2024. szeptember 3., kedd

„Mintha mindenki nekünk akarna segíteni”

Figyelmeztető tüntetést tartottak szerdán a szabadkai műszaki iskolában – A Tartományi Nagyberuházási Alap kedvező döntésére várva

Szerdán a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola udvarában figyelmeztető tüntetést tartottak szülők és diákok, mert több mint tíz éve húzódik a felújítás és az iskolaépület omladozó homlokzata életveszélyessé vált. A szülők e napon nem is engedték tanításra a gyerekeket. Szabadka város önkormányzata a Tartományi Nagyberuházási Alaphoz fordult, amely előreláthatólag 40 millió dinárt biztosít a renováláshoz.

– Az utcai részt próbáljuk most biztonságosabbá tenni, önkéntes hegymászók szedik le az épületről azokat a darabokat, amelyek már lógnak. Az udvari rész későbbre marad. Épületünk évről évre egyre jobban rongálódott, 2004-ben európai támogatásokból kicseréltük a külső ablakokat és ajtókat, de ez a művelet kárt tett a külső vakolatban. Azóta is aggódunk amikor esős, szeles idők jönnek. Miután a homlokzat veszélyes lett, elkerítettük a külső részt, de ez sem bizonyult teljesen biztonságosnak, hiszen a nagyobb magasságokból lehulló épületdarabok visszapattanhatnak, jobb esetben az úttest közepén landolva – mondta Ivanović Erzsébet, az Ivan Sarić Műszaki Iskola igazgatója. A tüntetésen megjelent Modest Dulić, Szabadka polgármestere is.

– Városunk az iskola nevében a Tartományi Nagyberuházási Alaphoz pályázott a felújításra szükséges 40 millió dinárra – hallottuk Modest Dulićtól, Szabadka polgármesterétől. – Ma is beszéltem az igazgatóval, Nebojša Malenkovićtyel, aki a nem túl rózsás helyzet ellenére is arról biztosított, hogy belátható időn belül döntést hoznak az iskola felújításával kapcsolatban, és a következő építkezési szezonba beiktatják a szanálását, elsőként az utcai részét. A Nagyberuházás Alap eddig is megértést tanúsított az iskola irányában, 2008-ban egymillió-kétszázezer eurót biztosított a tornaterem felépítéséhez, amivel több évtizedes gondot oldottunk meg. A homlokzati probléma sem új keletű, százéves épületről van szó ugyanis, amely a bécsi szecesszió stílusában épült, így több szempontból is értékes. Elsősorban persze az oktatáséból, tehát mindenképpen helyre kell hozni – hangoztatta Ivanović Erzsébet, az Ivan Sarić Műszaki Iskola igazgatója, példaértékűnek tartva a szülőkkel történő összefogást:

– Tavaly, amikor az évi jelentést bemutattam a szülőknek, ők is szembesültek a helyzet súlyosságával és kilátástalanságával. Ekkor elhatároztuk, hogy közösen lépünk. A polgármester fogadott bennünket, de nem tehetett ígéreteket, mivel az önkormányzatnak nincs annyi pénze, ami fedezné a felújítást. Ezek után több szinten is próbálkoztunk megoldáshoz jutni, de ez nem igazán járt eredménnyel. A Nagyberuházási Alapnál is többször pályáztunk, ezúttal talán sikerül is pénzt kapni. Elvégre az iskola tartományi fennhatóságú, tehát onnan kell támogatást kérni, de a polgármester is a segítségéről biztosított bennünket. Ez egy szép pillanat számomra, 35 éve vagyok az oktatásban, 11 éve igazgató, de úgy érzem, a szülőkkel most jutottunk el arra az együttműködési szintre, amire már régóta vágyok. Átérzik az iskola problémáit, és ugyanazon az oldalon állunk. A felújításra persze nem kerülhet sor azonnal, valószínűleg tavasz előtt sem kezdődik el, de tél előtt semmiképp. Most mégis úgy érzem, mintha mindenki nekünk akarna segíteni. Nem tartom persze helyénvalónak, hogy a gyerekek kimaradjanak az iskolából, de kénytelenek voltunk alkalmazkodni a helyzethez. Ezt a napot majd pótolni kell – hallottuk az igazgatónőtől, Borsity Hornyák Erika pedig a szülők tanácsának álláspontját ismertette:

– Máris pozitív fejlemény történt. Két nappal a figyelemfelkeltő tüntetés előtt a polgármester a város nevében egy átiratot küldött a tartományi vezetőséghez, amelyben 40 millió dinárt kér a homlokzat javítására. Reméljük, hogy a kérés megértésre talál, sikerül biztosítani az összeget és végre megkezdődhet a helyreállítás első fázisa. A szülők tanácsával úgy érezzük, felelősek vagyunk nemcsak saját gyerekeinkért, hanem minden gyerekért, aki ebbe az iskolába jár, valamelyest a tanárokért is, akik oktatják gyerekeinket, sőt a polgártársainkért is, akik mindennap az iskola előtt haladnak el. Mindenképpen abban reménykedünk, hogy lépésünk meghozza az eredményeket, ez a műemlékvédelem alatt álló épület visszanyeri eredeti szépségét, és biztonságos lesz mindenki számára. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy csak a dokumentáció előkészítése is sok időbe telik. Ha azonban az első félév folyamán nem fognak hozzá az első fázishoz, nem lesz meg a pénz, vagy nem történik újabb lépés, akkor a második félév elején újra napirendre tűzzük a szülők tanácsának gyűlésén ezt a problémát.