Azt gondolom az óvoda-iskola átmenet kapcsán, hogy nem az óvodai időszakot kellene iskolássá tenni, hanem inkább az iskola első két évét kellene óvodásabbá alakítani – hangzott el többek között a már csaknem negyven éve pedagógusi pályán tevékenykedő dr. habil. Varga Lászlótól, a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar dékánjától.
A Szabadkai Nyári Akadémián tartott Gyermekek a digitális világban című előadáson a résztvevők rengeteg hasznos információt, tanácsot és megannyi ritkán kimondott tényt hallhattak az eladótól a gyermekek változásával, a digitális technológia hatásaival és az offline élet szépségeivel kapcsolatban.
– Áldás vagy átok a képernyő? Mindkettő. Neil Postman amerikai író, média teoretikus és esztéta már a múlt évszázadban is hitt abban, hogy a modern technológiai vívmányok sosem helyettesíthetik az emberi értékeket. Az író szerint az információs technológia olyan, mint egy fausti alku: egyszerre ad és vesz el, csak nem egyenlő mértékben. Sajnos néhány éves korban többet vesz el, mint amennyit ad. Régebben a gyerekeket este alig lehetett összeszedni az utcáról. Amikor hazatértek, olyan koszosak voltak, hogy nem ismertük fel őket, mert a patakparton jártak, fára másztak, sárban fürdöttek, a határban bicikliztek, vagy a háziállatokkal játszottak. Ma már oda jutottunk, hogy nem is lehet kiküldeni őket a szabadba. A gyermekkor megváltozott. Tari Annamária pszichológus szerint felerősödtek a nárcisztikus viselkedésformák, pedig a gyerekek sosem változnak. Továbbra is szeretetre, figyelemre vágynak. A digitalizáció ebben profi, ugyanis a különféle alkalmazások és játékok folyamatosan csak dicsérik, jutalmazzák és visszajelzésekkel látják el felhasználóit. De vajon az iskolában kapnak-e ilyen mértékű elismerést a gyerekek? Sajnos nem. Ugyanakkor elég sok családban is csínján bánnak a dicsérettel, pedig elég lenne néha csak ennyi: jó vagy, ügyes vagy, büszke vagyok rád. A gyerekeknek gyökereket és szárnyakat kell adunk. A gyökereket a család biztosítja, és az a kultúra, amit a család közvetít. Ezek a szárnyak idővel kibontódnak. Ugyanakkor fontos az is, hogy a gyerekek mély gyökerekkel rendelkezzenek, hogy ne veszítsék el kapcsolatukat a valósággal. Ha ez mégis megtörténik, pótszerekhez, például drogokhoz vagy alkoholhoz is nyúlhatnak. Mindezek mellett még egy szerteágazó oldalgyökérzet is szükséges számukra ahhoz, hogy stabil lábakon álljanak, ezt pedig a mese, a kultúra, az offline élet adja. A tanárok feladata most az, hogy meggyőzzék őket arról, hogy az offline élet is szép, és hogy az az élet a hiteles, amikor egymás szemébe nézünk, megöleljük, szeretjük egymást, mosolygunk egymásra és osztozunk az élményekben – hangsúlyozta dr. habil. Varga László.
Mint mondta, probléma ma már az is, hogy míg a múltban a szülők mély tisztelettel fordultak a pedagógusok felé, fenntartották a szükséges távolságot, szakértőként tekintettek rájuk, tanácsot kértek a gyermeknevelés kérdéseiben, ma már ez a hozzáállás jelentősen megváltozott. A szülők sok esetben nem kérnek tanácsot a pedagógusoktól, sőt, gyakran kioktatják őket arról, hogyan kellene nevelni a gyerekeiket. Ez a változás is kihívások elé állítja a pedagógusokat.
– A Baby Boss szindrómát is meg kell említeni, ami egy új jelenség. A kifejezést olyan gyermekek leírására használják, akik túlzottan irányítóak, dominánsak vagy manipulatívak a szüleikkel vagy a környezetükkel szemben. Ezek a gyerekek gyakran úgy viselkednek, mintha ők lennének a „főnökök” a családban, és nehezen tűrik, ha nem az történik, amit ők akarnak. Ennek a viselkedésnek több oka is lehet, például a túlzott engedékenység, következetlenség a szülői nevelésben, vagy az a helyzet, amikor a gyerekek túlzottan sok választási lehetőséget kapnak, amit még nem tudnak megfelelően kezelni.
