Mostanában, hogy aktív igénybevevőjévé váltam a városi közlekedési eszközöknek, közvetlen közelről figyelhetem a tömegjáratok egyik ágazatában, a buszokon végbemenő állapotokat. Közérthetőbben szólva: hogyan viselkedünk a buszokon, különösen csúcsforgalom idején.
Mielőtt azonban ezt részletesebben górcső alá vennénk, ejtsünk néhány szót az útburkolatról, amelyen a járművek végiggördülnek. Hát ezeket nehezen lehetne tükörsimának nevezni. Hepehupásak, kátyúsak, rengeteg rajtuk a csatornafödém, az úgynevezett fekvő rendőr, hogy a villanyrendőrökről ne is beszéljünk, amelyek – pardon, akik! – épp akkor váltanak pirosra, amikor a fáradt és türelmetlen utasok szerint nem kéne. Minden zöttyenést és hirtelen fékezést a szerencsétlen utasok szenvednek meg. Akiknek ülőhely jutott a túltelített óriás konzervdobozban, azok az ülőkék kőkemény mivolta miatt fenékfeltörést kapnak, akik pedig állva élvezik a tortúrát, azok minden hirtelen fékezésnél ki vannak téve annak a veszélynek, hogy egymás hegyére-hátára essenek. Sokszor azt kell tapasztalnunk, hogy nincs elég levegő a busz légterében, vagy ha van, olyan forró, hogy megemészthetetlen. A nyílászáró szerkezetek pedig nincsenek mindig kezelhető állapotban, sőt éppen akkor nincsenek ilyen helyzetben, amikor a fuldoklás határán leledzik az utasteret betöltő tömeg.
No de nem csak a busz, az utasok se éppen maszületett bárányok. Akad közöttünk mindenféle. Az egyik legbosszantóbb jelenség úgy a buszsofőr, mint a felszállni készülők részéről, ha valakinek akkor jut eszébe a retikül mélyéről vagy a zsebéből előkotorni, felmutatni a jegyet helyettesítő igazolványát, amikor ezzel a lassú és kényelmes tevékenységével megbénítja, már-már megállítja az időt.
Ám akinek sikerül elkerülnie a csúcsforgalmat, az akár szórakozhat is a buszon. Nézelődhet kedvére, sok mindent megfigyelhet, még gyönyörködni valója is akad. Például a serdülő leánykák műkörmeiben. Hogy lehet ilyen körmökkel vakarózni annak veszélye nélkül, hogy ne hasítsanak bele saját élő bőrükbe? Vagy miként lehet ilyen körmökkel mosogatni, pókhálózni?... Kellemes élmények színtere is olykor ez a hely, amikor fiatalok kedvesen felkínálják ülőhelyüket fáradtnak látszó időseknek. Persze nem mindig fordul elő.
Sajnos, pokol tornáca is lehet ez a zárt térség. Épp a napokban történt, hogy két utas vasrudakkal támadott meg egy harmadikat telt buszban, az utasok szeme láttára. A két, vasrudakkal fölfegyverzett agyba-főbe vert egy harmadikat, s nem akadt az utasok között senki, aki a megvadultakat visszatartotta volna. Talán attól félt, hogy ő is kap a vasrudakból, ha szól vagy közbelép? Megijedt mindenki, talán még a sofőr is, behúzták fülüket, farkukat?
Vagy félreértették a tolerancia üzenetét, alapigéit?
