Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte a hétvégén a muzslyai Akác Méhészegyesület. A beszámolók és az elismerések kiosztása után megalapították az egyesület Mézlovagrendjét. Kilenc méhészt ütöttek mézlovaggá.
Milyen mézlegelőről is való?
A muzslyai méhészegyesület 1971. január 29-én alakult meg. A jegyzőkönyvek és az egyesület működésére utaló más dokumentumok sajnos eltűntek. Szerencsére a Magyar Szó mellékleteként akkoriban megjelent Bánáti Híradó 1971. február 6-ai számában beszámolt a méhészegyesület megalakulásáról. Az első vezetőség tagjai a következő méhészek voltak: Rózsa Sándor (elnök), Kapás Sándor (titkár), Kósa Ferenc (pénztáros). Az egyesületnek 38 tagja volt. Négy év múlva a Bánáti Híradó beszámolt az egyesületben szervezett szakelőadások sorozatáról. Sajnos más dokumentumok híján a muzslyai méhészek negyvenéves munkájáról keveset tudni. Az alapító tagok közül már csak ketten vannak az élők sorában: Karl János és Urbán János.
Szerbia Mézkirálynője: Vesna Bugarski
A méhészetnek hagyománya van a vidéken, és persze nem négy évtizeddel ezelőtt kezdődött. Horváth András nyugdíjas újságíró kollégánk ez alkalomból – a tőle megszokott alapossággal – visszatekintett a múltba. Tőle tudtuk meg, hogy a XVII. század közepén, például egy pint (kb. 1,5 liter) mézért lehetett venni egy keresztény rabot a töröktől. A mézzel történő adóztatás úgyszintén elterjedt volt a középkorban. Egyes vidékek, városok bajba is jutottak, mert nem tudtak annyi mézet összegyűjteni, amennyit az adóbeszedők követeltek tőlük. Más városok, vidékek viszont éppen a méztermelés fokozásának (illetve, a mézesbábos ipar létrejöttének, a méhsör nagybani gyártásának, a bor mézzel való édesítésének stb.) köszönhetik fejlődésüket, viszonylagos jólétüket.
A méhészetet hatékonyan támogatta Mária Terézia. Uralkodásának idején hársfák, de különösen akácfák ültetésével gazdagították a méhlegelőt, 112 könyvet nyomtattak a méhészetről, közülük 74 magyar nyelven jelent meg.
A mézlovagok elméleti vizsgája
A delibláti homokpuszta talajának lekötésére 1813-ban kezdődött el a munka, amely Francl Bachoffer, későbbiekben pedig Ajtai Jenő és Mátyus József erdészmérnökök nevéhez fűződik. Az ő idejükben mintegy 30 ezer hold területet erdősítettek be.
Horváth András kollégánk ma méhészkedik
Az 1800-as évek második felében néhány nagybirtokon a méhészet elméleti és gyakorlati oktatását is megszervezték. Nagybecskerekre vonatkozó fontos adat, hogy Perlasz gróf már Mária Terézia uralkodása előtt létrehozta azt a társulatot, amelyiknek a méz és a viasz jobb és szervezettebb értékesítése volt a föladata. Egyébként is a viaszból és a mézből származó jövedelem tekintetében – nagyon kedvező természeti adottságainak köszönhetően – Torontál vármegye állt az első helyen az akkori Magyarországon. Az 1894. évi, közepesnek számító, mintegy 1030 tonna kiváló minőségű méz és több mint 250 tonna viasz külföldi értékesítése európai szinten is figyelemre méltó eredménynek számított. S hogy az akkori hatalom mekkora jelentőséget tulajdonított a méhészetnek, igazolja az adat, hogy a méhészeti ismeretterjesztő könyvek magyar, német, horvát, szerb és román nyelven is megjelentek.
A mai értelemben vett első méhészeti egyesület a Kárpát-medencében úgyszintén ezen a vidéken alakult meg 1873-ban. Négy szomszédos megye – köztük Torontál – méhészeit fogta egybe. Másfél évtizeddel később már országos szintű egyesületté (lényegében szövetséggé) nőtte ki magát.
Népszerűsítik a méhészetet
– Arról sajnos nincsenek adatok, hogy abban az időben mekkora volt a méztermelés. Következtetni azonban lehetséges: ha azt vesszük, hogy a méhállomány csaknem 550 ezer család volt, s ha föltételezzük, hogy a családonkénti átlag öt kilogramm volt (ami nem reális, hiszen még nem voltak vegyszerek, varroa stb.), akkor az évi termelés elérte a hárommillió kilót. Ezt összehasonlíthatjuk a Vajdaságban jegyzett mai adatokkal, s kiegészíthetjük a szakemberek véleményével, miszerint beruházással, korszerűsítéssel tíz-tizenötszörösére lehetne növelni a termelést. A tartomány évi méztermelése 1,1 millió kiló, viasztermelése 150 ezer kiló, a virágporé 13 ezer kiló, a propoliszé pedig ezer kiló. Az adatok önmagukért beszélnek – hallottuk Horváth András volt kollégánktól.
