Egy helyen a világon biztosan mindenkor béke van, és ott zene szól csöndesen. E területet pontosan be is tudjuk határolni: Bécs belvárosa, Seilerstatte 30. – a Zene Háza (Haus der Musik). Valaha Otto Nicolai lakott ebben a házban, ő volt, aki Shakespeare nyomán A windsori víg nők című vígopera (Die lustigen Weiber von Windsor) zenéjét szerezte. De a bécsiek nem csak ezért tekintenek föl tisztelettel emléktáblájára a Seilerstatte utcában elhaladva.
Nicolai alapította 1842-ben a Bécsi Filharmonikusok zenekarát. A Zene Háza első emeletét az ő emlékének, illetve a filharmonikusok ismertetésének szánták. Ám mielőtt bejutnánk e terembe, át kell esnünk a zenei tűzkeresztségen. A földszinten szinte vonzz bennünket egy fekete zongora, s ha épp nem játszik rajta senki, bárki, aki az utcáról betér, leüthet néhány billentyűt sebtiben. Közben rejtett hangfalakból is muzsika szűrődik elő: a klasszikus dallamoktól a rockon át a mai popig.
Lépjünk be a Hang Múzeumába. Tudtuk, hogy a Bécsi Filharmonikusokat olyan nagy zeneszerzők és karmesterek is vezényelték, mint Felix Prohaska, a grúz Aram Hacsaturján, Nicolaus Harmoncourt (aki a Magyar Nemzeti Filharmonikusokat is vezette), a budapesti Fricsay Ferenc, Ferencsik János és Kertész István, Leonard Bernstein, Herbert von Karajan vagy Gustav Mahler? Velük ismerkedhetünk meg, őáltaluk dirigált zeneelőadásokat hallgathatunk és láthatunk. Karmesteri pálcáik a Zene Házának legértékesebb kiállítási darabjai. A csodák a második emeleten kezdődnek. Labirintusban haladunk és érezzük közeledtét Valaminek, mintha a zengő-bongó falak taszigálnának bennünket feléje. Egy terem közepén félig földbe süllyesztett golyóbis dohog, s vele zsong az egész padlózat; ringat és pulzál a hemzsegő, elragadtatottan szárnyaló hang. Soha nem tapasztalt érzés, mintha magad lennél a zene, és kifelé szólnál. Tovább tekeregve falakra függesztett csövekbe kell belehallgatnod: zörejek, fújtatások áramlanak a levegőben. Mindenfele számítógépes zenei műhelyek, hangkeverők. Égi zengedelem.
Lehetőség nyílik, hogy pálcával a kezedben magad vezényelj zenekart: félelmetes. Valóban úgy csendülnek és úgy hallgatnak el a hangszerek, ahogyan mutogatsz! A hatemeletes házban (ötezer négyzetméteres kiállítóterület!) feljebb Bécs híres muzsikusaival ismerkedhetünk: Mozart-szoba, Beethoven-lak, Strauss, Schubert, Mahler lakása, Schönberg-, Berg-, Webern-szoba! Megannyi apróság, szemüvegek, kottalapok, pipák és zeneeszközök a nagyoktól... A Sonoszféra és az Instrumentárium emelete: hihetetlen zeneeszközök: szoba nagyságú nagybőgő, a falat beborító üstdob. A legfelső emeleten pedig a jövő zenéi. A látogatók maguk „kevernek ki” zenei műveket, és ezt egy program jegyzi, majd a múlt és a jövő vendégeinek alkotásaival vegyíti. Tehát mindig más és más zeneművé válik, gyarapodik és egyesül alkotásunk. Itt a hatodikon is persze minden számítógépesített, minden vibrál és villog.
A 168 éves Bécsi Filharmonikus zenekar vezénylete kicsinek-nagynak élvezet
Beleszagolhatunk, megízlelhetjük a hangokat és a zörejeket, a dorombolást és a lágy dallamokat. Mindenfelé tájékoztató leírásokkal találkozni – fizikai jelenségektől, a zeneszerszámok műszaki adottságáig, mindenről szólnak a szövegek. A Zene Háza valóban páratlan jelenség Európában.
Több fizikaórával felérő tudásanyagot kapunk a Hang Múzeumában. Mi a frekvencia, mitől függ a hang magassága, mit hall a kutya és mit az elefánt?
A Polyphonium szintje a világ hangjait válogatja össze. Hatalmas hangszerek, hatalmas élmény!
A Polyphonium-terem: Vajon milyen hangokat hall a magzat az anyaméhben? Hogy dübörög a Föld mélye? Csikorgások, szörcsögések (így isszuk a Coca-Colát szívószálon), cirrenések (a tücsök lábai közelről), cerpegések...
A neves zenészeket, zeneszerzőket bemutató emeleten találkozunk Beethovennel, Strauß-szal, Webernnel. Így játszhatott Mozart a fortepianóján (zongora akkor még nem volt)
Mozart és felesége, Constanze négykezesét fürkészik gyermekfejek.
Itt kóstoltunk bele a jövő zenéjébe
