A tehetségek mentora elismerésben részesítette a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács Grubanov Martinek Emília tanítónőt, aki a szabadkai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola tanító nénijeként és az EmArt Műhely vezetőjeként is számos lehetőséget kap arra, hogy tehetséges diákokkal is foglalkozhasson. Mint mondja, minden gyerek tehetséges valamiben, mindenkiben benne van valami plusz, és a tanári hivatásnak is ez az egyik leglényegesebb pontja, hogy a pedagógus ezt megtalálja, és az egyéniséget erősítse, a kreativitást ösztönözze.
– Azt tanultuk a főiskolán, hogy pedagógusként igyekeznünk kell egészséges atmoszférát kialakítani az osztályban, legyen humorérzékünk, vegyük figyelembe a gyerekek egyéniségét, gondolatait, érzelmeit. Érdekes, hogy a minap épp arról olvastam, hogy mit várnak el a mostani diákok a tanároktól, és a tanulók ebben a felmérésben azt válaszolták, hogy a tanárnak legyen humorérzéke, tartsa tiszteletben a tanulók véleményét és érzéseit. A diákoknak tehát most is az a fontos, amire évtizedekkel ezelőtt is már felhívták a tanári pályára készülők figyelmét. Én anno megfogadtam, hogy ha tényleg tanító leszek, akkor valóban igyekezni fogok meghallgatni a diákokat, és támogatom majd a gyermeket mint egyéniséget. Az első naptól kezdve azt mondom a diákjaimnak, hogy a saját véleményükre vagyok kíváncsi. A Renzulli-féle teória szerint a tehetségnek 4 összetevője van: az átlag feletti általános képességek, az átlagot meghaladó speciális képességek, a kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség. Én erről a teóriáról sokáig nem tudtam, de ösztönszerűen mindig is az utóbbi kettőre fókuszáltam. Fontosnak tartottam mindig is, hogy a diák legyen eredeti, rugalmas, problémaérzékeny és érdeklődő. A kitartáson is sokat kell dolgozni. Azt tapasztalom, hogy a mai diákoknak kevés türelmük van, és sokszor elvárják, hogy rögtön sikerüljön, amibe belefognak, és ha nem így történik, akkor hajlamosak gyorsan feladni. Én azt mondom, hogy minden munkának előbb vagy utóbb meglesz a gyümölcse, de ebbe energiát is kell fektetni.
n Történik olyan, hogy ha a pedagógus fel is fedezi a tehetséget, a diák mégis ellenáll, mert megijeszti a helyzet, vagy esetleg nem is hiszi el, hogy kitűnhet valamiben?
– Nem szoktam kimondani nekik, hogy neked ebben és ebben tehetséged van, hanem azt mondom, hogy: Látom, valami mocorog benned. Ez így nem olyan ijesztő. Ha látom például, hogy jó a ritmusérzéke, akkor megkérdezem, hogy van-e kedve valamilyen hangszerrel megpróbálkozni. Úgy kell terelgetni, hogy ne erőltessük a dolgot. Ha úgy látom, hogy ügyesen rajzol a diák, elküldöm versenyekre a munkáit, és előbb-utóbb ha jön valamilyen elismerés, akkor rádöbbennek, hogy lehet benne valami. Ezeknél a gyerekeknél fontos az önbizalom erősítése.
n Mentornak lenni mit jelent? A mentorság mennyiben és miben térhet el a „sima” pedagógusi munkától?
– Nem hinném, hogy nagy különbség lenne. A definíció szerint a mentor olyan szakember, aki közvetlenül és folyamatosan irányítja egy-egy tehetséges diák fejlesztő tevékenységét. Ez számomra egyértelműen a pedagógus definíciója is. A pedagógusnak is feladata napi szinten érzékelni, amit a tanulói csinálnak. Hogy mentornak érzem-e magam, azon sosem gondolkodtam. A díjat természetesen nagy örömmel fogadtam, nagy megtiszteltetés számomra.
n A díjátadón a méltatásban hallhattuk, hogy Grubanov Martinek Emília rendíthetetlenül keresi a megmutatkozási lehetőségeket a diákjai számára: sajtónyilvánosság, versenyek, pályázatok... Ezen út kitaposása bizonyára nem kevés munkával és elhivatottsággal jár. Mi nyújt erőt, kapaszkodót ebben a munkában?
– Van egy mottóm: Ne a járt úton haladj, hanem inkább abban az irányban indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat. Igyekszem keresni az új lehetőségeket is, újabb kihívásokkal próbálkozni. A sikerek láttán pedig erőt kap az ember. A gyermekek öröme, mosolya, a szülők elégedettsége, a sajtóban, könyvekben viszontlátott alkotások mind-mind erőt adnak. Azt gondolom, nem nagyképűség kimondani, hogy a gyerekek sikerében a pedagógus is megéli a maga sikerét, ami természetesen felemelő érzés.
