A csomó, amely összeköt, gúzsba köt, körülölel, rabságban tart, s jó esetben akár ki is bomlik a fullasztó csomó… Ha belgrádi huszonévesek mozgásszínházi produkciója a Csomó címet kapja, akkor sejteni lehet, hogy a téma fiataljaink cseppet sem irigylésre méltó sorsa, identitáskeresése, amely a felborult, felbomlott értékrend híján nem is olyan egyszerű, a nyomor, a munkanélküliség miatt jövőképük hiányzik.
A belgrádi MIMART produkcióját – Nela Antonović rendezésében – a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban szombaton este láthatta a közönség. Mindenki egy darab madzagot kapott a bejáratnál, és az előadás vége felé arra kérték a közönséget, hogy mindenkit kössön egy csomót a madzagjára. Valószínűleg azért, hogyha egy bizonyos idő után a zsebünkben, a táskánkban ráakadunk a zsinegre, jusson eszünkbe, hogy fiataljainkat gúzsba köti, fullasztja mindaz, ami körülveszi őket, különösen az, hogy ez a közösség nemigen kínál perspektívát számukra. Molnár Edvárd fotósunk felvételei a szombat esti előadás mozzanatait örökítették meg.
