A szerb kormánynak kézzel fogható eredményei vannak, a jelenlegi úton kell továbbhaladnia – állapította meg William Montgomery, az Egyesült Államok korábbi belgrádi nagykövete. Ha valaki elemezni szeretné az elmúlt éveket, akkor a kormány munkájában dinamikát, olyan aktivitást vélne felfedezni, amilyet tíz éve nem lehetett látni. A pozitívumok között említette a külföldi beruházások serkentését, a régióbeli megbékélés politikájának gyakorlását, a pénzügyek stabilizálását és a nemzetközi pénzintézetekkel való együttműködést. A Tanjug hírügynökségnek adott interjújában arról is szólt, hogy a Nyugat szerinte nem akarja gyengíteni Aleksandar Vučić szerb kormányfőt, ahogyan arról az utóbbi napokban egyes lapok cikkeztek.
– A Nyugat biztosan nem állt el Vučićtól. Ellenkezőleg. A szerb politikai színtér realitása ma az, hogy Vučićnak nincsen reális alternatívája. A Nyugat, az Egyesült Államok biztosan nem akarják szándékosan gyengíteni a miniszterelnök pozícióját. Igaz, a balkáni helyzet, a régió körülményeinek nem elégséges ismerete időről időre olyan lépések megtételét váltják ki, amelyek nem bizonyulnak ebben a tekintetben produktívnak, s úgy lehet azokat értelmezni, mintha valóban a gyengítés célját szolgálnák – magyarázta a volt nagykövet.
A NAGYOK IS TÉVEDNEK
Montgomery példákkal is szolgálni tudott az efféle tévedésekre. Mint mondta, klasszikus esetnek tekinthető a leköszönő amerikai nagykövet, Michael Kirby „karácsonyi ajándéka”, az a felsorolás, melyben tudatta, mi mindent kell Szerbiának teljesítenie ahhoz, hogy az USA támogassa európai felzárkózását. Egy másik példa szerinte az Európai Unió hozzáállása a szerbiai integrációhoz, a fejezetek szándékosan lassú megnyitása. A volt nagykövet szerint valóban szégyen, hogy két év alatt két fejezetet nyitott meg az unió, miközben ugyanennyi idő leforgása alatt Montenegró esetében 22 fejezetet meg tudott nyitni. A kettős mérce példájának nevezte az EU lépéseit.
MEGAJÁNDÉKOZZÁK A BŰNÖST
Értékelése szerint a mai amerikai politikának sokkal fontosabb kérdésekkel kell foglalkoznia a Balkánnál. Lényegesnek tartotta kiemelni, hogy amikor az USA külpolitikájáról beszél, akkor azt nem az amerikai kormány képviselőjeként teszi, csupán magánvéleményének ad hangot. Ami a Balkánt illeti, az USA már tizenöt évvel ezelőtt meghatározta politikai célkitűzéseit, s ma is azok teljesítését szorgalmazza, jegyezte meg. Ezek: a független Koszovó elismerése és teljes befogadása, Bosznia-Hercegovina jelenlegi határainak fenntartása és a régióbeli stabilitás megőrzése. Az amerikai politika a Balkánon véleménye szerint egy fajta automatikus üzemmódban van, s az alacsonyabb pozíciójú tisztségviselők feladata képviselni ezeket az álláspontokat, követni azt, amit tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt az USA meghatározott. Kifogásolta, hogy az USA és Németország megkérdőjelezhetetlenül a koszovói függetlenség oldalára álltak, s teljesen figyelmen kívül hagyják a pristinai vezetőség különféle kártékony lépéseit, ami olyan benyomást kelt, hogy még meg is ajándékozzák ezekért Koszovót.
MOSZKVA RAVASZ HÚZÁSA
Montgomery aggódik amiatt, hogy a mostani erőszakmentes időszakban a nemzetközi közösség kevesebb figyelmet szentel a régiónak, holott szerinte Macedónia, Koszovó és Bosznia-Hercegovina ma is reális veszélyforrást jelentenek. A horvát–szerb ellentétekről szólva annyit közölt, hogy mindkét államnak el kellene állnia a fegyverkezési tervektől.
Az egykori nagykövet úgy látja, Szerbia képes lesz továbbra is jó kapcsolatokat ápolni Moszkvával, s közben az EU felé tartani. Mint mondta, ha őszinték akarunk lenni, ki kell mondani, hogy Oroszország azért kívánja a fegyverkezés felé fordítani Szerbiát, hogy ezzel lassítsa az európai közeledést, elérve így azt, hogy a polgárok többsége idővel egyszerűen kiábránduljon az integrációkból.
