Bizonyos híresztelések szerint az úgynevezett jobb családokban született csecsemők bioanyatejet szívnak magukba, ehhez azonban olyan kismamák szükségeltetnek, akik kizárólag bioételekkel táplálkoznak.
Köztudomásúvá kezd válni ugyanis, hogy a bio, mint olyan, mind nagyobb szerephez jut az elkövetkező évtizedekben, mind az államokban, mind azokon belül, az emberek életében. Ez a szóösszetételek előtagjaként használt és újabban rendkívül divatossá vált görög szavacska ugyanis életet jelent. A szakirodalom ismeri többek között a bioblaszt, a biocönózis és még sok-sok más hasonló előtagú kifejezést. Példának okáért, a biogázról immár a falvak népe is hallott, sőt valószínűleg szagolt is, minthogy ez nem más, mint istállótrágyából erjesztett gáz. Az istállótrágyát pedig a falvakban, itt-ott falusi porták hátsó udvarában, jóllehet nem annyira gázfejlesztés céljából halmozzák fel, inkább a kiskertek termőképességének a serkentésére, mert a műtrágya ára már az egekig szökött.
Faluhelyen, ha már az istállótrágyát említettük, tegnapelőtt az idős nyugdíjasok különféle dilibogyókkal csillapították ilyen-olyan biológiai bajaikat, így nevezték ugyanis a különböző tablettákat, pilulákat, amelyeket a nyugdíjukból meg tudtak vásárolni. A jelenlegi nyugdíjakból – különösen a földművesnyugdíjakból – erre manapság már nem telik. Biotejre, biokenyérre se nagyon. Meg kell elégedniük a péki kenyérrel, a tejcsarnoki sovány tejecskével, ott élnek és mozognak ugyan a természet közvetlen közelében – vagy árnyékában? –, mégsem bogyózhatnak a biobokrok terméséből. Az egyik utcasarki „sörözőben”, a bolt előtt egy öreg juhász nyár derekán kifejtette nézetét a bioenergiáról, az újságba is belekerült, az illetékesek mégsem figyeltek fel rá. Birkanyája ugyanis valóságos biobogyó-nagyüzem. Fölkarolhatná, hasznosíthatná a tudomány. A termelt biobogyó mind odavész a szikes legelőn. Pedig – a juhász szerint – a tanulóifjúsággal összegyűjthetnék, talán még devizát is kaphatna érte az ország.
Az öreg juhász úgy látszik, nem tudta, hogy az ország most komolyabb dolgokkal van elfoglalva. Horogra kéne keríteni a még mindig rejtőzködő hazafiakat, közelebb kéne kerülni az EU-hoz, és hozzá kéne juttatni az igénylőket a biometrikus útlevélhez, amellyel beutazhatnák a földkerekséget. Volt már ugyan ilyen útlevelünk, csak azt még nem hívták biometrikusnak. Egyszerű, piros útlevél volt. Színben hasonló a szovjet útlevélhez, amit egy ottani költő annak idején büszkén meg is énekelt.
A mainak nem annyira a színe fontos, inkább az anyaga. Hogy bio legyen. Mert ma már, és a ránk következő évtizedekben nemcsak az üzemanyagot kell biosítani, illetve élő anyagokból, a Teremtő által élelemnek – életnek! – szánt anyagokból kipréselni, cseppfolyósítani, hanem az útleveleket is biosítani szükségeltetik, a terroristák kiszűrése céljából.
