A Večernje Novosti belgrádi napilap értesülései szerint a szerb kormány Koszovó-ügyi terve Észak-Koszovó számára lényegi, területi autonómiát irányoz elő. A szerb kormány szerint Észak-Koszovónak a boszniai Szerb Köztársasághoz hasonló enklávéként kellene Koszovó részének lennie, írja a Novosti, mint ahogyan azt is, hogy a Koszovó-ügyi tervezetben a legnagyobb területet a szerbek lakta északi régiónak szentelik.Azt egyelőre nem tudni, hogy mikor készül el a Koszovó-ügyi terv.
Tomislav Nikolić szerb államfő hétfőn számolt be a dokumentumról a brit, az orosz és a kínai nagyköveteknek Belgrádban. Ivica Dačić miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az államfő még a hét folyamán bemutatja a tervet a köztársasági parlament ellenzéki frakcióvezetőinek, majd ezután elkezdődhet az érdemi vita. A Szerbiai Képviselőház illetékesei annyit mondtak, hogy ha a Koszovó-ügyi terv megérkezik, akkor feltehetőleg megszakítják majd a folyamatban lévő parlamenti ülést, és a dokumentumot veszik napirendre. Milovan Drecun, a parlament Koszovó-ügyi bizottságának az elnöke szerint elképzelhető, hogy a képviselők még az idén év végén szavazhatnak a tervről.
A lényegi autonómia kapcsán Idro Seferi, a Koha Ditore prishtinai napilap belgrádi tudósítója lapunknak nyilatkozva kifejtette, hogy ha Szerbiának ennyire súlyos követelései vannak Észak-Koszovó státuszával kapcsolatban, akkor cserébe valamit fel kellene ajánlaniuk a koszovói államhatalomnak, mondjuk Koszovó államiságának az elismerését.
Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) elnöke pedig a következőképpen nyilatkozott ennek kapcsán a Magyar Szónak: „A területi autonómiával kapcsolatos elképzelést valamikor talán még meg is lehetett volna valósítani, most azonban már esély sincsen erre.”
VALAMIT VALAMIÉRT
Idro Seferi, a Koha Ditore prishtinai napilap belgrádi tudósítója szerint Észak-Koszovó tekintetében valóban jó ötlet lenne az autonómia, tekintettel arra, hogy az ottani szerbek továbbra is képtelenek integrálódni, ugyanakkor a koszovói államvezetőség nem reagál pozitívan az autonómia szóra, valamint a boszniai Szerb Köztársaság emlegetésére. Főleg azért nem, mert a boszniai Szerb Köztársaság akadályozza Bosznia-Hercegovina akadálymentes működését, és igencsak rossz megoldásnak bizonyult – magyarázta Seferi, hozzátéve: a szerb kormány célja valamilyen módon elszakítani Észak-Koszovót az ország többi részétől.
– Az kivitelezhetetlen lenne, hogy Észak-Koszovó megkapja mindazokat a jogokat, amelyeket a boszniai Szerb Köztársaság élvez. Gondolok itt mondjuk a katonaságra és a rendőrségre. Itt van Martti Ahtisaari-terve is, amely valóban különleges státuszt irányoz elő Észak-Koszovó számára, ugyanakkor nem területi autonómiát. Tudjuk viszont, hogy a szerb államhatalom nem ismeri el az Ahtisaari-tervet. Ha Szerbia területi autonómiát igyekszik kiharcolni Észak-Koszovó számára, akkor azzal kapcsolatban is nyilatkoznia kellene az államhatalomnak, hogy mit kapna ennek fejébe Koszovó. Ha mondjuk felajánlanák, hogy a területi autonómia elfogadása esetén Szerbia elismeri Koszovó államiságát, akkor talán kivitelezhető lehetne a dolog. Szerintem Szerbia most azt az érzetet igyekszik kelteni a közvéleményben, hogy megkísérli megoldani Észak-Koszovó kérdését. A háttérben szerintem az is súlyos szerepet játszik, hogy a szerb kormánynak valamilyen módon el kell fogadtatnia a közvéleménnyel a Belgrád és Prishtina közötti tárgyalásokat, hiszen legyünk őszinték: jelenleg Koszovó Szerbia részéről történő elismerése van folyamatban. Az észak-koszovói szerbek bizonyos problémáit viszont anélkül is meg lehetne oldani, hogy Szerbia nyíltan elismerné Koszovó államiságát. Ehhez azonban egyik félnek sincsen politikai akarata. Példának okáért: nagyon egyszerűen meg lehetne oldani a Kosovska Mitrovica-i Egyetem kérdését, amely egy szerb intézmény, és amelynek a diplomáit Szerbiában elismerik, Koszovóban azonban nem. Az egyetem problémájára megoldás lehetne, ha a felek közösen finanszíroznák, de a koszovói intézményrendszer részévé válna. Az ehhez hasonló gyakorlati és életszerű kérdéseket kellene megoldania a feleknek, enélkül a helyben toporgás folytatódik – mondta el Seferi.
