Nem új keletű a Magyar Szó Babaszépségverseny megszervezésének a gondolata, a Tarka Világ melléklet már 2001-ben is meghirdetett egy ilyen versenyt, amelyre nem kevesebb, mint 450 babafotót küldtek olvasóink a szerkesztőségünkbe. Úgy gondoltuk, felkeressük az egykori győzteseket, megnézzük hol vannak, mit csinálnak, hogyan élnek?
Utunk Temerinbe vezetett, elsőként Fehér Ákost, a kilenc évvel ezelőtti verseny második helyezettjét kerestük fel.
Az adott címen csinos családi házat találtunk,ott kerestük a szöszi kisfiút, aki 2001-ben 22 hónapos volt. Anyukája, Anikó fogadott bennünket, elnézést kért a felfordulásért, ugyanis kőművesek dolgoznak náluk, végső ideje, hogy a 11 éves fiuknak külön szobája legyen. Most tehát ezért ez a nagy építkezés, tatarozás. Ákos éppen nem volt otthon. Több szakkörre is jár, épp az egyikben tevékenykedett, így a mamával ültünk le beszélgetni:
– Úgy emlékszem rá, mintha most lett volna, pedig hogy elszaladt az idő. Annak idején édesanyám, a nagymama ötlete volt, hogy nevezzük be Ákost a babaszépségversenyre. Sokáig tanakodtunk, melyik képet válasszuk a tengernyi közül, és végül a nagy dilemmát maga a benevezett döntötte el, mert határozott mozdulattal rámutatott az egyik fényképre. És valóban azt küldtük be az újságba. Boldogok voltunk amikor megjelent a fotó, természetesen több újságot is vettünk, és ma is őrizzük ezeket a számokat. Egész albumot készítettünk, itt van, az 58-as számmal szerepelt akkor a fiam – mutat rá az anyuka a gyűjteményre, és nosztalgiával egy vaskos fotóalbumot is elővesz.
Együtt a Fehér család: Anikó, Ákos, Róbert
– A korábbi újságcikkből kiderül, hogy 1900 szavazatra volt szükség, hogy elnyerjék a második díjat. Ki gyűjtötte össze ezt a rengeteg szelvényt?
– Itt van, nézze, gyűjtjük mi most is a szelvényeket, mert az öcsém fiát beneveztük a mostani versenyre – mondja Anikó, és elővesz egy kék borítékot. Valóban rengeteg szelvény van benne. – Sokkal jobb a szelvényes szavazás, mint az SMS-es, nekem nem is tetszik ez a mostani modernkedés, mert ha szelvénnyel szavazunk, annak van újságolvasásra buzdító mivolta is. Én ezt sokkal jobban kedvelem. Azt hiszem, hogy az SMS-sel elidegenítik az embereket a laptól. Annak idején gyűjtötte mindenki a szelvényeket Ákosnak, az ismerősök, a szomszédok, itt Temerinben, de anyukáméknál Péterrévén, sőt a többi rokonság is, például Adán, valamint a barátok és a tanítványaim az iskolában. Akkor az újvidéki Svetozar Marković Gimnáziumban és a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanítottam, szorgalmasan hozták a gyerekek a szelvényeket. Meg is lett az eredménye. Nagy volt a boldogság, amikor megtudtuk, hogy traktort nyert a gyerek, mert imádta a gépeket, különösen a traktorokat. Az apjának volt nagy traktora, azt is mindig szívesen hajtotta volna, de így lett neki saját kis traktora. Annyira kedves játék volt ez a számára, hogy talán második osztályos koráig játszott vele, mígnem a kerekei teljesen szétnyíltak a sok használattól.
Erre a végszóra érkezik meg az egykori versenyző, magas, szőke, szép szál legény, mosolygós és barátságos. Azt mondja, halványan emlékszik még a traktorra, a gépeket, a járműveket ma is nagyon szereti, szívesen segít az apukájának, aki földműves. Néha a pótkocsis traktort is hajtja vagy a szántásba is besegít. Róbert, az apa megjegyzi, azért a tanulásra kell a leginkább koncentrálnia. Nincs ezzel se gond, hiszen színkitűnő, igaz, most a nemrég becsúszott egy gyengébb osztályzat is, de biztos, hogy ki fogja javítani, mert a jó bizonyítványért (az egyezség szerint vagy talán a kitartó könyörgésnek köszönhetően) laptop jár majd. De halljuk magát az érintettet, mi a véleménye a mostani versenyről, és emlékszik-e még az egykorira?
– Emlékszem még a traktorra meg a fotózásra is, örültem, hogy kijöttek hozzám az újságírók, és most is boldog vagyok. Ezúttal Gabesznak szurkolunk, a hároméves unokaöcsémet neveztük be a versenyre, számára gyűjtjük a szelvényeket.
– Hányadikos vagy most és mi érdekel a legjobban?
– Ötödik osztályba járok a Kókai Imre Általános Iskolába, kedvenc tantárgyam a biológia, de a tornát is szeretem, főleg a focit. Járok edzésre és meccsekre is, már vagy két éve rendszeresen focizok, és szeretném folytatni.
Szívesen nézegetik ma is a fotókat, és emlékeznek az egykori babaszépségverseny legszebb pillanataira
– Talán futballista szeretnél lenni?
– Még nem döntöttem el, hogy mi leszek, vagy futballista, vagy földműves, de lehetek éppen építészmérnök is. Egyébként a német futballt kedvelem a legjobban, na de nézem a brazilokat is. Kedvencem Miroslav Klose, a Bayern München játékosa – mondja szinte egy szuszra. Kiderül, hogy könnyen tanul nyelveket is, angol szakköre jár, de a matematikát is kedveli, és zenét is tanul. Zeneiskolába jár, és kimondottan szeret gitározni. Előkerül a hangszer és eljátszik rajta egy-két dalt, mert egyébként is gyakorolni kell, hiszen hamarosan fellép. Már kisebb zenekara is van, zenész társaival együtt gyakorolnak, ha adódik alkalom, fel is lépnek. Gyűjtőszenvedélyét a péterrévei nagypapától örökölte, aki gyufacímkéket gyűjtött, Ákos viszont a szappanok rabja, már legalább 1150 darab van a gyűjteményében. Megkértük, mutassa meg, érdekes fotót készíthetnénk, de kiderült, hogy Péterrévén tartják a nagypapánál, mert tavalyelőtt az apa nem talált a fürdőszobában szappant, ezért belenyúlt a gyűjteménybe. Ákos soha nem tudta megbocsátani neki, és azóta ügyelnek arra, hogy mindig legyen tartalék szappan a házban. Honnan ez a gyűjtési láz? Egyszer beteg volt, az orvostól hazafelé jövet az injekciózás után betértek a boltba, hogy a szepegő kisfiúnak valamit vegyenek. Az anyuka úgy gondolta, csokit fog választani, de Ákos egy szappanra mutatott, amelyet megvettek. Eleinte jó ideig 32 darabból állt a gyűjteménye, ebből különböző alagutakat épített játékautóknak, majd egy idő után gyorsan kezdett szaporodni az állomány. Egy alkalommal még a MIRK-en is részt vett, benevezett a gyűjtők versenyére.
De térjünk vissza a Magyar Szó babaszépségversenyéhez Milyen jó lenne, ha a mostanin az unokaöcs valamilyen helyezést is elérne.
