Egy ismeretterjesztő filmet láthattak az igényesebb tévénézők a napokban – alulírott ezek közé sorolja magát – a földgolyó keletkezéséről és fejlődéséről, majd az ember által való tönkretételéről szólt, mondhatjuk, volt mit látnia a türelmes és igényes tévé-előfizetőknek, akik közé, mint említettük, e sorok írója is tartozik.
De nem volt könnyű dolguk a mű készítőinek. Évmilliókat, évmilliárdokat kellett visszanyúlniuk az időben, míg fáradságos munkával eljutottak az élet megjelenéséig tárgyalt bolygónkon. Természetesen ez nem a teremtés koronájának megjelenésével kezdődött, amit, ugyebár, már az elemi iskola elemi szintjén elsajátíthattunk, ha odafigyeltünk a tanító nénink szavára.
Az ember, mint olyan, csupán jó néhány ezer éve tölti be a szerepét a Földön, ez az idő semmiség a földtörténet több milliárdos évének az idejéhez, megjelenésének és ittlétének a nyoma azonban még nyomokat hagyott és hagy sajátságos arculatán.
Ennek a nyúlfarknyi jegyzetnek nem célja visszanyúlni az Édenkertig s annak bátor, tragikus sorsú lakóiig, untig elegendő hátrapislantani korunk néhány évtizedére, két-három emberöltőnyi időre, hogy szörnyülködésünknek hangot adjunk.
Dicsőségekben és fájdalmakban, győzedelmekben és vereségekben bővelkedő tegnapjainkról a film alkotói már élő képekben számolhattak be, s ezek legtöbbje ismerősként köszönt vissza ránk.
Láthattuk New Yorkot sűrű felhőkarcoló erdejével, Los Angelest éjjeli kivilágításban, a meztelen afrikai valóságot, a szörnyűséges gépkocsicsordákat az utakon és a parkolókban, a még működő, természet alkotta vízeséseket, az omladozó, olvadozó jéghegyeket, a füstölgő gyárkéményeket, a partra vetett halakat és rozmárokat, ritka, a teljes kipusztulás küszöbén álló teremtmények utolsó, féltve őrzött példányait.
Sok mindent megmutattak nekünk a film bátor, felkészült és elkötelezett alkotói, még dubai tengeri műszigetekre is elkísértek bennünket. Épp akkor, amikor a természetes szigetek tragédiáiról, végóráiról számolnak be a napi sajtójelentések. Műszigetek bukkannak föl a tengerből, természetes szigeteket rombol le, nyel el az óceán. Lelkendezzünk vagy rettegjünk? – ez itt a kérdés.
Megtudtuk például, amit talán már tegnapelőtt is kapirgáltunk, hogy a felvonó, magyarul a lift feltalálása megelőlegezte, lehetővé tette a házépítésben a több, sőt a sokszintű gyakorlatot. Közérthetőbben szólva a felhőkarcolók építését és élhetőségét.
Ismét Dubait említjük, ezt az olaj fölött és olajjövedelemből épült álomvárost – a szóban forgó műalkotás bemutatta madártávlatból –, ahol épp napjainkban adták át rendeltetésének a világ ez ideig legmagasabb felhőkarcolóját, amely csakugyan karcolja a felhőket, több mint nyolcszáz méter magasságban kicsúcsosodó csúcsával. Gyorsliftek működnek acélgerincei között. A tetejéről belátható a fél világ. Csak az nem látható be még onnan sem, hogy hova, merre tart ez a világ. A fent tárgyalt film valamit megsejtetett ebből.
