Mivel magyarázható az, hogy rekordidő alatt sikerült összegyűjteni a Magyar Összefogás lista állításához a támogató aláírásokat, és milyen elvek szerint állították össze a névsort?
– Gyorsan, a tervezett előtt összegyűjtöttünk meghatározott számú aláírást. Hosszú távon politizálva, végiggondolva a dolgokat, hosszadalmas háttérbeszélgetések eredményeképpen, konklúziókat megfogalmazva, régóta nyílt kártyákkal játszunk mint politikai párt. Ennek eredménye volt az a közgyűlési döntés, amelyet hónapokkal ezelőtt meghoztunk, hogy az esedékes nemzeti tanácsi választáson a négy évvel ezelőtti gyakorlatot kívánjuk folytatni. Hogy egy összefogás jellegű listát kívánunk indítani, amelyiken a VMSZ tagjai számbeli kisebbségben lesznek, és számbeli többségben az összefogás jeleként az egyházak, a civil szféra, az értelmiség képviselői kerülnek rá. Ennek a közgyűlésbeli döntésnek eredményeképpen, és ezt konkretizálva, arról tudok beszámolni, hogy ezt az elvet maradéktalanul teljesítettük. Olyan emberek kerültek a listára, mind a VMSZ színeiben, mind pedig a pártszínekkel nem rendelkezők közül, akik mögött jelentős szakmai, közösségépítő teljesítmény van. Ez egy reprezentatív lista, gondolom, hogy mindenki, aki rajta van, megérdemli, hogy ott legyen.
Bizonyára nem volt egyszerű dolog és döntés a listaállítás.
– Bizony így van, mert legalább még tíz listát tudtunk volna összeállítani, amelyre úgyszintén olyan emberek kerülhettek volna, akik VMSZ-esként és nem VMSZ-esként a közösség építésében, együttműködésben, a VMSZ iránti nyitottságban, a listára való kerülés tekintetében megérdemelték volna, hogy ott legyenek.
Olyanok kerültek fel a listára, akik tettek már valamit a közösségért, akik aktívan viszik előre a közösséget, nem pedig ölbe tett kézzel várják, hogy történjen már valami?
– A lista állításakor az volt az irányadó elv, hogy egy széles konzultáció eredményeképpen javaslatokat vártunk, és a javaslatoknak az összességével, a különböző kritériumoknak, a területi, szakmai szférabeli folyamatosság elvét biztosító mércék és a nő-férfi arány tekintetében hoztuk meg azt a döntést, amely ezt a listát eredményezte. Az egyháziak úgyszintén rajta vannak a listán, azzal, hogy most a két katolikus püspökség egy-egy képviselővel, a protestáns egyház egy képviselővel képviseltetik magukat. Azt gondolom, hogy ez valóban egy összefogás jellegű lista, reprezentatív, ahol olyan emberek szerepelnek, akik nemzetileg elkötelezettek, a közösség irányába úgyszintén, és ahogy az előző nemzeti tanácsban egy hasonló lista tekintetében a stratégiai és konkrét döntések meghozatalában együtt tudtak működni a pártszínezetűek és a függetlenek, ugyanúgy meggyőződésem, hogy ez ezentúl is így lesz.
Hajnal Jenő a listavezető, miért esett őrá a választás?
– Jelentős erőfeszítést tettem, hogy Hajnal Jenőt meggyőzzem, hogy ő legyen a listavezető. Mindenki azt mondta, hogy biztos nem fogja vállalni, nem így lett. Úgy gondolom, hogy egy olyan fázisba került a nemzeti tanácsi törvény alkalmazása, amikor már nem elsősorban jogász emberben kell gondolkodni elnökként, hanem egy olyan személyben, aki talán jártasabb a tartalmak tekintetében. Akkor, amikor Korhecz elnök úrral megállapodtunk, hogy ő nem fogja folytatni a következő ciklusban a tevékenységét, nem volt egy egyszerű feladat a választás. Nem voltak kötődöttségek, s úgy döntöttem, hogy olyan embert keresek, aki meggyőződésem szerint leginkább megfelel azoknak a feladatoknak, amelyek előttünk állnak.
Melyek ezek a feladatok?
