Bajsa mindig a község mostohagyereke volt. Ezt Papp Zoltán állatorvos, a helyi közösség tanácsának alelnöke, egyébként (ha ez egyáltalán fontos) a Demokrata Párt tagja állítja.
– Itt soha semmi sem épült, a fiataloknak mindig ingázniuk kellett, ha a mezőgazdasági munka mellett üzemben, gyárban akartak dolgozni. És most is ingázniuk kell. Mert mi van Bajsán? Egy kocsma, három magánbolt, egy pék. Persze megélhetést biztosít még az iskola is, a posta és még egy-két közintézmény, de ez minden. Feleségemmel két hónappal ezelőtt brikettgyártó üzemet nyitottunk. Tíz foglalkoztatottunk van. De ennél több dolgozója lehetne Uglik Tibornak, aki már négy éve építi az aggok otthonát.
Elfogyott a pénze, megértő, segítő partnerekre pedig nem talál. A fiatalok nyolcvan százaléka Újvidéken dolgozik. Kőművesek, ácsok. Topolyán a középiskolában ezt a mesterséget tanulták. A választások előtt a korteskedés során Bajsán minden politikus elsősorban új munkahelyeket ígér. Ha valamennyi ígéretet teljesítettek volna, most azt sorolnám, hogy milyen szakemberek kellenének a falunak. A lakosság zöme mezőgazdaságból és állattenyésztésből él. Pontosabban éldegél, tengődik. Nagyon sok az idős ember, akik már képtelenek megművelni a földet, ellátni a jószágokat. Húsz évvel ezelőtt, amikor állatorvosként kezdtem dolgozni, Bajsán százhúsz nyilvántartott ló volt. Ma kettő van. Tehénből volt csaknem kétezer. Ma mindössze százhetven. Szinte egy mezőváros része vagyunk, csak öt kilométer választ el minket Topolyától, mégsem tudunk fejlődni.
Papp Zoltánék brikettet gyártó üzemétől a falu központja felé vesszük az irányt. Hatalmas nyerges vontatók dübörögnek előttünk. Bajsán át Románia, Zenta, Topolya irányából Telecskán, Zomboron át a legrövidebb az út Horvátországig. Ma a falunak ebből a forgalomból semmi haszna nincsen.
A Rigó kocsmában ülünk, a falu szívében, a főút mellett. Figyelem a forgalmat, lesem a teherautókat, kíváncsi vagyok megáll-e közülük legalább egy? Sajnos rövid ideig vagyunk itt, ugyanis megérkezik Uglik Tibor, a kocsma tulajdonosa, akivel az épülő aggok otthonához megyünk. Útközben megtudom tőle, hogy ülhettem volna napokig, hetekig a kocsmájában, ha netán egy nyerges vontató sofőrével szerettem volna beszélgetni.
Távol a közúti cirkálók zajától, egy csendes utcában épül az otthon. Régi téglákból és fából készült kastély. A hatalmas udvar közepén, árokkal körülvéve, és egy híddal összekötve is épül valami. A ház mellett pedig egy óriási üreg tátong…
– Négy házat vettem meg telkestül. Összesen négyezer négyzetmétert. Nyolcvan személyt befogadó aggok házát, pontosabban intézményt szeretnék felépíteni és működtetni. Az egyik épületszárny tető alatt van, ott, ahol a gödör áll egy központi rész lesz, oda szereljük majd fel a liftet is. A központi rész és az új épületszárny alatt, amelyet ennek folytatásában építek, pince lesz. Az udvar közepén imaház. Körülvéve állandóan csordogáló vízzel és egy nagy parkkal. Eddig százötvenezer eurót fektettem be. Saját erőmből. Számításaim szerint még kétszázezerre volna szükségem. De nincs pénzem. Én építőipari vállalkozó vagyok, és az elmúlt egy-két év katasztrofális volt számomra. Próbálkozom majd a fejlesztési alapnál, de partnereket is keresek a vállalkozáshoz. Fiammal, Attilával együtt terveztük az aggok házát. Németországi tapasztalataink vannak ebben a munkában. Onnan már segítettek is minket, ágyakat, matracokat küldtek. Néhány olyan ágyat is a fekvőbetegek számára, amelyek egyenként egy-kétezer eurót is érnek. Becslésem szerint Észak-Bácskában mintegy hétszáz új férőhelyre volna szükség az ilyen intézményekben. Szabadkán három évet is kell várni arra, hogy bejusson valaki az aggok otthonába. És ha majd egyszer megnyílik az intézmény, akkor a falubeli magányos, egyedül élő idős embereket is szolgálni fogja. Konyhánk számukra is főz, klubhelyiségeink a számukra is nyitva állnak majd.
Bajsán tavaly tizennyolc gyerek született. Az elhunytak száma meghaladja az ötvenet. Ezt az adatot Lackovics Károlytól, a helyi közösség tanácsának elnökétől hallom. Ő a VMSZ tagja. A falu tizenöt tagú tanácsának összetétele: VMSZ 8, DP 5, polgári csoport 2 tanácsnok. Mielőtt feltenném a szokványos, közművesítéssel kapcsolatos kérdéseket, le kell nyelnem két megjegyzését. Az egyik, hogy mi, újságírók ritkán fordulunk meg Bajsán, a másik pedig, hogy többet kellene írnunk a VMSZ munkájáról. Nem vitatkozom vele, ehelyett arról faggatom, hogy mi az, amit a falu érdekében eddig tett és mi az, amit tenni fog?
– Harmadik megbízatásomat töltöm. Nem velem kezdődött az utcák aszfaltozása, de nemrég fejeződött be. Ma Bajsán nincs sáros utca. Tavaly ide is megérkezett a gáz. Igaz mindössze negyven ház vezette be, de tudni kell azt is, hogy a folyamatosan fogyó, mintegy kétezer-hatszáz lelket számláló faluban nagyon sok az üres ház, és nagyon sok az idős, szegény ember. Az elmúlt időszakban rendeztük a temetőt is.
Köztudott, hogy Bajsának három temploma van. A katolikus, a pravoszláv és az evangélikus. Mind egy utcában, pár száz méterre egymástól. És egy temetője van. Igaz, a temetőn belül mindenkinek, vallási hovatartozásnak megfelelően megvan a helye, de mégis egy sírkertben hálnak a magyarok, a szerbek és a szlovákok. Újabb népszámlálás előtt vagyunk, így a helyi közösség tanácsának elnöke csak hozzávetőleges adatokkal tud szolgálni.
– Ezerhatszáz magyar él Bajsán, hatszáz szerb és négyszáz szlovák.
És ez a kétezer-hatszáz ember az elkövetkező két-három év múlva új vízvezetéket kap, Topolyáig meglesz a kerékpárút is. A leégett Zákó-kastélyt azonban aligha tudják felújítani. Ehhez nagyon sok pénz kell, ennek a kis közösségnek túl sok. (Fotó: Dávid Csilla)
Uglik Tibor: Partnert keresek az aggok háza befejezéséhez
Lackovics Károly: Bajsán nincs sáros utca
A katolikus templom