Emellett a szülők egyre inkább kerülik a konfliktusokat vagy próbálják minden áron elkerülni azokat, nehogy „megbántsák” gyermekeiket, mert félnek a saját gyerekük haragjától. Ez ahhoz vezethet, hogy túlzott hatalmat kapnak a családi döntéshozatalban. Ezért a szülők számára fontos, hogy következetes határokat szabjanak, és olyan környezetet biztosítsanak, amelyben a gyerekek megérthetik, hogy a felnőttek felelősséggel és irányítással rendelkeznek – emelte ki az előadó.
Azt is kihangsúlyozta, a mai világban az óvodás gyerekek egyre felnőttesebben viselkednek és kommunikálnak, felnőttesen öltözteti őket a szülő is, ráadásul túl korán találkoznak az élet kérdéseivel, például a szexualitással.
– A többgenerációs családok hiánya is megnehezíti a gyerekek nevelését. Megszűnnek a tradíciók, ami régen nagyon jól működött egy falusi kultúrában. Ennek ellenére én még mindig hiszek a paraszti kultúra XXI. századi reprezentációjában, amely az együttlétre, az érzelmekre és a közös élményekre épít, szemben a mesterséges intelligenciával és a fogyasztás kultúrájával – hallottuk dr. habil. Varga Lászlótól.
– Az alfa generáció (akik 2010-ben és az után születtek) tagjai születésüktől fogva szembesülnek a digitális technológiákkal. Okostelefonok, táblagépek és személyi számítógépek veszik őket körül, és a virtuális valóság elemi részévé vált mindennapjaiknak. Ezért nagyon komoly pszichológiai hátrányban vannak, mert nem kapják meg, illetve lehet, hogy már nem is igénylik azt a figyelmet és törődést, amit régen például a nagyszülők adtak. E generáció gyakran neveletlennek is tűnik, képtelenek a viselkedésüket és az érzelmeiket kordában tartani. Nem kapnak erkölcsi iránymutatást, nem hallanak meséket, amelyek tanulságokkal, érzelmekkel telítettek, és amelyek segítik a kognitív fejlődést és a társas kapcsolatok építését. Szülő vagy pedagógus legyen a talpán, aki képes arra, hogy kihúzza a digitális „cumit” a gyerek szájából. További probléma a fordított szocializáció is: míg régen a nagyszülők tanították az unokákat, ma a gyerekek tanítják a szüleiket és nagyszüleiket, például a digitális eszközök kezelésére. A másik gond, hogy a mai világ túl zajos és gyors, ami megterhelő a lélek számára, pedig a legfontosabb dolgokat az ember csak a csendben hallja meg. A csendnek vannak a legszebb üzenetei. Ezért fontos, hogy időt szánjunk az elcsendesedésre és az önmagunkra figyelésre. Ezek függvényében az egyetlen kiút az offline élet szépségeinek hangsúlyozása, hirdetése: művészeti nevelés, erkölcsi értékek, katartikus élmények, alkotótevékenységek, a belső világ gazdagítása, olvasás, történetek, vidámság és humor. A nevetés és a mosoly gyógyszer. Az élet nem annyira komoly, hogy be kell feszülnünk a nap 24 órájában. Az élet ajándék, amit meg kell élnünk. Adjunk tehát esélyt arra, hogy a gyerekeink megismerjék azt a módszert, hogy másképp is lehet élni – magyarázta dr. habil. Varga László, aki az előadásban felhívta a figyelmet a 21. századi pedagógia hanyatlására is.
– Nem a tananyag vagy az óraszámok csökkentésére van szükség, hanem arra, hogy újragondoljuk az oktatást. Vissza kell csempésznünk az ősi értékeket. Szánjunk időt a közös esti vacsorákra, a beszélgetésekre, az élmények megosztására, vagy az emberi kapcsolatok ápolására. Sokszor nem engedjük meg a gyerekeknek, hogy megéljék azt a korszakot, amelyben éppen vannak. Az óvodásokat nem hagyjuk óvodásnak lenni, az alsósokat kisiskolásnak, mert mindig valamire készítjük fel őket. Hagynunk kellene, hogy megéljék a jelent. Éljük meg mi is a pillanatot, és vegyük észre annak legapróbb, de legmeghatározóbb csodáit! A szülőknek és a pedagógusoknak is az a feladata, hogy ezt a szemléletet tovább adják a jövő generációjának – zárta gondolatait az előadó.
Nyitókép: Dér Dianna felvétele
