(Molnár Edvárd felvétele)
Mint ahogy már írtunk róla, Srđan Verbić oktatási miniszter javaslatot tett a Nemzeti Oktatási Tanács alakuló ülésén, hogy a polgári nevelés és a hitoktatás órák csökkenjenek, úgy, hogy ezen tantárgyakat véleménye szerint az eddigi 12 év helyett elég lenne csak 4 évig oktatni, csupán az alsó osztályokban. Legutóbbi nyilatkozata szerint már csak azért is, mert szerinte a hitoktatás és a polgári nevelés tantárgyak bevezetése megosztotta a diákokat. A javaslat és ezen kijelentése nagy vitát kavart az egyházi közösségekben és a szélesebb nyilvánosság körében is.
Kíváncsiak voltunk rá, mit is tanulnak a diákok ezeken az órákon, hogyan dolgoznak a tanárok, hitoktatók a diákokkal, milyen visszajelzések érkeznek a tanulóktól, így kérdéseinkkel felkerestük Kántor Erikát, a polgári nevelés tanárát és Gabona Ferenc hitoktatót.
A diákok mit tanulnak az órákon?
Kántor Erika: A polgári nevelés tantárgyat csak néhány éve oktatom, a 7. és 8. osztályosok számára 3 éve, az 5. és 6. osztályosok számára pedig az idei tanévtől. Az 5. és 6. osztályban a tanulók főként az információ- és adatgyűjtés módszereivel ismekednek, azok feldolgozásával, majd elemzésével kell megismerkedniük a tanterv szerint, illetve különböző űrlapok, formanyomtatványok kitöltését is elsajátíthatják. A hetedikesek az állammal, annak működésével, berendezkedésével, a polgár fogalmával foglalkoznak, illetve egy volontőr akció megvalósítását is előirányozza a tanterv. Nyolcadik osztályban a gyermek szerepe kerül előtérbe, a jogai, a gyermek helye és helyzete a társadalom különböző szintjein, majd a téma még ezenkívül a városi szervezetek, szervek, az iskolai diákparlament működése, továbbá a média szerepéről, hatásáról is tanulnak.
Gabona Ferenc: Az iskolai hitoktatás inkább az alapot, az elméletet adja meg, és erre kellene épülnie a plébániainak, mely már az elméleti ismeretek gyakorlatba való átvitele lenne, „aprópénzre váltása”. A kettő kiegészíti egymást, nem valami felesleges duplázásról van itt szó, mint ahogyan ezt néhányan gondolják és mondják. Ott, ahol mindkettő működik, sokkal kézzelfoghatóbbak az eredmények. Pl. fontos a tízparancsolat pontos ismerete, mert a szentgyónást megelőző lelkiismeret-vizsgálatnak ez az egyik alappillére, és ahol már ezt az iskolában megtanulják, nem kell annyi időt a plébániain ennek szentelni, hanem bőséges idő van a parancsok magyarázatára és kibontására. Néhány témakör: Közösség az Istennel, Közösség az embertársakkal, Jézus áldozata, A közösség alapja, A család a közösség szolgálatában, A keresztény élet mint az igazság melletti tanúságtétel.
Milyen a tantárgy tanterve? Vannak-e megfelelő tankönyvek és segédanyagok hozzá?
Kántor Erika: Ha ezeket a témákat végignézzük, akkor a tanterv alapján a diákok bizonyos elméleti és gyakorlati tudásra is szert tesznek, azt viszont hozzá kell tenni, hogy egyes témakörökre túl sok óraszám van előirányozva (pl. adatgyűjtés módjai, az államformák és a polgár témaköre stb.), amit természetesen a gyerekek is érzékelnek, ha szorosan tartjuk magunkat az előírt tantervhez. A tanulók ilyenkor szóvá is szokták tenni, hogy jó lenne már mással foglalkozni. Úgy gondolom, hogy meg kell hallgatni a gyerekek véleményét arról, hogy milyen téma érdekli éppen őket, és ehhez mérten az órát felépíteni, olykor az aktuális kérdések, problémák, igények felül kell hogy írják a tantervet. Polgári nevelésből tankönyv nem áll a rendelkezésünkre, viszont az internetről bizonyos segédanyagokat le lehet tölteni, melyek nagy része szerb nyelvű. Az órákra való felkészülések során gyakran használok segédanyagként magyarországi könyveket, melyek igaz, hogy inkább az osztályfőnöki órákhoz adnak támpontokat, de az ötletek felhasználhatóak a polgári nevelés órákon is.
