2024. július 18., csütörtök

Egy-két slukk a parkban

Zentán szabadtéri dohányosok lettek a tanárok, a diákok

A Zentai Gimnázium diákjai a nagyszünetben uzsonnára mennek, két tanár az épületben és az udvaron ellenőrzi a dohányzási tilalom betartását

Zentán tegnap a város központjában az utcán és a parkban kis csoportokba verődve cigarettázó tanárokat lehetett látni. A „rendes” dohányos a cigi mellé kávét is szokott volt inni. A nagyszünetben az ilyen kettős élvezetnek tegnap óta már csak az oktatási intézmények falain kívül, jobb híján az utcán hódolhatnak a tanárok. Zsörtölődve, kénytelen-kelletlen, de más megoldás nem lévén, alkalmazkodtak az új körülményekhez, az utcán füstölnek.

Az Emlékiskola délelőtti váltásában alig akad dohányos, nekik viszont jó messzire kell menni a terebélyes udvarral körülvett iskolától

Nem is olyan régen a középiskolákban még a diákok számára is volt kijelölt dohányzóhely. Mindez már a múlté, tanár, diák és a többi alkalmazott is a tanintézménytől legalább ötven méter távolságra gyújthat rá. A rendelet betartására külső és belső ellenőrző tanárokat jelöltek ki, ami a szerteágazó pedagógusi munka mellett pluszkötelezettséget jelent.

A dohányzás feltételeit szigorító törvény egyik célja az volt, hogy diákok előtt ne legyen ott az iskolában a rossz példa, a dohányzó tanár. Zentán mind a két gimnázium és velük együtt a többi középiskola is a város szűkebb központjában található, a dohányzó tanárok és a többi foglalkoztatott kénytelen levonulni az utcára, és a bank, az adóhivatal, a könyvtár vagy más középület előtt fújják a füstöt. A csoportos utcai dohányzás meglehetősen feltűnő jelenség. Egy dohányrudacska elszívása mintegy tíz percet vesz igénybe, ennyi idő alatt akár száz járókelő is – gyerekek és felnőttek egyaránt – elhalad a nikotinfüggőségének hódoló társaság mellett. Hát kell ennél nagyobb nyilvános reklám a dohányiparnak?

Az oktatási, egészségügyi és egyéb közintézmények dohányos alkalmazottai számára lehet, hogy szerencsésebb lett volna jól elkülöníthető helyiséget biztosítani, ahol nincsenek szem előtt, nem veri őket az eső és a szél sem, a cigarettafüst viszont az ablakon át a szabadba távozhatna. E helyett a cigarettázók kerültek az utcára, ahol, ha nem röstellik, esőben és hóban is kedvükre pöfékelhetnek, ha csak a nehezítő körülmények nem térítik őket jó útra.