Ember legyen a talpán, aki új reggelre kelve meg tudná mondani, milyen napra ébredt. Pontosabban: milyen világnapra. Mert már annyi van, hogy minden napra legalább három jut belőlük. Most volt ugye a menekültek világnapja. Nagybetűvel kéne írni, tekintettel komolyságára. A zene világnapját is, amelyik a menekültekét követte. De hát akkor a fakanál vagy a seprűnyél világnapja is ezt érdemelné, nemde? Az azonban, hogy most már minden jelentéktelennek látszó jelenségnek ilyen státust adnak, kezd komolytalanná válni.
Pedig néha érdemes volna komolyabban venni legalább némely világnapokat. Például a múlt vasárnapit, a menekültekét. Annál inkább, mert országunk a menekültek létszámát, tömegét tekintve a nem éppen irigylésre méltó elsők között szerepel. Most azonban az tette nyomatékossá és aktuálissá, ami abban a forrongó közép-ázsiai országban történik. (Persze ahhoz hasonló szinte minden nap történik valahol a világon; eszerint mindennap „ünnepelhetnénk” a menekültek világnapját.)
Arról volna szó, hogy abból a távoli ázsiai országból a belháborúk miatt több százezer embernek menekülnie kellett – és sajnos még mindig kell – bizonyára forrón szeretett szülőföldjéről. Na már most a világ nem nézheti ezt ölbe tett kézzel. Valahogy enyhíteni kéne ezen szerencsétlen emberek testi-lelki kínjain. Sátrukat a fejük fölé, meleg ételt az üres csajkájukba, orvosi ellátást biztosítani a betegek számára stb. Igen ám, csakhogy ehhez pénz kell, nemzetközi összefogás. Ha már a nap is nemzetközi, legyen az összefogás is az.
Sebtében már ki is számították az illetékesek, hogy e legújabb katasztrófa enyhítéséhez minimum százhetven (170) millió euróra vagy dollárra lenne szükség.
Hát most nagy ez az összeg, vagy potom?
Attól függ, melyik oldalról vizsgáljuk.
Most folyik ugyan a labdarúgó-világbajnokság Afrikában, annak is a legdélibb csücskében. Afrika nem a leggazdagabb kontinens, ám most egy csapásra a figyelem középpontjába került a világbajnokság folytán. Tekintetét minden futballrajongó most nem Párizsra, hanem Johannesburgra veti. Nem arra a forrongó közép-ázsiai országra, ahonnan százezrek menekülnek.
Afrika déli csücske kitett magáért. Olyan futballstadionokat épített, legalább tíz darabot egyszerre, hogy tátva maradt tőlük a világ szája. Hogy is ne: hiszen a legszebb, a legnagyobb kilencvenmilliárd (90 milliárd!) euróba vagy dollárba került. Micsoda ez a 170 millió dollárhoz képest?! Illetve a 170 millió a 90 milliárdhoz képest. De eme utóbbihoz volt pénz, az előbbit még nem biztos, hogy elő tudják teremteni.
Csoda hát, ha a jelenlegi világ szerkezetének eresztékei lazulni látszanak? Netán recsegnek, ropognak? Csak nem akarjuk se látni, se hallani. Mintha mindnyájunk sorsa most valahol Afrikában dőlne el.
