Vasárnap este az egész napos munka után jutottam el az Indexi és barátai szabadkai hangversenyére.
Egész nap arra vártam, hogy halljam a Bacila je sve niz rijeku című, az egykori Indexi együttes slágerét élőben, s a délutáni sajtótájékoztatón, amelyen az előadók nagy része megjelent, meglestem, így tudtam, hogy a hangverseny félidejéig kell várnom, hogy Giuliano színpadra lépjen és elkezdjen énekelni: „Stajala usred bašte ko najljepši cvijet...”
Igaz ugyan, hogy nem ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik az Indexi együttes dalain nőhetett fel, mégis úgy gondolom, sokan vagyunk, akik pontosan tudják, milyen slágereket hagytak maguk után. Nagyon jó volt látni, ahogy a negyvenesek-ötvenesek minden dalt fejből fújnak, a fiatalok meg élvezettel hallgatják, aztán amikor a Ti si mi bila sve naj, a Budi kao more, a Jutro će promjeniti sve, a Sve ove godine című dalok is felcsendültek, már a fiatalabb generáció is dúdolt.
Az egész estének olyan egyszerű, harmonikus hangulata volt, mégis többször megborzongtam. Igaza volt Dado Topićnak, amikor azt mondta, sokkal mélyebb jelentése van ennek a hangversenynek, és annak, hogy ennyi művész együtt egy színpadra lép. Hatalmas jelentősége és komoly üzenete van.
Több mint háromezren voltak kíváncsiak a hangversenyre a szabadkai Sportcsarnokban. Lettek volna sokkal többen is, ebben biztos vagyok. Sokkal többen, akik úgy gondolják, jól vagyunk, együtt, egymással, közösen, az Indexi dalait dúdolva, vagy csárdást, kólót járva, esetleg pljeskavicát vagy Rigó Jancsit, krumplipaprikást majszolva. Ma ismét mindannyian így vagyunk jól.
Köszönet ezért az egyik ötletadónak, a szabadkai Kornelije Bata Kovačnak és a megvalósító producernek, Tomislav Kašljevićnek, meg természetesen az Indexi együttes tagjainak, azoknak, akik még itt zenélnek, és azoknak, akik már fent a csillagokban. Köszönet a barátoknak, akik a dalokat rendkívüli módon adták elő. (Fotó: Molnár Edvárd)
Dado Topić
Bisera Veletanlić
Goran Karan
