Bájos ékszerdoboz-szalonban kézzel festett falak, eredeti biedermeier bútorok – köztük egy hasábszekrényben elhelyezett 1819-ben Bécsben készült 32 sípos géporgona – fogadják a belépőt. A korhű ruhába öltözött csinos felszolgáló kisasszonyok mintha valamelyik metszetről léptek volna le…
S miután már beleéltük magunkat a reformkori hangulatba, érkeznek a régi, békebeli finomságok, a zserbós desszertek, a konyakos meggy, a Sacher-csemege, a Verdi-golyó, a suhajda…
Ha Gyula eddig a kolbászról, és a fürdőjéről volt híres – legalábbis a vajdaságiak számára –, újabban már csokijának is csodájára járnak. A Százéves Cukrászdát, amely valójában az idén 170 éves, jelenleg Balogh László személyében olyan kiváló mestercukrász vezeti, aki méltó követője az elődeinek, és száznál is többféle ízletesebbnél ízletesebb süteménnyel várja az édesszájúakat. Ezt nevezem dolce vitának, édes életnek!
Higgyék el nekem, az ember azt sem tudja, melyiket válassza. Csábító az Erkel-, a Mozart-szelet, az Esterházy-, a Munkácsy-, a Százéves torta, ínycsiklandó a szilvapálinkás, a grappás trüffel, a dohányos, a csilis, a citromfüves bonbon, a kapucíner csigaház, a whisky gyémánt…
Régi, békebeli hangulat fogadja a látogatót
Magyarország második legrégebbi cukrászdája 1840-ban létesült. Maga az épület az 1801. évi tűzvész után épült, és 1839-ig gyógyszertár működött benne. Erre utal az első terem falán látható homokkőkép, a kígyóját etető Hügieiáról, az egészség istennőjéről. A cukrászdát Salis András alapította. A cukrászmester 1841-ben vette feleségül Reinhardt János gyulai német cipész lányát, akinek rokona Reinhardt József 1854-ben vette át az üzletet. A falon bekeretezve, régi okmányok tanúsítják, hogy Reinhardt Józsefet már 1876-ban kitüntették a „jó ízlést tanúsító cukrászati készítményeiért”. Három évvel később pedig a cukorkáiért részesült kimagasló elismerésben. A mester 1887-ben bekövetkezett halála után özvegye, Kontúr Róza vezette tovább az üzletet 1900-ig. Segédje Balaskó Béla 1900 és 1907 között folytatta a hagyományokat. Az ő segédje Lázár János 1907 és 1924 között gondoskodott a Reinhardt cukrászda hírnevéről, majd özvegye Lázár Jánosné 1947-ig működtette tovább. Ekkor szintén segédjének, Jánosi Imrének adta át, aki egészen 1984-ig öregbítette az 1952-ben Százéves Cukrászdára keresztelt üzlet hírnevét. Jánosi Imre – nem lévén leszármazottja – 74 éves korában eladta a városnak és a cukrászda azóta önkormányzati tulajdon. 2004-ben felújították, hogy továbbra is értékes gyöngyszeme maradhasson a Dél-Alföldnek, és egyedi, különleges élményt nyújtson vendégeinek.
A reinhardti hagyományokat folytató Balogh László vegyes bonbonjai néhány évvel ezelőtt aranyérmesek lettek az Élvezet művészete elnevezésű nemzetközi megmérettetésen. A Bábel tornyára keresztelt pralinéja ezüst-, a mogyoró- és mandulanugát-krémmel töltött, fehér- és étcsokoládés Sacher tésztából álló, marcipánnal és étcsikoval bevont kézműves csemegetortája pedig bronzérmes lett.
Balogh mester autodidaktaként kezdte a csoki kézművességet. Ezt ugyanis vendéglátó-ipari szakközépiskolákban nem tanították – a tankönyvekben is csupán néhány oldalt szentelnek a csokinak. Jószerivel járatlan úton indult el, és ma már ott tart, hogy alig győz eleget tenni a megrendeléseknek.
A cukrászatban is vannak trendek. Néhány éve a rózsaborsos, csilis fűszerbonbon a divat. Újdonság a dohányízű bonbon is, konyakkal ízesített dohánykivonattal készítik. Néhány évvel ezelőtt rukkoltak ki a borral párosított csokival, és ma már a legnagyobb borászatok is a Százéves Cukrászdától visznek borkrémmel töltött finomságokat.
A Százéves torta mandulás Sacher-tésztából, barackpálinkával ízesített marcipánnal, párizsi krémmel, marcipán- és tejcsoki bevonattal készül
Az egykori cukrászműhely helyén berendezett Cukrászmúzeum jól szemlélteti, hogy a szakma honnan jutott el oda, ahol most tart, vagyis a nyitott kéményes kemencétől a gombnyomással szabályozható elektromos sütőkig. Hajdanában az inas már hajnali négykor felkelt begyújtani a kemencébe, hogy az felmelegedjen, mire két óra múlva sütéshez láttak a segédek. Komoly fizikai erő kellett ahhoz, hogy kézi tekerős malomban lisztfinomságúra őröljék a kristálycukrot, meg a falra erősíthető, kerékhajtású korabeli mixerrel száz fehérjét kemény habbá verjenek. A Mozart-golyóból, amit kézi szerszámmal, egyesével préseltek 10 kilót 3 ember 2 napig készített.
A bonbont régen és ma is körüllengi az egyediség, a különlegesség varázsa, készítésében pedig nagy szerepet játszik az alkotó fantáziája és a kreativitása. A legjobb bonbonok – akárcsak a minőségi borok – a tökélyre fejlesztett kézművesség eredményei, ízük semmi mással nem téveszthető össze. Karakteres módon izgatják érzékszerveinket, csábító már a látványuk és az illatuk is, és az a kellemes hang, ahogy a fogak közt elroppan a csokoládéréteg, ami a bebocsátást jelenti az ízek paradicsomába.
Legfontosabb nyersanyagaik a kitűnő minőségű belga csokoládé mellett, a finom – és nem mellékesen magyar gyártmányú – marcipánok, a valódi nugátok, a ropogós grillázsok, és a nagy gonddal válogatott likőrök, párlatok, melyek a magas szakmai felkészültséggel és a szükséges alázattal kombinálva alkotják a kézműves Cadeau bonbonokat.
Aki tehát ellátogat Gyulára, az nem mulasztja el betérni az Erkel tér 1-es szám alatt lévő cukrászdába – egy kis „édes életre”. Megéri!
