Az Indikátor műhelymunka immár öt éve folyik. Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében hetedikes és nyolcadikos tanulók vehetnek részt a foglalkozásokon. Nyolc alkalommal másfél órás élményműhely áll az érdeklődők rendelkezésére. A helyszín a szabadkai Lazar Nešić Vegyészeti-technológiai Középiskola, ahol jól felszerelt laboratórium biztosítja a tanulók és a vezetőtanáraik munkafeltételeit.
Az indikátor az oldatok kémhatását mutatja meg, hogy savas, bázisos vagy semleges. Hajnal Zsuzsanna kémiatanárnő szerint ez az elnevezés metaforikusan is illik a kis csapatra, hiszen tanárként minden évben sok érdekességet tár a kíváncsiskodó tanulók elé, akik különböző indokkal érkezvén és különböző hozzáállással alakulnak a nyolc alkalom alatt ügyes, hozzáértő és e téren immáron tapasztaltabb diákká. A tanárnő elmondása szerint a cél, hogy a gyakorlati oktatás során olyan ismeretekhez, tapasztalatokhoz jussanak a tanulók, amelyekhez iskoláikban nem tudnak, hiszen az általános iskolák sajnos nem rendelkeznek jól felszerelt laboratóriummal. A tanulók itt közelről láthatják és tapinthatják, használhatják a laboratóriumi eszközöket. Odaérkezésemkor éppen a következő kísérlethez rakták ki az eszközöket az asztalaikra. Persze megesik, hogy eltörik egy-egy kémcső, de ez természetes egy olyan helyen, ahol sok kis kéz ügyeskedik. A tanárnő tapasztalata szerint az iskolai elméletet itt bővíthetik a gyakorlati résszel. A kezdetek óta van érdeklődő tanuló, jelenleg huszonöt a létszám, és ő szívesen vezeti be őket a kémia rejtelmeibe, és szívesen sürög-forog a gyerekek között.
Szombaton a második alkalommal gyűlt össze ez a kis csapat, és az ottlétem alatt megfigyelhettem, ahogy lassan felszabadulnak a tanulók, felállnak, óvatosan az eszköz után nyúlnak, és végül meggyújtják a gázégőt. Lehet, furcsán hangzik, de diákjainknak idő kell ahhoz, hogy merjenek az „órán” önállóan – természetesen tanári felügyelettel – csinálni valamit. Minden alkalommal elkapják a következő kísérletet nyomtatványon is, és otthon elolvashatják, végiggondolhatják, értelmezhetik a szöveget, hogy aztán itt felesleges kérdések nélkül elmenjenek a laboratóriumi eszközért, és kipróbálják az adott kísérletet.
A csantavéri Hunyadi János Általános Iskolából sok diák jár az Indikátor élményműhelybe. Trancsik Martint, hetedik osztályos tanulót érdekli a kémia gyakorlati része, tetszik neki, hogy használhatja a laboratóriumi eszközöket. Az iskolában kevés az idő, és nincs is eszköz, vagy nincs belőle annyi, hogy mindenki a kezébe vehesse, esetleg csak megmutatja a tanár, de itt minderre van idő, hely, alkalom.
Perna Levente nyolcadik osztályos tanuló már hetedikesként is járt ide. Őt ösztönzi a szorgalmi ötöst kémiából, és felcsillan a szeme, mikor a magnéziumszalag meggyújtásáról beszél nekem.
A tanteremben nagy lett az izgés-mozgás. A két vezetőtanár a tanulók között, segít, magyaráz. A diákok már meg is feledkeznek arról, hogy iskolában vannak, a kezdeti mozdulatlanságot felemészti a jelen kísérlet okozta izgalom. Óvatosan nyúlnak a kísérlethez szükséges eszközökért, majd megfeledkeznek a körülöttük lévő világról, és belemerülnek a kísérlet elvégzésébe.
Perna Attila, a vegyészeti iskola kémiatanára harmadik éve vesz részt ebben a projektben. Hasznosnak tartja, hiszen ez az, ami hiányzik az általános iskolákból, és itt van mód pótolni. Főleg a kémia iránt érdeklődő tanulók jelentkeznek az Indikátor műhelybe, akik kedvvel jönnek, és megállapítja, hogy a foglalkozások vége felé már otthonosabban mozognak a laboratóriumban, bátrabban nyúlnak az eszközökért. Kétségtelen, hogy olyan tudásra tesznek szert, amelyet sosem felejtenek el.
A kísérlet elvégzésébe belemerülő diákok dolgoznak, halk moraj az osztályteremben, és mindenki csinálja a dolgát. A vezetőtanárok irányítása, biztatása a háttérből érkezik, hol az egyik, hol a másik gyerekcsoporthoz csatlakoznak, hozzáállásuk a szakmájuk és a diákok iránti szeretetről árulkodik.
