Hogy milyen élmény ez, megtapasztalhatja bárki, aki ellátogat a szabadkai Városi Múzeum legújabb kiállítására, amelyen az intézmény új és felújított szerzeményeit mutatják be – köztük az időközben az udvarról az első emelet három termébe, a kiállítás helyére került orrszarvút is. Hulló István igazgató elmondta, a múzeum mind a hat osztálya – a régészeti, a művészeti, a természeti, a néprajzi, a történelmi osztály és a szakkönyvtár – ízelítőt ad az elmúlt két évben beszerzett tárgyakból.
– Amikor 2007-ben átköltöztünk a városházáról, sokan ajándékoztak és adtak el nekünk tárgyakat, úgyhogy az egy nagyon termékeny időszaka a múzeumnak. Az itt bemutatott szerzemények egy része vásárolt, de vannak köztük adományok, terepen gyűjtött tárgyak és régészeti ásatások eredményei is. A Műemlékvédelmi Intézet szakemberei végzik az ásatásokat, a leletek pedig a múzeumba kerülnek. Több mint 1000 tárgy gyűlt össze 2007-től mostanáig. Az itt látott tárgyak egy része képezi majd a jövőbeli állandó tárlat anyagát: festmények, bútorok, fényképek, könyvek, régi televíziók, rádiók, ruhák... Sőt, preparátumokat is láthatunk, mert szerencsére ma már a természeti kultúra is része az egyetemes kultúrának. Végre megjelentek a polgári Szabadka, azaz a 19. és 20. század fordulójának tárgyai is, amelyekkel eddig nemigen találkozhattunk, mert sokan családi ereklyeként őrizték ezeket, mostanáig nem szívesen akartak megválni tőlük. Most viszont már megvásárolhatók, de sokat ajándékba is kapunk. Jó ez, hiszen a feladatunk, hogy megvédjük a tárgyainkat a feledéstől – mondta az igazgató, akitől azt is megtudom, hogy általában minden ajándékot elfogadnak, és azoknak örülnek különösen, amelyeket a múzeum valamelyik osztályán el tudnak helyezni. – A kordokumentum a legjobb, vagyis az olyan kiállítási tárgy, amely hozzánk, a városhoz, Vajdasághoz vagy például egy-egy alkotóhoz kötődik. A múzeumnak feladata is a kordokumentálás, ideológiától, politikai viszonyoktól és minden egyébtől függetlenül. Nagyobb adományaink is vannak, hagyatékok is. Ezek általában művészek hagyatékai, de került már a néprajzi osztályunkra asztalosműhely teljes felszerelése is. Vásárolunk magánemberektől és szoktuk ezt célszerűen is tenni, amikor készülünk egy kiállításra és a meglévő tárgyaink mellé még úgy látjuk, meg kell vennünk bizonyos tárgyakat, hogy teljes képet kapjunk. A vásárlásra, mint beszerzési módszerre van is elkülönített összeg a költségvetésben. Emellett itt vannak a pályázatok is. Az önkormányzatnál, a fenntartónknál a kisebb, a magyarországi alapítványoknál pedig a nagyobb volumenű programok megvalósításához szükséges pénzekért pályázunk. A tartományi források eldugultak, a művelődési minisztérium pedig gyakorlatilag egyáltalán nem nyújt támogatást. A kilenc évem alatt az orrszarvú preparálása az első, amit támogatott. Pályáztunk a minisztériumnál, és sikerült pénzt kapnunk erre. A magyarországi támogatásokkal elégedettek vagyunk, általában pozitív elbírálásban részesülnek a pályázataink. A Nemzeti Kulturális Alaptól és a Szülőföld Alaptól érkeznek a legjelentősebb összegek.
A beszélgetés során azt is megtudom, hogy a múzeum mostantól egy új módszerrel is bővítheti a gyűjteményét. Nemrég engedélyezték ugyanis a gyűjtőkkel való csereberét. Vannak olyan leltárba vett tárgyai a múzeumnak, amelyekből kettő van, és ez a helyzet a gyűjtőknél is előfordul. Ilyenkor teljesen legális módon megtörténhet a csere, hogy a múzeum, ez a különös időutazásra invitáló intézmény még jobban gazdagodhasson, s ezáltal mi is. (Fotó: Molnár Edvárd )
