Szabó József közbenjárása nélkül Tallián Emil emlékműve nem állna Törökkanizsa központjában, de ott van, mert Jóska „kipiszkálta”. Annak idején őt is piszkálták. A múltban tett látogatásait nem mindig övezte osztatlan elismerés az államalkotó többség körében
Az 53 éves törökkanizsai Szabó József, a helybeli Obilić Labdarúgóklub egykor ismert kapusa már régen szögre akasztotta a csukáját. Labda helyett ceruzát fogott. Újabban a számítógép virtuális ceruzáját vezeti oldalról oldalra Bánát helytörténetének izgalmas, feltáratlan területeire. Keze alól egymás után kerülnek ki a helytörténetírás, a tudományos kutatómunka minden elemének és követelményének megfelelő igényes tanulmányok. Érdekli a Bánát, az Al-Dunával határos, Temesvárt is magában foglaló, határok nélküli Bánát múltja.
A PČESA Művelődéstörténeti Társaság évente vaskos tematikus helytörténeti kiadvánnyal jelentkezik. Az elmúlt években Szabó József több kiemelkedő tanulmánnyal szerepelt az évkönyvekben. Természetesen a futballról sem feledkezett meg, 2004-ben a Bácsország folyóiratban három folytatásban összefoglalta a törökkanizsai futball százéves történetét.
Helytörténeti tanulmányaiért hatszor megkapta az Arany Lúdtollat. Kalapis Zoltán helytörténetírót tartja példaképének, de a nemrég elhunyt csókai Simon István íróval is szoros kapcsolatot ápolt, csakúgy mint napjainkban Németh Ferenccel, a Bánság jeles történetírójával.
Szabó József könyvtára igazi kincsesbánya
Nagyon büszke számos ritkaságot felvonultató könyvtárára, a kétezernél is több képeslapot és térképet számláló gyűjteményére. Valódi ritkaságnak számít például Törökkanizsa 1809-ben készült településtérképe, amelyen minden ház fel van tüntetve az akkor benne élt családok nevével együtt. Dolgozószobájában az eredeti Pallas-, Révai- és más lexikonok mellett a Tolnai Világlapja és a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők képes hetilap szinte hiánytalan bekötött évfolyamai sorakoznak a polcokon.
• Honnan ered az olthatatlan kíváncsiság Törökkanizsa, a Bánát múltja iránt?
– Nagyapám és nagyanyám Tallián gróf birtokán szolgált, nagyon sokat meséltek azokról az időkről. A nagybátyám bélyeggyűjtő volt, és ez is hatással volt rám. Nagyszüleim elbeszélései megmozgatták a fantáziámat, ahogy múlt az idő és alkalmam nyílt a kutatómunkára, egyre többet olvastam. Szegedtől Nagybecskerekig jártam a múzeumokat, levéltárakat, számos gyűjteményt néztem át, aukciókon vettem részt, szinte minden pénzemet régi könyvek, térképek stb. vásárlására fordítottam. Helytörténeti kutatásokhoz nélkülözhetetlen kiadványokra, forrásmunkákra vadásztam. A helytörténet-kutatás leginkább az árokásáshoz hasonlít, mert minél lejjebb hatol a kutató az adatok tömkelegében, annál kíváncsibbá válik. Az árok is folyton nő, ha elvesznek belőle.
• Kezdeti helytörténeti kutatásaid mely területekre irányították figyelmedet?
– Különösen nagy érdeklődéssel kutattam és írtam a törökkanizsai nemességről. Hét nemesi család történetét írtam le genealógiai táblázatokkal. E munkám szerb nyelven látott napvilágot a Törökkanizsa történetét feldolgozó monográfiában.
Eddig mintegy félszáz, a szakemberek véleménye szerint is tudományos alapossággal megírt munkám jelent meg. Általában olyan témákat választok, amelyekkel még nem, vagy alig foglalkoztak a kutatók, és ezért érdekesek, érdeklődésre tarthatnak számot, de nagy kihívást is jelent a forrásmunkák, a bizonyítékok, az írásos és képes dokumentumok feltárása, rendszerezése, feldolgozása és közreadása.
• Újabban a Bánság múltját szélesebb körben érintő témákról írsz.
