Tápai Ramóna, az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola nyolcadik osztályát fejezte be az idén, szeptembertől pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója, valamint a diákotthon lakója lesz. A diáklány az elmúlt évek folyamán számtalan versenyen vett részt, és igen gyakran díjazták is. Különösen a nyelvek területén jeleskedik, ez is érdekli leginkább. Szorgalmát és tehetségét bizonyítja az is, hogy fogalmazásai rendszeresen megjelennek a Jó Pajtásban.
Ramóna számára az idei év különösen eseménydúsan zajlott, ismét több versenyen ért el kimagasló eredményt, a többi között első lett a nem szerb anyanyelvűek számára megrendezett köztársasági szintű szerb nyelvi versenyen. A meglepetés pedig még csak ezután jött: Dragica Nikolić, a szerb köztársasági elnök felesége (más diákokon kívül) őt is fogadta Belgrádban, sőt egy számítógépet is kapott ajándékba. Az elmúlt időszakot felelevenítve arról beszélgettünk Ramónával, hogyan kell tökéletesen befejezni és emlékezetessé tenni a nyolcadikat.
Legutóbb mely versenyeken értél el kimagasló eredményt?
– A köztársasági szerb nyelvi versenyen első lettem. Tavaly második, az idén harmadik helyezést értem el a köztársasági magyar nyelvi versenyen, az angol nyelvi községi és körzeti versenyen pedig harmadik helyen végeztem. Utóbbira Gyura Burány Julianna készített fel. Ezen a megmérettetésen csak nyolcadikosok vesznek részt, úgyhogy korábbi tapasztalataim nincsenek. Sokat köszönhetek viszont a magyartanárnőmnek, Rokvić Erzsébetnek, aki már ötödik óta rendszeresen gyakorol velem a magyar versenyekre.
Nehéz volt felkészülni a szerb versenyre?
– A téli szünet után megkezdtük az intenzív gyakorlást a szerbtanárnővel, Nataša Dobrićtyal. A versenyt a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolában tartották meg. Feladatokat kellett megoldanunk, húszból tizenkilenc a nyelvtannal, egy pedig az irodalommal volt kapcsolatos. Első ránézésre nem tűntek könnyűnek, a sok gyakorolás azonban segített. Ezen a versenyen hetedikesek és nyolcadikosok vehetnek részt. Tavaly is első lettem a körzetin, de akkor nem mehettem el a köztársaságira.
A meglepetésre pedig a versenyt követően került sor...
– Már elkezdődött a nyári szünidő, és elutaztam otthonról, amikor egyszer csak anyukám szólt, hogy telefonáltak Belgrádból, Dragica Nikolić alapítványából, hogy szeretnének engem is vendégül látni. Először turistabusszal körüljártuk Belgrádot, egy idegenvezető a város történelméről mesélt, majd hajóutat tettünk a Dunán és a Száván. Dragica Nikolić mindvégig velünk volt, fényképezkedtünk és beszélgettünk vele. Később a belgrádi igazságügyi palota épültében ebédeltünk, az üdvözlőbeszédek után pedig megajándékoztak bennünket. Mindenki kapott egy számítógépet, mintegy százhúsz diák. Sajnálom azokat, akik nem jöhettek el személyesen, mert egy szép kirándulásról maradtak le. Meglepetésként ért a számítógép, tudtam, hogy kapunk ajándékot, de erre nem számítottam. Nagyon megörültem neki, mert a legjobbkor jött.
Egyidejűleg kellett több versenyre készülnöd, ráadásul itt volt ugyebár az iratkozás is. Megterhelő volt számodra ez az időszak?
– Annyira nem, a lényeg jól beosztani az időt, a tennivalók fontossági sorrendjét felállítani. Végül is azzal foglalkoztam, amit szeretek. A nyelvek a kedvenceim, a Kosztolányi gimnázium ezért logikus választás volt.
A tennivalók tengerében marad szabadidőd?
– Számomra fontos, hogy maradjon. Olyankor a barátaimmal vagyok, igyekszem sok időt velük tölteni. Ha épp nem, akkor olvasok és zenét hallgatok.
