Régebbi korokban az elöregedett épületek esős időben becsurogtak, de így van ez még ma is, amikor a tegnap felhúzott, modern tömbházak beázás helyett inkább csöpögnek. És nem csak esős időben, hanem tökszáraz napokon is. Az épületek homlokára szerelt kondikból kifolyólag.
Megy a gyanútlan polgár az utcán a házak tövében s folyton azt veszi észre, hogy a kalapjára, a nyakába csöpög valami. Ez a valami nem más, mint víz. De nem esőcseppek, mert az ég töktiszta, sehol egy felhőpamacs, a víz mégis onnan, már-már az égből csöpög alá. Tovább haladva rá kell jönnie, hogy a házfalakra szerelt ügyes kis kalitkákból, a légkavaró készülékekből csöpög a víz a nyakába. Ugyanolyan léghűtők – vigyázat, nem léhűtők! – izzadják ki magukból a kellemetlen vízcsöppeket, amilyen a gyanútlanul ballagó polgárnak is van a saját ablaka alatt vagy mellett, amely szintén vizet csöpögtet ki magából egy arra haladó gyanútlan polgár nyakába.
S mert ez nem éppen kellemes a szenvedő alanyok részére, a hatóság fölismerte, hogy egy rendelettel rendezni kell az előállt szituációt. Mégpedig úgy, hogy a légkavaró kalickák izzadságcsöppjeit ne a békés járókelők nyakában kössenek ki, hanem egy annak megfelelő helyen. S aki eme rendeletnek nem tesz eleget, pénzbírságban részesül.
Réges-régen, ha becsurgott egy ház, a problémát tetőjavítással oldották meg, a kondicsöpögést szigorú rendelettel. A kondi ugyan csöpöghet és csöpög ezután is, de nem az adófizető, békés polgárok nyakába. Lesz hát dolguk, különösen a kezdetben a csöpögést felügyelő ellenőröknek, amely szolgálat felállításával új munkahelyek nyílnak. S erre, az új munkahelyre, égető szükség mutatkozik, hiszen komoly arányokat mutat a munkanélküliség.
Tulajdonképpen jókor jött be ez a művi csöpögés. A hasznából csurran-cseppen a szegényebb népréteg markába is. Lesz miből megjavítaniuk az esővizet áteresztő házuk tetejét, s így nem csurog majd nyakukba a hólé. S ezáltal egycsapásra a helyére zöttyen úgy a csurgás, mint a csöpögés.
Ilyen tökegyszerű az egész.
