Ha már Kazinczy-évforduló, akkor jöjjön az anyanyelv! A jelenkori nyelvújítás. Jöjjön megint! Mert már foglalkoztunk vele egy múltkori jegyzetünkben. Persze nem szakemberként, mert hogyan is lehetne egy firkász szakember ebben a kérdésben.
Elhatároztuk, hogy ha alkalom nyílik rá, még egyszer a nyakunkba vesszük ezt a délvidéki Vajdaságot, s befordulunk Szerémsziromra, az ottani országos hírű faiskolába, ahol facsemetéket, díszbokrokat s ehhez hasonlókat állítanak elő.
Szeretnénk megszemlélni az előállítási folyamatot.
Anyanyelvünkben, mint tudjuk, sok mindent előállítottak már mind a múltban, mind a jelenben.
Kocsit, rokkát, vetőgépet, a kéményseprők részére kotrót, ez utóbbiakat épp e szerszámuk alapján kotróknak is nevezte az élő nyelv. Mert tudnivaló, hogy mindazon nyelv élő, amely használatos. Még a műnyelv is, amilyen például az eszperantó. Hát még az angol! Már az egész világ azt használja. Nemrég találkoztunk egy száz alatti bácsikával, aki legénykora óta magánosan él egy isten háta mögötti tanyán, a kutyáján és a varjakon kívül senkivel se kommunikál, ám elalvás előtt minden este meghallgatja a rádiót, és ennek hatására, ha, mondjuk, a házőrzője kedve szerint vakkant, ezt úgy regisztrálja az öreg, hogy „oké, Bogár”. Mert már ő is okézik, nemcsak a rádió hullámhosszán megszólaló értelmiségiek. Bizonyságtételül, hogy ő sem akar lemondani a tömeges köznyelvről, ha már van ilyen.
De nemcsak kapanyelet és fűzfánfütyülőt állítottak és állítanak elő, hanem a rendőrök az elfogott tolvajt is előállítják. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a nagy kapacitású bűnözőket általában futni hagyják, talán, felsőbb utasításra, még rejtegetik is őket.)
Szóval az előállításnak több módozatát ismeri a magyar nyelv. A legfrissebbet, mármint a facsemetékkel kapcsolatban állót a napokban hallottuk először, mégpedig a szerémsziromi falucska vezetőjének a szájából.
Ezért szeretnénk az előállítás folyamatával megismerkedni ott a helyszínen.
Ha ez bejön, következő lépésünk egy szülőotthon meglátogatása lesz.
Köztudomású ugyanis, mily kevés az újszülött nemcsak Niš és Kragujevac környékén, de itt a mi délvidéki Vajdaságunkban is, hogy ennek mi az oka, erre itt se helyünk, se időnk nincs elegendő. Elég az hozzá, hogy míg a nagyvilágban túlnépesedés tapasztalható, ebben a mi kis világunkban a fogyás réme üti fel a fejét.
Ám ez a negatív trend megállítható, visszafordítható, mégpedig azáltal, ha a szülőotthonaink és családi fészkeink transzponálják a szerémsziromi faiskola gyakorlatát, és gondoskodnak több újszülött előállításáról.
