Óbecsén (de valószínűleg nem csak ebben a Tisza-parti városban) az éj leple alatt, általában hétvégeken, ismeretlen tettesek rendszeresen felszedik az esővizet elvezető út menti csatornák nyílásait fedő vasrácsokat. Minden bizonnyal azért, hogy nyersanyagként eladják. Az út mentén megbújó mély lukak veszélyt jelentenek a járókelők, a kerékpárosok vagy autóvezetők számára egyaránt.
A problémára megoldás lenne, csak illetékes nincs. Készülhetne betonból, esetleg oda lehetne hegeszteni, vagy valamilyen speciális lakattal lezárni. Nem lehet, mondják azok, akik egyáltalán hajlandók beszélni a témáról, mert a csatorna lefolyójának tisztítása miatt biztosítani kell a hozzáférhetőséget. A csatornákat pedig szennyezik a polgárok, és nem tisztítják. Traktort vagy sáros autót mosnak mellette, belesöprik a leveleket vagy a szemetet. Így aztán marad minden a régiben, maradnak a mély, tengely- és nyaktörő nyílások az út szélén.
A nagyobb bajtól tartó, aggodalmaskodó polgárok frissen vágott faágakat helyeznek a rácsok helyére, intő jelzésként az arra járóknak. Az ágakon lévő levél azonban gyorsan megszárad, lehullik, java része épp a csatornanyílásba. Az ellopott rácsokat értékesítő tolvajok, de a vevők is büntetlenek maradnak, kivárják, hogy a lyukakra új rácsok kerüljenek, és máris ott a lehetőség az újabb üzletelésre... Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki végre tegyen is valamit? Baleset, tengelytörés, sérülés, vagy tragédia?