– Azokat az intézményi kereteket és intézményeket, élettereket, amelyeket a nemzeti tanácsi törvény alkalmazásával a nemzeti tanácsi és a közösségi döntéshozatali kompetenciába vonzottak, meg kell tölteni tartalmakkal. Olyan nemzeti és közösségi építkezési szempontból fontos tartalmakkal, amilyenekkel az elmúlt években nem sikerült időt, pénzt és energiát biztosítani, mert a kereteket kellett megteremteni. Ennek a fajta építkező belső viszonyrendszert gazdagító munkának az ellátásakor nem elsősorban a jogászi jártasság, ami igazán fontos, hanem az a kapcsolatépítési készség, az a szakmában szerzett felhalmozott kapcsolati tőke és jártasság, ami ebben a tekintetben eligazodást, az ambíció megfogalmazását és azoknak a végrehajtását tudja biztosítani. A vajdasági magyar közösségen belül Hajnal Jenő az egyike a legjobbaknak, aki mögött nagy teljesítmény van. Hiszen évtizedek alatt bizonyította jártasságát, elhivatottságát, közösségi elkötelezettségét. Tudomásom szerint a közösségben senkivel sincs konfliktusban. Olyan ember, aki mindenkivel szót tud érteni. Ez az építkezés szempontjából ilyen terhes időkben, amilyenben, valljuk be, élünk, nagyon-nagyon fontos. A Magyar Összefogás lista tekintetében minden egyes elemében olyan megoldást kellett keresnünk a felsorakoztatott személyek tekintetében, akik még bizonyítják azt a fajta összefogást, ami szükségeltetik, és a listavezető személye szerintem mindenféle tekintetben ilyen.
A programról megtudhatunk-e valamit?
– A konzultációk a program építése körül még folyamatban vannak, épp arra készülünk, hogy sok intézményvezetővel beszéljük végig a jövőbeli program különböző fontos elemeit, de talán néhány dolgot említhetünk. Egyrészről az a szándék, hogy egyfajta folyamatosság létezzen a két nemzeti tanács között, azaz, hogy új nemzeti tanács lesz, az még nem jelenti azt, hogy új élet indul oly módon, hogy minden, ami előtte volt, az eltörlésre kerül. A folyamatosság a program tekintetében nagyon fontos, de szeretném elmondani, hogy a folyamatosságot az is előrevetíti, hogy a 35-ös listán 9 olyan ember szerepel, aki az előző nemzeti tanácsban vagy tag volt, vagy rajta volt a listán. A személyi folyamatosság elve is megvalósult ily módon, és azoknak a stratégiáknak a folyamatos alkalmazása is, amit az előző MNT elfogadott.
Mit jelent ez majd a gyakorlatban?
– Az említett stratégiákat, egyiket a másik után a választásokat követően az MNT ciklusának első felében elő kell majd venni, lerakni az asztalra, alá kell húzni és megnézni, hogy mi az, amit megfogalmazott az előző MNT célként és ambícióként, és mi valósult meg abból. Felmérjük, hogy hol vagyunk a történetben, mik a tapasztalatok, hol kell módosítani, mert rengeteg hely akad, ahol módosítani kell. Ezeket a módosításokat egymás irányába nem bántó szándékkal, de becsületesen ki kell mondani, meg kell állapítani, és meg kell tenni.
Minden szférára érvényes ez?
– Igen. Meggyőződésem, hogy szükség van erre, hogy a folyamatosság elvét ily módon biztosítani tudjuk. Azokat a folyamatokat az intézményépítés tekintetében az alapítójog átvételére vonatkozóan, amely nem fejeződött be, tovább kell vinni. Gondolok itt az elemi iskolákra és a szabadkai színházra, ahol az alapító jog átvétele nem fejeződött be. Ott ahol igen, és a tartalmak kibontása elindult, tovább kell lépni, és ez kell hogy képezze a jövőbeli MNT programjának a gerincét az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén. Végig kell majd gondolni, hogy azokkal a kérdésekkel, amelyek nem tartoznak szoros értelemben az MNT kompetenciájába a törvény alapján, mint például a civil szféra vagy a népesedési politika, azokat az ügyeket hogy fogjuk kezelni. Persze ezek nagyon fontos dolgok, szeretném, ha itt is lenne egyfajta folyamatosság, de hiszem azt, hogy ezekkel kapcsolatban is összegezni kell a dolgokat, újra elemezni, és meghatározni az elkövetkező négy évre vonatkozólag a teendőket. Csak egy ilyen racionális alapokon, milliméteres pontosságra törekvő, építkező programozással tudunk előrehaladni, és gondolom, erre ez az új összetétel képes lesz, mint ahogy a közösségünk is, és az a légkör, amely kialakult az MNT körül. Meggyőződésem, hogy a megfogalmazásra kerülő célokhoz biztosítani tudjuk a forrásokat, innen Szerbiából köztársasági, tartományi és önkormányzati költségvetésből, valamint anyaországi támogatási forrásból.
Milyen lesz a Magyar Összefogás kampánya?
