Szakmány Tibor a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium fizikatanára és a környezetvédelem elkötelezett híve. Azt mondja belátta, hogy a diákok oktatásával és nevelésével nagyobb hatást érthet el, mintha valamely cégnél helyezkedne el környezetvédelmi felelősként és a pénz miatt állandóan falakba ütközne.
Szegeden tanultál, ha jól tudom, több szakirányon is. Mi vonzott Szegedre? Mi vonzott ezen szakirányok felé?
– Igen. Jól tudod. A Szegedi Tudományegyetemen három diplomát is szereztem. (Pontosan: okleveles fizika szakos tanár, okleveles környezettan szakos tanár, valamint okleveles környezetkutató – zaj, rezgésvédelem és levegőtisztítás szakirány. Falusi gyerekként és a bácskossuthfalvi felderítő csapat tagjaként a természet szeretete és tisztelete a mindennapjaim része volt. Már gyermekként is értetlenül álltam az emberiség természetrombolásáról hallva. A gimnázium évei alatt eldőlt, hogy a természettudományok és a környezetvédelem érdekelnek igazán, így adta magát a környezettudományi szak.
Persze a sajtó ferdítései és az oktatás hiányosságai miatt még a fák kivágásáról és a falu végén növekvő szeméttelepről hittem, hogy a legnagyobb környezeti probléma. Az igazi környezeti problémák csak távoliak vagy elbanalizáltak az emberek számára. Remek példa erre, hogy az én generációm az ózonlyuk tudatában nőtt fel. Délben nem napozhatunk, naptejet kell használni és kész. Pedig ez néhány évtizede még nem így volt. Egyértelműen az előző generációk oktalanságának köszönhetjük, és még ki tudja hány évtized kell, mire megszűnik az ózonlyuk. Hasonló problémából még sok van és a globális felmelegedés csak egy ezek közül.
Miért Szeged? A bombázások és az idősebb testvéreim gyertyafénynél tanulós újvidéki egyetemi évei után inkább az volt a kérdés, hogy van-e bármi, ami az itthon tanulás mellett szól... Ugyanakkor tudtam, hogy az anyaországi egyetemek színvonalas képzést adnak, és az A3-as ösztöndíj megszerzésével délvidékiként ugyanúgy állami finanszírozottként tanulhatok, mint bármely magyarországi születésű diák. Hogy lettem akkor mégis fizikatanár? Az ösztöndíjat csak néhány kiemelt szakra osztogatták akkoriban. A fizika volt az egyik. Így végül a fizika-környezettan tanári szakpárra jelentkeztem. Külföldiként csak költségtérítéses szakra jelentkezhettem, és itt Szabadkán júliusban kellett megpályázni az A3-as ösztöndíjat. A szabadkai döntéshozók csak augusztus végén hozták meg a döntést, így az egyetem egyszerűen nem indította el a ráfizetéses költségtérítéses fizika-környezettan tanári szakpárt csak miattam. Így a második helyen megjelölt fizikatanári szak maradt. Egy évvel később egyetemi finanszírozottként elkezdtem a környezettan tanári szakot is, majd harmadéven felvettem a középiskolásként kigondolt környezettudományi szakot is.
Nagyon aktívan részt vettél az egyetemi tudományos-kutatói életben. Mivel foglalkoztál a tanulmányaid, kutatásaid során? Milyen témák érdekeltek a legjobban?
– A szegedi Fizikus Tanszékcsoport jó képzést biztosít. Ha a diák hagyja magát, akkor – akár fizetett nyári munkaként is – már elsőévesként bevonják valamely kutatásba. Tapasztalatszerzésnek (és a szokásos árufeltöltős diákmunka helyetti) pénzkeresésnek is egyaránt remek. Később a szakdolgozati munka kapcsán a mentorom, dr. Papp Katalin javasolta a helyi TDK-n való részvételt. Igaza volt, mert továbbjutottam, és a munkámat a debreceni OTDK zsűrije I. helyezéssel és a DE TEK Különdíjával jutalmazta.
A környezettudományi tanulmányaim során lassan kénytelen voltam felismerni, hogy az ipar szintjén már régóta léteznek megoldások az igazi környezetvédelemre. A tisztább, zöldebb, fenntarthatóbb, sőt néhány esetben még gazdaságosabb termelési technológiák is már régen kidolgozottak. Bevezetésüknek igazi akadálya nincs, illetve csak pénzügyi és tudatlanságból fakadó akadályok vannak... Közben az egyetemen a remek pedagógiai, pszichológiai és módszertani képzésnek köszönhetően egyre jobban megkedveltem a tanárszakot. Beláttam, hogy a diákok oktatásával és nevelésével nagyobb hatást érthetek el, mintha valamely cégnél helyezkednék el környezetvédelmi felelősként és a pénz miatt állandóan falakba ütköznék.
Visszatértél Vajdaságba. A szabadkai gimnáziumban vagy fizikatanár. Egyértelmű döntés volt, hogy visszajössz?
– Még Szegeden tanultam, amikor gyakorlatilag megkeresett a munka. Először csak 4 osztályban tanítottam a gimnáziumban, azóta már minden évfolyamon, minden magyar osztályban tanítok.
Úgy tudjuk, hogy a diákok egyebek mellett a te hatásodra is érdeklődnek a fizika, a természettudományok iránt és többen folytatják ilyen irányban a tanulmányaikat. Mi a titkod?
– Titkom? Az nincs. A gimnáziumba rengeteg okos és érdeklődő diák jön, és akad bőven olyan, aki szereti a fizikát. Igyekszem ezt az érdeklődést nem kiölni belőlük. Közben természetesen a fizikai szemléletmód kialakítása mellett, igyekszem környezettudatossá nevelni őket. Ez több-kevesebb sikerrel megy is.
