„Akkor úgy döntöttem, hogy az élő embereket fogom alaposabban megfigyelni, bár, őszintén szólva, most már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy valaha is megfejtem a Virágos Katona titkát” – Gion Nándornak a Latroknak is játszott című művéből származó idézetével és portréjával találkozik először az, aki Szenttamáson a Popovača venac utcai emlékházba látogat. Az emlékházat most már bárki meglátogathatja, szombaton ugyanis ünnepélyesen, a nyári forróság ellenére nagyszámú tisztelő és barát jelenlétében átadták rendeltetésének.
A családfától kezdve a lapunkban egykor megjelent interjúkig az emlékházban szemmel követhetjük az író életútját
A szülői ház átépítésének, tartalommal való feltöltésének gondolata 2002-ben, nem sokkal az író halála után merült fel. Zatkó Ibolya, az ötletgazda nem érte meg, hogy teljesüljön az álom, 2010. augusztus 14-én – nem sokkal augusztus 27-e, az író halálának évfordulója előtt – azonban beteljesedett a szenttamásiak elképzelése, felavatták a Gion Nándor-emlékházat, az író Popovača venac utcai szülőházát. Az épület és a telek a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítségével 2004-ben a Citerazene-Barátok Klubjának tulajdonává vált, majd 2008-ban kezdődött a ház újjáépítése a Vajdasági Autonóm Tartomány Nagyberuházási Alapja támogatásával. Most már az emlékházban három szoba működik kiállítóhelyiségként. Mint azt Horváth Futó Hargita és Németh Dezső szervezők, az emlékbizottság tagjai kalauzolásában megtudtuk, az író szobájában a bútora és személyes dolgai láthatók, a család valamikori ebédlőjében a családi könyvtár és Gion Nándor művei, az utcai szobában pedig az író életét és munkásságát bemutató kiállítás kapott helyet. A ház a megnyitást követően emlékmúzeumként működik majd, és különféle kulturális rendezvényeknek nyújt otthont.
Gion Juba Eszter: Nagyon szerettem itt
– A sziváci, szabadkai és temerini emlékszobák, emlékkiállítások mellett újabb kegyhellyel, egy kortárs írónak szentelt emlékházzal gazdagodott Vajdaság – mondta Németh Dezső. – A ház igazi felavatása még előttünk áll, megteremtődtek a feltételek irodalmi estek, filmvetítések tartására is, eddig ugyanis a Gion Nándorral kapcsolatos rendezvényeket a Szenttamási Népkönyvtárban szerveztük. Gerold László Gion Nándor monográfiájának bemutatását az emlékházban terveztük, reméljük, hamarosan vendégül láthatjuk itt Domonkos Istvánt, továbbá Gion kortársait, pályatársait, a Gion-kutatókat, de terveink szerint nem csak Gionnal kapcsolatos eseményeknek ad majd otthont az emlékház.
Horváth Futó Hargita mindehhez hozzáfűzte, hogy az emlékházat a szenttamási kultúregyesületek is használják majd, a héten kezdődnek például a Dzsungel könyve című musical próbái. Az idelátogató vendégeket tárlatvezető fogadja, igény szerint helytörténeti sétákat és a Gion-művek helyszíneinek megtekintését is megszervezik. A diákok látogatását múzempedagógiai foglalkozásokkal szeretnénk érdekesebbé tenni. Az emlékház mindennap 14 órától 19 óráig látogatható, a bejelentkezés a +381-63-25-36-06-os telefonszámon történik.
A szombati avatóünnepség után remélhetőleg a helybeliek is, és azontúl az irodalombarátok is otthonukká teszik az összefogással, szinte rekordidő alatt átalakított házat. Ebbéli reményüket fejezték ki az ünnepség résztvevői, de a szónokok is. Ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke például jelképesnek nevezte az emlékház felavatását, mely szerinte a szenttamási magyar közösség életképességéről tanúskodik.
– Nemcsak a múltunkban vannak olyan emberek, akikre méltán lehetünk büszkék, hanem a jelenünkben is. Ennek az emlékháznak a megvásárlása és felújítása egy közösségi erőfeszítés része, és ez nem valósulhatott volna meg, ha a ma élő szenttamási magyarok között nincsenek olyan emberek, akik kimagaslóan felelősségteljesek a közösségük iránt – mondta.
Köszönet a szenttamásiaknak
Milyen emlékek fűzik ehhez a házhoz, és most hogyan érzi magát, amikor megújult és új rendeltetést kapott? – ezeket a kérdéseket intéztük a szombati avatóünnepségen Gion Juba Eszterhez, az író özvegyéhez – aki jelentős mértékben hozzájárult az emlékház kialakításához, szintúgy az írói hagyaték közreadásában közreműködik –, majd fiához, az ugyancsak Magyarországon élő Gion Gáborhoz, aki lényegében ebben a házban nőtt fel.
Eszter: Valóban nem hasonlít ez a ház a régi Gion-otthonra, viszont nagyon szép. A régi is szép volt, de más volt. Akkor benne élt az anyósom, apósom, Nándornak a kisfia, és mi nagyon-nagyon sűrűn jártunk Újvidékről ide, Szenttamásra. Én nagyon szerettem itt, pedig akkor alig volt itt valami, pl. a régi temető, olyan romantikus volt. Nagyon örülök annak, hogy sikerült ezt így átalakítani. Köszönet a szenttamásiaknak, hogy ilyen következetesen és sokszor nagyon nehéz munka árán, és valójában elég gyorsan megcsinálták. Nagyon remélem, hogy az emlékház nem csupán egy kiállítóterem marad, hanem tényleg úgy töltődik meg tartalommal, hogy ide érdeklődők jönnek el, gyerekek jönnek el, és arra fogja őket ösztönözni, hogy olvassanak. Nemcsak Gion Nándort, hanem jó íróktól jó irodalmat, mert ez nagyon fontos.
Gábor: Engem rengeteg emlék fűz ehhez a házhoz. Életem első húsz évét itt töltöttem, itt nőttem fel ebben a házban. Ha úgy tetszik, én szinte átéltem mindazt, amit édesapám, s kifejezetten örülök annak, hogy ez a ház így megmaradt, sőt még szebb, mint valaha volt. Ezt a házat nagyszüleim építették, szó szerint a saját két kezükkel. Nagyapám kőműves volt, és munka után építgette ezt a házat családjával, szegényesen, úgy, ahogy éltek is. Viszont ha jól tudom, ezt a házat teljesen újjáépítették, tehát lerombolták és újjáépítették, de ugyanúgy néz ki, mint régen. Hogy milyen érzés itt lenni feleségemmel és három fiammal? Nagyon jó érzés, mert úgy érzem, hogy életet lehelnek a szenttamásiak ebbe a házba, s ez a fontos. Az, hogy megmarad emlékként, és talán olyan hellyé válik, ahol mindig össze lehet jönni.