– A legutóbbi három díjazott munkám szélesebb témakört ölel fel, egyik a Bánáti vásárok története, amelyben gyakorlatilag évezrednyi távlatból dolgoztam fel a bánáti települések vásártartásra vonatkozó történetét, melyik település mikor és milyen körülmények között kapott vásártartási jogot István királytól egészen 1941-ig. Törökkanizsa például 1329-ben már vásártartásra jogosult. A Vajdaság művelődéstörténeti hagyatékával foglalkozó egyesület, a PČESA évkönyvében jelent meg a vásárok története, ugyanitt látott napvilágot a Selyemkészítés története Bánátban című munkám is, valamint a Mezőgazdasági gépek fejlődése Bánátban 1718–1918 címet viselő dolgozatom. Korábban e témákkal alig foglalkoztak a helytörténészek, a történetírás hivatásos szakemberei is elismeréssel nyilatkoztak a munkáimról. Egy-egy ilyen tanulmány 40-50 gépelt oldalt tesz ki, és részletes forrásirodalommal, fotó- és egyéb dokumentumokkal van alátámasztva minden állítás, ezek nélkül nem beszélhetnénk tudományos munkáról. A zsűri értékelése alapján ezek a tanulmányok felérnek egy-egy magiszteri dolgozattal. Tudományos körökben sikerült elismerést kivívnom.
Igazi ritkaság egy kézzel festett és postázott képeslap Szanádról
A Vadászat Vajdaságban témakörben feldolgoztam a törökkanizsai Tallián Emil világutazó és vadász barátjának, Fernbach Bálintnak a feljegyzéseit. Eddig ismeretlen naplójegyzetei kerültek elő, ezekben az 1904–1905-ös afrikai vadásztúrájukról írt. Kiemelik az ötvenoldalas munkát a korabeli fotóillusztrációk. Két éve írtam a bolgárkertészet történetéről Bánátban. Az idén hasonlóan terjedelmes tanulmányt adtam közre Bánát állattenyésztésének története 1718–1918 címmel.
• Nagy elismerést vívtál ki gróf Tallián Emil szobrának visszaállításával.
– Bánátban alig találni magyar vonatkozású köztéri szobrot, a kommunista rendszer alapos munkát végzett. Majdnem feledésbe merült Tallián Emil munkássága is, de nekünk nem szabad megfeledkeznünk nagy elődeinkről! Életművük példaként állhat előttünk ma is.
A képeslap valódi kordokumentum, rengeteg információval szolgál a helytörténészek számára
• A parókia oldalát díszítő Sárkányölő Szent György domborművének elkészítésében is főszerepet vállaltál?
– Jól együtt tudtam működni a közelmúltig Törökkanizsán szolgáló Bogdán József esperessel. Templomunk védőszentjét, Sárkányölő Szent Györgyöt a templom falán látható Székely Bertalan-festményen a festő álló helyzetben ábrázolja, elhatároztuk, hogy Szent Györgyöt domborművön, lovon ülve örökítjük meg. Az alkotással egyben emléket állítottunk a templomot építtető Szerviczky György kegyúrnak és családjának. Sárkányölő Szent György a Szerviczky család védőszentje is.
Két éve volt 150 éves a templomunk, erre az alkalomra emléktáblát állítottunk a templom bejáratánál. Kőbe vésett üzenettel róttuk le tiszteletünket templomunk felépítője, Szerviczky György előtt. Jó alkalom, történelmi pillanat volt ez, amikor elismeréssel adózhattunk a méltatlanul elfelejtett jótevőnknek, templomunk építőjének. Az emléktábla felavatásával elindítottunk egy folyamatot, amellyel reményeink szerint sikerül kiragadni a feledés homályából a Szerviczky család emlékét. Az emléktábla útmutató a jövőbeni nemzedéknek, hogy gyökereinket ápolni kell, és méltóképpen kell áldozni őseink emlékének. Hittel, tudással és toleranciával kell küzdeni fennmaradásunkért.
Szabó József és Bogdán József plébános Sárkányölő Szent György domborműve előtt
• Min dolgozol, ki után kutakodsz napjainkban?
– Jelenleg az utolsó oroszlámosi gróf, Batthyány László életét írom, aki szemorvos volt, és több ezer ingyenes műtétet hajtott végre. Sok szegény ember szeme világát mentette meg, amiért boldoggá avatták. Érdekes, hogy emléke napjainkra teljesen kitörlődött, nem emlékeznek rá, pedig ő építtette az 1876-ban elkészült oroszlámosi katolikus templomot.
Kibővített formában szeretném megjelentetni a törökkanizsai nemesség történetét. Témákban sohasem szűkölködöm. Bánát története feltáratlan kincsesbánya, a következő évekre, évtizedekre is bőven szolgáltat írnivalót. A terveim között szerepel egy, a tanulmányaimból készülő kétnyelvű, magyar és szerb nyelven megjelenő kötet elkészítése is – mondta Szabó József, a Bánát fáradhatatlan krónikása.