Kérdésünkre, hogy az észak-koszovói szerbek esetleg azért nem integrálódnak, mert ezt egyesek ilyen vagy olyan okokból kifolyólag ellehetetlenítik, a Koha Ditore belgrádi tudósítója kifejtette: az emberek akkor és ott integrálódnak, amikor és ahol felismerik az ehhez fűződő érdeküket. Mint hangsúlyozta: az Ibartól délre élő szerbek idővel felismerték az integrációhoz fűződő érdeküket, a Koszovó déli régiójában élő szerbek békében élnek az ottani albánokkal, már nincsenek közöttük feszültségek. Az észak-koszovói szerbek nincsenek tisztában azzal, hogy mit veszítenének és mit nyernének az integrációval – fejtegette Seferi, hozzátéve: egyeseknek nem is érdeke, hogy az egyszerű polgárok tisztán lássanak.
– Értesüléseim szerint előfordul, hogy az embereket szinte kényszerítik az útlezárásokra, a tiltakozásokra. Észak-Koszovóban ugyanolyan emberek élnek, mint bárhol máshol, nem mindenki bűnöző, akiknek különböző érdeke fűződik ehhez a zavaros helyzethez – fogalmazott Seferi.
NACIONALISTÁT A NACIONALISTA ÉRTI
Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) elnöke kifejtette, hogy a Novostiban kiszivárogtatott információk ismét és újból nyomatékosították Szerbia anakronisztikus politikáját. A területi autonómiával kapcsolatos elképzelést valamikor talán még meg is lehetett volna valósítani, most azonban már esély sincsen erre – szögezte le Gruhonjić, hozzáfűzve, hogy főleg nem akkor, ha a boszniai Szerb Köztársaságot említik „jó” példaként. A valós politikának semmi köze ahhoz, amit a szerb államvezetőség művel – véli Gruhonjić. Hozzátette, hogy a valós politika kereteiben mozogva csak az ENSZ 1244-es határozata és az Ahtisaari-terv mentén lehet intézkedéseket foganatosítani.
– A történetben egy másik vonulat is érdekes. A szerb államvezetőség támogatja a boszniai Szerb Köztársaság teljes autonómiáját Bosznia-Hercegovina keretében, valamint ugyanígy támogatnák Észak-Koszovó területi autonómiáját, viszont Szerbián belül egészen másként állnak ehhez a kérdéshez. A Vajdaság Autonóm Tartományra és a tartománnyal szembeni hozzáállásra gondolok. Egyébként biztos vagyok benne, hogy az Európai Unió és Koszovó számára is végleges Koszovó területének a kérdése. A történetben az sem mellékes, hogy a koszovói szerbek komoly kisebbségi jogokat élveznek. Jó lenne, ha mondjuk a Vajdaságban élő nemzeti közösségek is ekkora jogokat élvezhetnének. Az is szomorú, hogy a szerb államvezetőség kizárólag az észak-koszovói szerbeket emlegeti. Talán kevesen tudják, hogy a koszovói szerbség többsége az Ibartól délre él. Az államvezetőség által emlegetett kulturális és egyházi örökség szintén az Ibartól délre eső területeken található. A koszovói szerbséget és helyzetének megoldását egységesen kell kezelni, nem lehet különválasztani az északi régiót – összegezte Gruhonjić.
Kérdésünkre, hogy miért ragaszkodik Szerbia Koszovó északi régiójához: őszinte patriotizmus miatt, vagy félelemből, hogy egyesek elveszíthetik a lehetőséget a kifizetődő csempészésre és visszaélésekre, Gruhonjić közölte: ez a történet lényege. Észak-Koszovó egy csempészoázis, ahol bizonyos csoportok nemzeti hovatartozástól függetlenül gazdagodnak meg a szerbiai és koszovói adófizető polgárok pénzéből – magyarázta az NDNV elnöke, hozzátéve: Észak-Koszovóban az albán és szerb bűnözők között kifogástalanul működik a testvériség-egység elve. Ezért is megy ilyen nehezen az észak-koszovói kérdés megoldása – véli Gruhonjić. Mint mondta, emellett bizonyos körök azt szeretnék bebizonyítani: Szerbia nem veszített el mindent, még szerezhet magának egy talpalatnyi területet.
Másik kérdésünkre, hogy miként befolyásolhatja a Belgrád és Prishtina közötti tárgyalásokat, ha Ramush Haradinaj valóban átveszi Koszovó miniszterelnöki tisztségét, Gruhonjić kijelentette: csakis pozitívan.
– Ha valóban Haradinaj lesz a miniszterelnök, akkor Brüsszelben a lehető leginkább összeillő felek ülnek majd tárgyalóasztalhoz: Haradinaj és Aleksandar Vučić, valamint Tomislav Nikolić által támogatott Ivica Dačić. Ha abból indulunk ki, hogy mindkét fél képviselői nacionalisták, és tudjuk, hogy a nacionalista a nacionalistával érti meg magát a legjobban, akkor egyértelmű, hogy nem lesz fennakadás a kommunikációban. Ez lenne a lehető legnagyobb igazságosság, vagyis ha a Dačićhoz, Vučićhoz és Nikolićhoz hasonló embereknek a Haradinajhoz hasonló emberekkel kellene tárgyalniuk, és végül nekik kellene elismerniük Koszovó függetlenségét. És legyünk őszintén, jó úton haladnak efelé. Igazságosság, hogy azok kerülnek ebbe a helyzetbe, akik saját, valamint mentoraik, Slobodan Milošević és Vojislav Šešelj, ésszerűtlen és végzetes politikájával eljuttatták Szerbiát oda, ahol van – szögezte le Gruhonjić.
