Új vezető, ugyanaz a kihívás, mint az elmúlt hat év bármelyikében: miképpen felszínen tartani a pártot, sőt, megpróbálni ismét az élvonalba „taszigálni”. Ennek a feladatnak a teljesítése vár Zoran Lutovacra, a Demokrata Párt múlt héten megválasztott új elnökére. Ha hinni lehet a Faktor Plus aktuális felmérésének, ha vasárnap tartanák meg a köztársasági parlamenti választásokat, a pártra a polgárok 3,6 százaléka szavazna, vagyis a demokraták még a választási küszöböt sem lépnék át. Persze azt sem szabad elfelejteni megjegyezni, hogy ez az eredmény szinte még elégedettségre is okot adhat, tekintettel arra, hogy a DP támogatottsága a közvélemény-kutatásokban néhány hónappal ezelőtt alig haladta meg a 2 százalékot.
Vajon megáldották-e Zoran Lutovacot annyi erővel és bölcsességgel, hogy azzá tegye a pártot, ami az egykoron volt? Vagy talán azt is kérdezhetnénk: vajon a polgárok igényt tartanak-e még a DP-re? Megtörténhet, hogy ha nincsen Slobodan Milošević és mindaz, amit ő, illetve a rezsimje képviselt, a szerbiai társadalom többsége nem tart igényt arra a politizálási módra vagy értékrendre, amit a DP képvisel – legalábbis a pártprogram és a szavak szintjén. De az sincs kizárva, hogy az emberek egyszerűen képtelenek megbocsátani a pártnak, amiért nem határolódott el idejekorán azoktól, akik a gyanú szerint az úgynevezett demokratikus rendszerváltást követően válogatott visszaélések sorozatát követték el, és egyik napról a másikra dúsgazdag üzletemberekké avanzsáltak.
Feltehetően többen emlékeznek még azokra az időkre, amikor például Čedomir Jovanović, a romantikus lelkületű egyetemista lányok égő szemű ideálja „Starkában” és kopott bőrkabátban szónokolt az egyetemistatüntetéseken, nem pedig Boss öltöny finom vásznában, dagadó izmokkal járta a város utcáit. A Starkától a Boss öltönyig vezető út szerfelett hosszú, és olykor igencsak erősen körbelengi a gyanú árnyéka. Valóban, Čedomir Jovanović már hosszú ideje nem a DP tisztségviselője, ugyanakkor azoknak a politikusoknak az egyik szimbóluma, akik meglepően váratlanul gazdagodtak meg, miközben megtollasodásukkal egyidejűleg egyik magánosított vállalat jelentett csődöt a másik után, munkások ezrei kerültek utcára, és családok ezreinek a sorsa vált kilátástalanná. Sok a megválaszolatlan kérdés, illetve gyanú, és amíg ezeket nem tisztázzák azok, akiknek kellene, az egyszeri választópolgár nem is tudja pontosan, hogy mit és miért kellene megbocsátania, csak abban biztos, hogy valaki valahogyan visszaélt a ráruházott hatalommal.
Lutovac az összefogásban látja az érvényesülés kulcsát. De mint azt a Danas belgrádi napilapnak nyilatkozva kifejtette, a DP nem hajlandó mások után kullogni vagy társult tag lenni mások pártszövetségében. A DP a demokratikus értékeket képviselő ellenzéki pártok szövetségének csakis egyik alapítója lehet, sem több, sem kevesebb – mondta Lutovac. Szavai szerint semmi akadálya annak, hogy a DP tárgyalásokat kezdjen Dragan Đilassal, Belgrád valamikori polgármesterével, a DP volt alelnökével, aki éppen a Szövetség Szerbiáért pártkoalíció megalakításán fáradozik, de kizárólag akkor vesz részt a szövetségben, ha alapítóként jegyzik a DP-t – nyomatékosította a politikus.
A Szövetség Szerbiáért pártkoalíció megalakítása már a belgrádi helyhatósági választásokat követően megkezdődött, de több tényező is gátolta a megalakulását. Az első nehézségek akkor merültek fel, amikor a Saša Janković vezette Szabad Polgárok Mozgalma végül úgy döntött, hogy mégsem csatlakozik a majdani szövetséghez. Ezt követően a Vuk Jeremić Néppártjával folytatott tárgyalások tették lomhává az alapítási folyamatokat. Jeremić és Đilas állítólag a következő kérdés kapcsán képtelen közös nevezőre jutni: „Az érdeklődő polgárok a szövetségbe iratkozhatnak-e majd be, vagy inkább a szövetséget alkotó pártokba, mozgalmakba?” Jeremić szerint az lenne az egyetlen jó megoldás, ha a polgárok a szövetséget alkotó politikai csoportosulásoknak válnának a tagjaivá, Đilas viszont liberálisabban áll hozzá a kérdéshez: a polgárok szabad akaratuk szerint dönthetnének, hogy a szövetségnek akarnak-e tagja lenni, vagy az azt alkotó csoportosulások valamelyikének. A felek még mindig nem tudtak döntésre jutni.
Eddig a Borko Stefanović vezette Szerbiai Baloldal, a Željko Veselinović vezette Összefogás Szakszervezet és a Nebojša Zelenović vezette Együtt Szerbiáért politikai csoportosulások jelezték, hogy csatlakoznának a szövetséghez. Ha végignézünk ezeken és a többi néven, a Szövetség Szerbiáért majdani pártkoalícióra akár hazatérésként vagy a megromlott, illetve felbontott házastársi kapcsolat ismételt megköttetéseként is tekinthetünk, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy Đilas, Jeremić, Stefanović és Zelenović mindannyian tagjai, illetve tisztségviselői voltak a DP-nek. Már csak az a kérdés, hogy ezek a politikusok miért látták annak idején, a haladóktól elszenvedett történelmi vereséget követően, a politikai siker kulcsát a válásban, illetve esetenként a partner kiebrudalásában. Erre eddig egyikük sem válaszolt.