Gabona Ferenc: A tanterv mindenben megfelel a szerbiai oktatásügyi előírásoknak, első ránézésre nagyon szép és gazdag témát ölel fel. De sokszor nehézkes a hozzá való alkalmazkodás, mivel több esetben is feltételez olyan alaptudást, amelyet sajnos a tanulók egy része nem birtokol, így a felvezető szöveggel együtt nagyon nehéz teljesíteni. Tankönyvek az alsó osztályosok részére vannak, de az ő esetükben és a többiek esetében is külföldről hozott tankönyveket használunk segédanyagul. Valamint az internetről letölthető segédanyagokat használjuk.
Mennyire kap szabad kezet a tanár? Hogyan lehet minél érdekesebbé tenni egy-egy órát? Inkább előadás jellegű vagy inkább közös beszélgetés az óra?
Kántor Erika: A polgári nevelés órákon a hangulat fesztelenebb, kötetlenebb, mint más tanítási órákon, gyakran játékos formában, műhelymunkákon keresztül, beszélgetésekkel, vitahelyzetek módszerével dogozzuk fel a témákat, amelyekben a gyerekek nagy többsége szívesen részt vesz. Másrészt nem okoz számukra gondot a teljesítménykényszer sem, hiszen csak leíró osztályzatok vannak, amelyek nem befolyásolják az átlagukat, nincsenek kizárólagosan jó és rossz válaszok, hanem inkább az eszmecserére, a kommunikációs és szociális kompetenciák fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt.
Gabona Ferenc: Az órák formája osztályonként változik, kívánatosabb lenne a közös beszélgetés, főleg a felsőbb osztályokban, de ez nem mindig kivitelezhető. Néha a tanulóktól függ ez (fáradtság, passzivitás stb.), néha meg az előadandó anyagtól is. Ötletes segédanyagokkal nagyon érdekes órákat lehet összehozni, ami érdekes a gyerekek számára. Játékosan és kreatív feladatokkal is lehet a tananyagot átvenni, ami felkelti az érdeklődésüket.
A diákoktól milyen visszajelzések érkeznek a tantárgyra, az órákra?
Kántor Erika: Véleményem szerint, a diákok nagy része kedveli a polgári nevelés órákat. Az viszont tény, hogy meg is terheli őket ez a heti egy óra, hiszen a magyar tagozatos diákoknak majdnem mindennap 7 órájuk van, és bizony előfordul, hogy az órarendbe már csak 8. órára lehet beiktatni a polgárit és a hittant, amikor a tanulók már fáradtak, és legszívesebben hazamennének, ami érthető.
Gabona Ferenc: Iskolánk tanulóinak 95 százaléka választja a hitoktatást. Ez már sokatmondó adat lehet. Azt tapasztalom a visszajelzésekből, hogy a gyerekek szeretik a hittanórákat. Szükségük van a vallásos nevelésre, különösen napjainkban, amikor nagyon kevés szó esik az igazi értékekről, mint pl. szeretet, öröm, türelem, békesség, megbocsátás, kedvesség, jóság, hűség, tisztaság.
Mi a véleménye arról, hogy az oktatási miniszter négy évre csökkentené ennek e tantárgynak a tanítását az eddigi 12 év helyett? Ha ezt a javaslatot elfogadnák, akkor hogyan lehetne 4 tanévbe belesűríteni a tanulnivalót? Milyen nehézségek adódnának Ön szerint?
Kántor Erika: Szerintem nem véletlen, hogy a minisztérium pont most fogalmazta meg ezt az óracsökkentési tervet, amikor különben is egy markáns racionalizációs programot valósít meg, ami sok tanár munkaidejét érinti. Gondolom, nem csak a gyerekek tehermentesítése volt a javaslat megfogalmazóinak a célja, szeretném hinni, hogy ez volt az elsődleges szempontjuk, ám az utóbbi időszak tapasztalatai alapján ebben kételkedem.
Ezen kérdésünkre válaszul dr. Német László nagybecskereki megyéspüspök osztotta meg velünk a gondolatait: – A miniszter úr véleményét nem mindenki osztja, és itt nem csak a hagyományos egyházak és vallási közösségek képviselőire gondolok, hanem nagyon sok szülőre is. Kijelentése azt a benyomást kelti, mintha valójában nem is annyira az adott tantárgyak lennének a probléma, hanem a tanárok számának a redukálása. A vallási és világnézeti gondolatok és vélemények ismerete nagyon is fontos minden ember számára, különösen ma, amikor a világban újból mind jobban elharapódzik az intolerancia, a kizárólagosság, az idegengyűlölet. Az európai kultúra, függetlenül, hogy milyen sokszínű és összetett, vallásismeret nélkül szinte érthetetlené válik. Abban a „szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy tudjuk, hova vezetett nálunk, és más, a kommunizmus által vezetett országokban is a vallásoktatás és maga a vallás üldözése. Az első haláltáborok a XX. században nem Németországban nyíltak meg, hanem a volt Szovjetunióban.
