcai épület egyelőre romhalmaz, amelynek egy részét a műszaki- és a politechnikai iskola használja. Erre egy ötéves szerződés van, addig ők törődnek az ingatlannal. A jövőben szándékunkban áll megnyitni ott egy fiúk és lányok számára nyitott katolikus iskolát. Csakhogy a szerződés még meghosszabbodhat, mert az egyházmegyének nincs pénze a felújításra, rengeteget kellene fordítani rá. Ráadásul ez egy óriási épület, csak gimnáziumra használni túl nagy, egyik szárnya elég hozzá. Az egyházmegyének persze szüksége van helyiségekre, tudná mivel kitölteni, hogy az a népeink és híveink javára legyen. Ezenkívül a hitoktatói képzést egyetemi szintre emelnénk, és a tanítóképzés keretében kapna helyet. Ez viszont már folyamatban van.
