A könyvek mindig varázslatos dolgokat rejtettek magukban. Új világokat, ábrándokat, elérhetetlen vágyakat, csodás tájakat. A könyveknél csupán egyetlen hatalmasabb és titkosabb dolog ismert a világban: a könyvtár. Minden álom, ábránd, tudás otthona. A varázslatok otthona. A szegedi Somogyi Könyvtár gyermekkönyvtára októberenként egy vasárnapra valóban a varázslatok otthona, ahova, habár csak néhány órára, beköltöznek a gyermekek.
A Könyves Vasárnap keretében kilenc család érkezett, hogy összemérje tudását és ügyességét. A varázslatot Csík Mónika költő Mákvihar című gyermekverskötete elevenítette fel. A családi vetélkedőn a költő Titok verse alapján Ki van a tépőzár mögött? kérdésre válaszolva saját erősségeiket, gyengeségeiket és vágyaikat mutatták be. A költőnő is bemutatkozott, és elelárulta, hogy általános iskolás korában bántotta, hogy nem megy neki a matematika, s ezért a mesék birodalmában talált vigaszt a szomorúságára. Játékai során könnyűszerrel lehetett belőle tudós, hős, vagy akár vidám kisfiú.
– A gyermekirodalom arról szól, hogy megtaláljuk gyerek önmagunkat – mondta Mónika.
Próbáljuk meg így?
A könyvekkel teli polcok labirintusát hamar gyermekzsivaj, vidámság töltötte meg, a Csomagosztás című vers nyomán például a Bolhának – akinek a kutya a járműve – hoztak otthonról ajándékokat. Volt, aki aprócska írógépet, többen pedig laptopot hoztak, hogy legyen mivel levelet írnia a Mikulásnak, de személyre szabott ruha, kutyatárs is akadt, a fő attrakció pedig egy bolhacirkusz volt. A felelevenedett versekből különböző feladatokat kellett teljesíteni, mint amilyen a szalmaszállal való bors-célbaköpés, tehénfejés, valamint bekötött szemmel való fagyikóstolás, vagy épp mesehősöket kellet keresni zseblámpafény mellett.
A mesés családi vetélkedőt a könyvtár már tíz éve rendezi meg – számolt be Kulcsár Marianna, a Somogyi Könyvtár gyermekrészlegének vezetője.
– Azt vettük észre, hogy egyre több család jár el hozzánk. Anyuka jön a gyerekekkel, apuka jön a gyerekekkel, meséket olvasnak, könyveket kölcsönöznek. A családi nappal őket szerettük volna megjutalmazni, megajándékozni, érzékeltetni velük, hogy az, amit csinálnak jó, van értelme annak, ha a gyerekek irodalmi szövegekkel ismerkednek meg – mondta el a vetélkedő megszervezésének ötletét a gyermekrészleg vezetője.
Általában meséket választanak témának, és előfordult, hogy ha egy írónak születésnapja vagy évfordulója volt, akkor őt, vagyis a műveit választották a vetélkedő alapjául.
– Mindig megadjuk a családoknak az előzetes irodalmat, a szövegeket el kell olvasniuk, és fel kell készülniük belőlük. Az idén pályázati lehetőség volt, hogy együttműködő partnereket keressünk különböző rendezvények lebonyolításához, és hogy a határon túlról is legyen együttműködő partnerünk, így Csík Mónikára esett a választásunk – mondta Kulcsár Marianna.
A vajdasági költőnő már régebben is kapcsolatban állt a könyvtárral, ugyanis az elmúlt években az ünnepi könyvhét idején már olvasott fel műveiből a gyerekeknek.
– A vetélkedő megszervezésekor elkezdtük olvasni a Mákvihar verskötetet, hogy kiválasszuk, mely versekből készítjük el a vetélkedőt. A végére érve azonban úgy döntöttünk, hogy az egész kötetet felhasználjuk. Volt bennünk egy gondolatnyi félelem, ugyanis versekre alapozva még nem készítettünk vetélkedőket, csak prózából, de ahogy egyre jobban megismertük a verseket, rengeteg ötletünk támadt. Meg sem valósíthattuk az összeset – számolt be Marianna.
A rendezvény sikerességét támasztja alá, hogy évről évre megtelik a gyerekkönyvtár, de visszatérő családok is részt vesznek a vetélkedőkön. Volt olyan család is, amely az első vetélkedőre babakocsiban hozta a legkisebb gyermekét, aki viszont mára leváltotta az idősebb, előző években vetélkedő gyereket. A vetélkedőn nincsenek vesztesek, csak győztesek, a szervezők mindenki eredményét könyvjutalommal díjazta, igaz, az első három helyezett láthatóan nagyobb csomagot kapott.
A vetélkedő első helyezettje a Hevesi család, vagyis annak csak egy része, ugyanis a kisebbek családi gondok miatt nem tudtak részt venni könyvtárban megrendezett vetélkedőn, de ők is részesei voltak a játéknak, ugyanis a kutyán lakó Bolhának ők készítették el az ajándékokat. A győztes nagyfiú nagyon örült a könyveknek, mint megjegyezte, a mai világban a könyv nagy érték.
– A Legkedvesebb állataink kötetnek örülök a legjobban. A legnehezebb versenyszám az volt, amikor össze kellett állítani a verset, a legkönnyebb pedig a fagyikóstolás volt – mondta a tizenhárom éves Dániel.
Valóban a könyv nagy érték, de csak akkor, ha olvassák is, és nem porfogóként pihen a polcon. A szegedi könyvtár gyermekrészlege minden év októberében erre próbálja felhívni a figyelmet, és arra kívánja rávezetni a gyerekeket, hogy az igazi mesevilág nem a képernyőn, hanem a sokszor már megsárgult lapok fekete sorai között rejtőzik.