– Dinamikus kampányban gondolkodom. Olyanban, amelyben lehetőség lesz arra, hogy a számtalan felmerülő kérdésről a jelöltek és mások, akik a kampányban részt fognak venni, beszélni tudjanak. Lehetőséget kell teremteni az előző MNT-nek, éppen a folyamatosság elvét tiszteletben tartva, arra, hogy úgy vegyen ebben részt, hogy el tudjunk számolni az előző négy évvel, hogy elmondjuk, az előző négy esztendő hogyan képez fundamentumot a további építkezés szempontjából. Részt kell hogy vegyenek ebben természetesen azok az emberek, akik az elkövetkező időben húzó szerephez jutnak. Megváltoztak a játékszabályok, azok, akik a jövőben az intézőbizottság tagjai lesznek, ott kell hogy legyenek ezúttal a listán. Erről a 35 tagú listáról kerülnek majd ki azok az emberek, akik egy-egy területet, szférát irányítani fognak az MNT-ben. Azt hiszem, hogy már a kampány során el kell hogy induljon az építkezési folyamat, és a választások után azok a kampányígéretek, amelyek megfogalmazásra kerültek, aránylag gyorsan és pontosan a megvalósulás irányát kellene hogy felvegyék.
Hajnal Jenő garancia arra is, hogy nem fog átbillenni a mérleg az egyik hatáskörből a másikba, vagy az egyik oldalról a másik irányába az MNT belül?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy ne legyenek szemmel láthatólag preferált területek. Az összes terület építkezés és gazdagítás szempontjából egyaránt fontos. Hajnal Jenő erre alkalmas. Nem a konfliktuskeresésben gondolkodom. Jó volna, ha a levetkőznénk magunkról az olyan pavlovi-reflexet mint az Újvidék–Szabadka vagy Szabadka–Tisza-mente folytonos összehasonlítás. Ezek már csak ilyen vadászmesés történetek, igazából nem is léteznek. Alátámasztva ezt, azt mondom, hogy az utolsó húsz évet figyelembe véve ez lesz az első alkalom, hogy a közélet szempontjából egy nagyon fontos intézménynek az élére nem szabadkai kerül. Eddig mindig a VMSZ, az ideiglenes MNT és az MNT élén szabadkaiak voltak. Ez az első alkalom, hogy nem szabadkai fogja vezetni az egyik csúcsintézményét ennek a közösségnek. Hiszem azt, hogy ez is megér egy bólintást. De az is, hogy az első helyre a listán nem egy VMSZ-es vagy a VMSZ kötődöttségű ember került, hanem civil, aki nem támogató tagja a VMSZ-nek, mint ahogy Korhecz Tamás volt. Valóban olyan, akinek nincs pártpolitikai kötődöttsége.
Térjünk át a tartomány körüli viszályra, mikor lesz vagy lesz-e egységkormánya Vajdaságnak?
– Nem tudom, mi fog történni, egy dolgot viszont igen, hogy a mindenkori parlamenti elnöknek, aki jelenleg én vagyok, az a dolga, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy a parlament és a kormány is hatékonyan működjön. Azért, hogy a létező problémák megoldások útján mozogjanak. Hogy értelme legyen annak, hogy a szavazópolgárok a bizalmat valakinek odaadták. Az adott helyzetben teljesen normális és legitim, többpárti rendszer lévén, hogy a pártok között vannak konfliktusok, hogy egymással versengenek. Ennek a versengésnek én azt gondolom, hogy meg kell szabni a határait. Mi most hosszabb ideje itt, Vajdaságban olyan állapotban vagyunk, hogy sajnálatos módon a parlamenti többség mással sem foglalkozik, mint önmaga megmaradásával. A parlamenti ellenzék pedig ennek a parlamenti többségnek a megdöntésével tölti az idejét, közben könyörög a Jóistenhez hogy nehogy véletlenül ez bekövetkezzen. Igazából nem is biztos, hogy olyan nagyon akarják ezt. Másrészről pedig a parlamenti ellenzékre sokszínűség és tarkaság jellemző, atomizálódottság van jelen, ahhoz, hogy a másik oldalon létrejöjjön a többség, mindenkire szükségük van, viszont ilyen rendszerben nagyon nehéz a folyamatokat irányítani. Ez az állapot állt elő, ennek vagyunk mi a foglyai. Ha a politika lenne csak a foglya, az különösebben nem izgatna bennünket, de az az igazság, hogy mindannyian a foglyai vagyunk, én is, maga is, szomszédaink is, mindenki, aki ebben a régióban él. Ez a helyzet ellehetetlenített bennünket abban, hogy a finanszírozás kérdésével, a költségvetéssel, a hatáskörrel, a Vajdaság