2024. július 18., csütörtök

Felperzselt puszta

Szaján és Bocsár között több négyzetkilométeren megsemmisült a füves puszta élővilága

Pacsirták, sordélyok, fácánok, billegetők, bíbicek hiába keresik fészküket, milliárdnyi rovar, gyík és más élőlény veszett oda a lángokban.

Hétfőn késő délután Szajántól délnyugatra, a Palántásnak nevezett területen több száz méter magas gomolygó, sötét füstfelhő borította el az eget. A délnyugati szél Bocsár irányából kilométernél szélesebb sávban hajtotta a lángokat Szaján felé. A sűrű füst elhomályosította a késő délutáni napot, amely időnként csak vörös korong formájában tetszett át a füstfelhőn. Három szajáni önkéntes tűzoltó, Kovács Róbert, Törköly Zsolt és Berki Edmond a negyvenéves tűzoltókocsival hatóra után ért ki a lángoló, füstölgő pusztára és azonnal hozzáláttak az oltáshoz. Kovács Róbert, a tűzoltótestület parancsnokhelyettese kézi oltókészülékkel a kisebb, újra fellobbanó tüzeket oltotta, míg Berki Róbert a tömlőt maga után húzva locsolta a rendkívüli szárazságtól megfonnyadt, de még élő fű közül felcsapó lángokat. A tűzoltók elmondása szerint egyértelmű, hogy gyújtogatásról van szó, a lángok a bocsári puszta irányából törtek előre. A tavalyi száraz fű kapott lángra és pusztította el a helyenként térdig érő idei füvet és minden más növényt és élőlényt. A tűzoltókocsi tartályából a 4500 liter víz csakhamar kifogyott. Az oltóvíz utánpótlás két újabb önkéntes tűzoltóval a szövetkezet traktor vontatta lajtos kocsijával a naplemente előtti percekben érkezett meg a helyszínre. A legelő oltása sötétben, a bokros ligeterdőben a lángok fényénél kilenc óráig folytatódott.

A természetben keletkezett kárt felbecsülni sem lehet, hiszen 4-5 négyzetkilométer füves, helyenként szikes legelőn megszámlálhatatlan rovar, tücsök és bogár élt, amelyekkel a talajon, a leégett fűcsomók alatt fészket rakó madarak, gyíkok és kis emlősök táplálkoznak.

Pacsirták, sordélyok, fácánok, billegetők, bíbicek hiába keresik fészküket, legfeljebb korom és hamu maradt otthonukból. A bokrok és fűzfák is majdnem teljesen leégtek. Már lement a nap, amikor kétségbeesett vijjogó vércsék, megzavarodott baglyok, a fészektelepük alatt felcsapó lángok elől elmenekült, csapatosan összevissza kerengő vetési varjúk kiáltásait lehetett hallani a fellobbanó lángnyelvektől megvilágított erdőfolt közelében.

A zsombékok helyén korom és hamu maradt

Sűrű füst gomolyog a szajáni puszta felett