A Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete egy kiadványt tervez megjelentetni – elektronikus és nyomtatott formában is – amelyben össze kívánják gyűjteni a vajdasági magyar tudományos utánpótlást, a doktoranduszokat, doktorjelölteket, fiatal doktorokat, valamint az aktív fiatal kutatókat, akik befejezték egyetemi tanulmányaikat, és tervezik a doktori képzés elkezdését. Az itthon és a külföldön tanuló vajdasági doktoranduszok adatai is egyaránt a kötetbe kerülnek. A Ki Kicsoda a vajdasági magyar tudományos életben munkacímű elektronikus és nyomtatott kötetben szeretnének minden értékes és tehetséges vajdasági magyar fiatal számára lehetőséget biztosítani, hogy 1-2 oldalban bemutatkozhasson. A rövid bemutatkozó egy pármondatos önéletrajzból áll, a konkrét kutatási terület bemutatásával, a doktori értekezés rövid bemutatásával, és egy pársoros véleménnyel a vajdasági magyar tudományosságról. Már több mint 100 bemutatkozó érkezett. Voltak, akiket személyesen, e-mailben kerestek meg, valamint közösségi oldalon is felhívást tettek közzé és ami fontos: továbbra is várják a doktoranduszok jelentkezését.
Minderről Takács Zoltán, a szervezet elnökségi tagja, a kötet megálmodója és szerkesztője nyilatkozott nekünk.
– 2011 elején fogalmazódott meg ez az ötlet. Pályázatot adtunk be a Balassi Intézethez, és akkor már szerettük volna kiadni ezt a kiadványt, de kevesebb pénzt kaptunk és ebből akkor egy konferencia szerveződött meg, ez volt az I. Vajdasági Doktorandusz Konferencia. Ezt a kiadvány most egy újabb pályázati pénzből – a Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatás – tudnánk elektronikus formában megjelentetni, a nyomtatott formához pedig támogatókat keresünk. Szeretnénk az önkormányzatokat is meggyőzni, hogy támogassák a kiadvány megjelenését, de szeretnénk, ha a felsőoktatási intézmények is megtalálnák magukat ebben és ők is támogatnák.
– Hogy miért fontos ez a kiadvány? A doktoranduszok megismertethetik önmagukat is és egymást is. Pályázati lehetőségekről, konferenciákról tudunk szólni egymásnak, az információk áramlását, a kapcsolattartást is segíti, kapcsolatba léphetnek egymással a hasonló tudományterületen mozgók, mert tudomást szerezhetnek egymásról. Az is látszani fog, hogy például kinek mekkora nemzetközi versenyképességi súlya van, mekkora, milyen kapcsolati hálóval rendelkezik, milyen kutatásokban vett részt... – mondta Takács Zoltán, akitől azt is megkérdeztük, hogy milyen vélemények születtek a vajdasági magyar tudományosságról: – Általában az mondható el, hogy elégedetlenek az intézményi lehetőségekkel, nem tudnak hol elhelyezkedni. Úgy vélik a doktoranduszok, hogy van bennük potenciál – ez látszik is, hogy milyen gazdag szakmai tapasztalatokat szereztek – csak a közösség nem tudja megfelelően helyzetbe hozni őket, a munkába állás lehetőségei korlátozottak.
A kiadványt egyebek mellett az akadémiai körökbe, valamint középiskolákba is szeretnék eljuttatni, hiszen a kiadványban szereplők jó példát mutathatnak a fiatalabb nemzedéknek.