jövőbeli alkotmányjogi státusával és rengeteg más egyéb üggyel foglalkozzunk. Az kellene hogy legyen a racionális szándék, s nekem mint parlamenti elnöknek az ésszerű hozzáállásom, hogy üljünk már le egy asztal köré, és beszéljük meg, hogy mi a valóságtartalma azoknak a mondatoknak, amit mindenki kimond, hogy az itteni polgárok érdekeit képviselik. S ha így van, nézzük meg mik a polgárok érdekei. Ha mindenki ugyanarról beszél, akkor miért lehetetlen, hogy azt mondjuk, hogy azt a bizonyos dolgot végig akarjuk csinálni az elkövetkező másfél évben, amíg ez a parlamenti ciklus tart. Közösen és együttműködve. Az összes többi kérdés kapcsán megy a politikai csatározás, de ezeket a kérdéseket kivesszük a napi kérdések taglalásából, és közösen dolgozunk annak érdekében, hogy megoldjuk őket. Ezt a célt szolgálja az én erőfeszítésem. Persze tudom én, hogy ez nem szokványos hozzáállás, de kérdezem, vajon a statútum elfogadása körüli erőfeszítés nem ugyanilyen volt? Ha ott és akkor sikerült egy olyan kérdésnél, amely politikailag még inkább terhelt volt, megoldást találni, itt most miért ne volna lehetséges, ha akkor el tudtuk fogadni egymást együttműködő partnerként, akkor most miért nem? Nincsenek ezzel a kérdéssel kapcsolatban senki részéről feltételek, mindenféle változatról lehet beszélni, csak üljünk le, és tegyük ezt. Az én felvetésem e célt szolgálja.
Mi ebben a megoldáskeresésben a VMSZ érdeke?
– Nem teljesítek senki által megfogalmazott feladatot, nem vagyok senkinek sem a végrehajtója. Azt próbálom megvalósítani, amit folyamatosan mondanak a vajdasági magyar polgárok, és a vajdasági polgárok irányába azt próbálom tenni, hogy megállítsuk ezt a folyamatos lecsúszást, amelynek szemtanúi vagyunk. Azért próbálok tenni, hogy az, ami bennünket megillet, mint adófizető polgárokat, az idejöjjön. Az, amiről több mint két évtizede beszélünk, a joghurtforradalomtól errefelé, az végre-valahára megvalósuljon. Igaz, hogy az emberek innen elmennek, mert nincsen egzisztenciális lehetőség, de azért fogunk tenni és dolgozni, hogy annak, aki még nem ment el, ne kelljen elmennie, azért fogunk tevékenykedni, hogy akik elmentek, vissza tudjanak jönni. Ha valaki azt hiszi, hogy ez majd akkor lesz aktuális, amikor csoda folytán előáll egy másik politikai konstelláció egy vagy öt év múlva, beintésre, az téved. Ez nem igaz, mert mindennap tenni kell valamit. Parlamenti elnökként, VMSZ elnökként is, a magyar közösség érdekeit szolgálva, a vajdasági közösségért, az össznépességet szolgálva, nekem mint parlamenti elnöknek azt kell javasolnom, és ez egybeesik azzal a fajta felfogással, ami a VMSZ-t jellemzi, hogy üljünk le, tárgyaljuk meg a helyzetet, komolyan és felelősségteljesen viszonyuljunk ehhez a kérdéshez.
Mikorra várható ez?
– A hónap közepe táján. Valamikor pár nappal azt megelőzően indítvánnyal fogok élni a parlamentben szereplő politikai formációk irányába. Nem hiszem, hogy túl sok tárgyalási kör lesz, mert erről már régóta beszélünk, nem hinném, hogy van olyan elem, ami újdonság erejével hatna. Az igazi kérdés az, hogy ki hogy fog ebben a felvetett kérdésben lépni.
Nincs semmiféle megkötés, elképzelés, hogy csakis egy bizonyos megoldás jöhet számításba?
– Részemről ilyen nincs. Az alapvető ambíció, hogy teremtsük meg a feltételeit annak, hogy ne önmagukkal foglalkozzunk, a politika ne önmagával foglalkozzon, hanem a problémákkal. Számomra az a szerencsés körülmény, hogy például a Szerb Haladó Párt részéről, amely Belgrádban a politikai túlsúlyt képviseli, itt pedig ellenzékben van, nincsenek tárgyalásnyitási feltételek. Nincsenek olyan megfogalmazott kizárólagosságon alapuló feltételek, amelyek megnehezítenék a tárgyalást, de olyanok se, hogy például kinek muszáj, hogy benne legyen és kinek nem a tárgyaló csoportban vagy a történetben. Egy teljesen nyitott poligonban vagyunk, és azt gondolom, hogy ez jó a beszélgetés és tárgyalás szempontjából. Az igazi kérdés az lesz, hogy akinek árnyéka van, az át tudja-e lépni a saját árnyékát.