Az esszéírói pályázat nyertesei és a Magyar Tanszék különdíjasai
Sikeresen zárult az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének 2015-ös esszéírói pályázata, amelyet az idén harmadik alkalommal hirdettek meg az Újvidéki Egyetem hallgatói számára. A tizenegy szerző részéről beérkezett 12 pályamunkát a dr. Bence Erika (elnök), Benedek Miklós, dr. Halupka-Rešetar Szabina, dr. Horváth Futó Hargita és dr. Samu János Vilmos összetételű bizottság értékelte. A két egyenértékű első díjat Magyar Klementina, a Magyar Tanszék, illetve Huttyai Ágnes, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója érdemelte ki azonos pontszámra értékelt esszéjével. A második díjas pályamunkát Fehér Viktor, a Magyar Tanszék hallgatója írta. Harmadik díjas: Fehér Miklós (Magyar Tanszék). Különdíjban Slezák Lázár (Magyar Tanszék) részesült. A díjátadó ünnepségre kedden, a Bölcsészettudományi Karon került sor, ahol a közönség a díjazott alkotások szerzőit és a róluk szóló értékeléseket is meghallgatta.
Dr. Bence Erika szerint izgalmas, felemelő élmény volt értékelni a beérkezett műveket, növekedett az érdeklődés, a hallgatók kitekintési irányultsága, valamint a témák gazdagodása is jellemző.
– Az egyetemistáknak már a tudatukba épült a gondolat, hogy egy ilyen pályázat keretében megmutatkozhatnak, kifejthetik a véleményüket, és az élményeiknek formát adhatnak. Az esszé egy specifikus műfaj, amely sok mindent elbír, nagyon képlékenyek a határai, a nyelv és a beszédmód tekintetében igen nyitott és tág fogalom. Az esszé műfaja nem bírja el a tudatlanságot, a pallérozatlanságot és a plágiumot. A pályázat lényege, hogy az egyetemi hallgatók számára egy fórumot, egy műhelyt teremt, és nem von határt a humán és a reáltudományok köré. Minden kar hallgatója részt vehet rajta, alapstúdiumtól a fiatal kutató kategóriájáig nyitott a pályázat – részletezte a bírálóbizottság elnöke.
– A Magyar Tanszéken rendkívül fontos egy ilyen pályázat megszervezése nemcsak az íráskészség fejlesztése, hanem a kritikai gondolkodás, tehát egy olyan szellemiség kialakítása végett, amely nélkül az értelmiség kinevelése nem történhet meg. Kritikus gondolkodás nélkül kultúra nincs. Ezzel óriási problémák vannak a vajdasági magyar közéletben. A fiataloknál a koruknál fogva jelen kellene hogy legyen a kritikai gondolkodás, de az élet arra kényszeríti és figyelmezteti őket, hogy nagyon apró lépéseket tegyenek az ítéletalkotás élesebb formái felé. A megfontolt és tudással megalapozott kritika irányába kellene ösztönözni őket – szögezte le dr. Csányi Erzsébet a Magyar Tanszék vezetője.
Magyar Klementina, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének negyedéves hallgatója az esszéjét a kivándorlásról írta, amely a vajdasági magyarokat jelentős mértékben érinti, mivel nagyon sokan elhagyják az országot. Balázs Attila szövegein keresztül igyekezett megközelíteni ezt a kérdést. Az volt a célja, hogy elmondja, nem mindig olyan jó külföldön.
– Benczik Vilmos szövegei alapján az írásbeli kommunikációról fejtettem ki a gondolataimat. A pályamunkám egy másodlagos szóbeliséggel foglalkozó kurzus keretében egy egyetemi munkának készült, és a tanárom javaslatát meghallgatva küldtem be. A fő gondolatom, hogy milyen nehéz kifejezni magunkat élőszóval. Írás által sokkal mélyebb gondolatokat tudunk kifejteni, és így nagyobb dolgok is születhetnek – nyilatkozta Huttyai Ágnes, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar elsőéves hallgatója.