Szerintem egy 12 éves programot nem lehet belesűríteni 4 évbe, tudván egyébként is, hogy már ma is hátrányos helyzetben vannak azok a diákok, akik a hittant választják: az óráik sokszor lehetetlen időre vannak téve (nulladik vagy utolsó pluszóra).
„A HITOKTATÁS MEGOSZTJA A DIÁKOKAT”
Az állami oktatási rendszerben folyó hitoktatás ösztönözheti a diákok közötti megosztottságot vallási alapon is, holott az államilag szervezett oktatás feladata, hogy a diákok közeledjenek egymáshoz, kölcsönösen megismerjék egymást, nem pedig az, hogy feltételeket teremtsen a vallási, etnikai, kulturális, ideológiai vagy bármilyen más alapú megosztottsághoz – áll a tartományi ombudsman hivatalának közleményében, amelyben hangsúlyozták: – Az alkotmány értelmében az egyházak és a vallási közösségek függetlenek az államtól, és ugyan egy szekuláris államban nem vitatható a hitoktatásra való jog, de ennek oktatása az állami iskolákban igen.
A közleményben arra is felhívták a figyelmet, hogy ez a téma nagy figyelmet érdemel mind a szakma, mind a laikus közvélemény részéről.
AZ EGYHÁZAK KÉPVISELŐI FELHÁBORODÁSUKNAK ADNAK HANGOT
Kötelességünknek érezzük, hogy a közvéleménynek és a kormánynak kifejezzük felháborodásunkat az oktatási miniszter javaslata miatt. Felháborodásunk amiatt is kifejezett, hogy ezt a javaslatot éppen abban az évben tette, amikor is a hitoktatás tantárgynak a szerbiai oktatásban való megjelenésének 15 éves évfordulóját jegyezzük. Erre büszkék vagyunk, mert a demokratikus szellemiséget, egyenjogúságot és a vallásközi egyetértést fejezi ki, amelynek ma is és a jövőben is jellemeznie kell az országunkat – áll a hagyományos egyházak és hitközségek képviselői által szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében, amelynek aláírói: dr. Irinej Bulović bácskai pravoszláv püspök, Stanislav Hočevar belgrádi katolikus érsek, Adem Zilkić, a szerbiai iszlám közösség főmuftija, Samuel Vrbovski, a vajdasági szlovák evangélikus egyház püspöke, Dolinszky Gábor megbízott evangélikus szuperintendens és Halász Béla református püspök.
,,A HITOKTATÁS NYITOTTSÁGRA NEVEL"
Nyilas Mihály tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár elmondta, szükségesnek látják a hitoktatás és a polgári nevelés választott tantárgyként való megtartását az általános iskola teljes tartama alatt és a középiskolában is.
– Az olyan értékekről, mint például a család, a szeretet, fontos, hogy az oktatásban is szó essen. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy – ha a magyar közösség szempontjából is vizsgáljuk a kérdést – a történelmi egyházaknak fontos szerepük volt az elmúlt nehéz időszakokban is a magyar önazonosság, identitás megőrzésében. Ha van is megosztottság a diákok között, azt gondolom, nem a hitoktatás okán jött létre. Épp a hitoktatás lehet az egyik módja annak, hogy nyitottak lehessünk egymás iránt. Valóban nem készült részletesebb elemzés, hogy milyen eredményei vannak ezeknek a tantárgyaknak, de a visszajelzések és az évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy van létjogosultságuk. Az biztos, hogy végső ideje elvégezni egy átfogó elemzést, ahogyan szükséges pedagógiailag is jobb feltételeket teremteni, gondoljunk csak a tankönyvek hiányára. Rá kell mutatni a hiányosságokra is. Az elemzés elkészítését már korábban is javasoltuk a minisztériumnak, más tantárgyak kapcsán is, most ismét jelezni fogjuk ennek szükségességét. Arra is rámutatnék, hogy a diákok túlterheltsége, ami valóban létezik, nemcsak ezek miatt a választott tantárgyak miatt van, hanem az oktatási rendszer egészét kell felülvizsgálni. Az oktatási miniszter arra is hivatkozott a javaslattételkor, hogy a diákok túlterheltek. Ám kiragadni egy-két tantárgyat, és azt állítani, hogy ezek okozzák a diákok túlterheltségét, ez nem állja meg a helyét, az oktatási rendszer egészén kellene változtatni.
