Teljes virágzásában van az egyhajúvirág (tavaszi kikerics), amely a Pannon-alföldön csak a Szabadkai-homokvidéken, illetve a határ túloldalán a Kiskunsági Nemzeti Parkban honos. A virágzás két hétig tart, és ez alatt az idő alatt kell őket számba venni. A lila virágú, vöröskönyves növényt Sandra Čokić Reh, a Palics-Ludas Közvállalat természetvédelmi részlegének vezetőjével Szekeres Ottó természetvédelmi őr, valamint a Spartak hegymászó-egyesület tagjai számlálták ottjártunkkor.
Számlálás közben (Gergely Árpád felvétele)
A lila egyhajúvirág (Gergely Árpád felvétele)
– Kijelölünk egy négyzetmétert, ez egy kontrollterület, amelyben megjelölünk minden virágzó egyedet. Amikor ebben a négyzetben hervadni kezdenek a virágok, akkor tudjuk, hogy ekkor van a csúcsvirágzás. Ennek alapján tudjuk, hogy a többi helyen is ebben az időben tart a legnagyobb virágzás időszaka. Így pontosan a megfelelő időben vesszük őket számba. A töveket itt már az első virágok megjelenésekor megjelöltük kis fapálcákkal. A leggyakrabban halványlila és sötétlila színűek, de akad közöttük fehér is. A populáció 2003-ban a Szabadkai-homokvidék felszántásával megtizedelődött, mi ekkor kezdtük megfigyelni ezt a virágot, 2008 óta aktív természetvédelmi intézkedéseket tettünk az érdekükben. Egyes helyeken, ahol erdőt irtottak, ott az invazív fajokat eltüntettük, ezáltal élettérről gondoskodtunk az egyhajúvirág számára. Az eredmények nem maradtak el: 2015-ben hatvanezer, míg tavaly már nyolcvanezer egyedet számláltunk. Minden egyedet külön veszünk számba, mind a tizenkét hektáron. Vannak területek, ahol nagyszámú virág jelent meg, de akadnak olyanok is, ahol csak néhány fordul elő. A napokban az erdőben sétálva felfedeztünk egy új élőhelyet, ahol háromszáz egyedet számoltunk meg – mondta Sandra Čokić Reh.
A számlálás hozzávetőlegesen két hétig tart. A Palics-Ludas Közvállalat munkatársain kívül a Spartak Hegymászóklub és a Riparia aktivistái is részt vesznek a hatalmas munkában, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai meg a Palics Ludas Közvállalat alkalmazottai pedig egymásnak segítenek e téren. De mivel egyidejűleg virágzik az egyhajúvirág a határ mindkét oldalán, csak egy-egy napra szoktak átutazni egymáshoz a kollégák. Az összegyűjtött adatok értékelését viszont már együtt végzik.
Az egyhajúvirág a természetvédelmi törvény értelmében szigorúan védett faj, szedése büntetendő. A virágok természetes ellenfelei a vaddisznók és az ember. Az egyhajúvirág igen attraktív, emiatt gyakran a piacon árulták, de a törvénynek köszönhetően szerencsére ezt sikerült megállítani.
A fehér színű egyhajúvirág igen ritka (Gergely Árpád felvétele)
– Az egyhajúvirágot kizárólag erdős sztyeppei növényként emlegetjük, a ligetes gyepterületeket kedveli, ott fordul elő a legnagyobb számban. Ami a karbantartási munkálatokat illeti, ahol jelenleg a legtöbb egyedszámot jegyeztük, az legelőként van nyilvántartva, az utóbbi időben viszont a legelőn az állathiány miatt megindult a cserjésedés folyamata, elsősorban invazív fásszárú növényekkel, amelyek nemkívánatosak a területeken, mert árnyékolják, megváltoztatják az élőhelyet. A természetvédelmi munkatársakkal közösen és néha civil szervezetekkel, a helyi lakosok bevonásával igyekszünk kezelni ezeket az övezeteket, elsősorban az invazív növények eltávolításával. Kialakítjuk a természetes élőhelyeket, gyepfolttal, őshonos fafajokból ligeteket alakítunk ki.
Szabadka környékén 2003-ban mintegy 450 hektár ősgyepet is beszántottak, ami nemcsak az egyhajúvirág, hanem számos más növény- és állatfaj állományállapotát is kedvezőtlenül befolyásolta. Az egyhajúvirág jelenlegi legnagyobb élőhelyét nem szántották be, ennek köszönhetően több mint húszezer tő virágzik itt, míg a beszántott területeken több ezer tővel csökkent a számuk.
A számolás előtt besávozzák a területet. Madzaggal jelölnek ki járatokat. Szekeres Ottó elmondta, hogy az egyméteres sávokon belül minden egyes tövet megszámolnak és feljegyeznek. Így a lehető legpontosabb adatokat kapják. A munka végeztével GPS-szel körbehatárolják a tavasz hírnökének is nevezett, törékeny kis virág előfordulási helyét, ebből aztán kiderül, hogy nőtt-e vagy sem az egyhajú virág élőhelye a korábbiakhoz viszonyítva.
Színfolt az avarban (Gergely Árpád felvétele)
– Mesterségesen nem szaporítjuk a növényt, az élőhelykezelések meghozzák az eredményt. Azt tervezzük viszont, hogy megkezdjük a legeltetést. Pályázati pénzekből vásárolunk kecskéket meg egy kisebb nyájat, és rájuk bízzuk a terület „karbantartását”. Magyarországon az ilyen területkarbantartásban már kiválóak a tapasztalatok, ezért az idén mi is elkezdjük ezt – tudtuk meg Szekeres Ottó természetvédelmi őrtől.
A Szabadkai-homokvidéken nemcsak a szokványos lila színű egyhajúvirág található meg, hanem egy területen több fehér virágú egyedet is láttunk. Ez nem egy másik faj, mondta a természetvédelmi őr, csupán pigmenthiányosak a fehér virágú növények. De az a tapasztalat, hogy évről évre ezekből is több van.
