Túloz a cím: Olyan értelemben, hogy akik a „nászágyon” henteregnek, aligha ifjú házasok, csak két fülig szerelmes tinédzser, és az ágy megnevezés is túlzás, mert egy közönséges parki pad a szerelmi vonaglásaiknak a színtere.
A park közepén játszótér homokozóval, hintákkal, csúszdával. A játszótér körül, a parki fák alatt padok. Ugyanolyan padok, mint amilyenen a két ifjú szerelmespár szórakoztatja a többi padokon pihenő nagymamákat és nagypapákat, akik ugyan nem ezért ültek ide ki, hogy a két gyerekember szerelmi birkózását figyeljék, hanem hogy homokozóban, a hintákon zsivajgó unokáikra felügyeljenek.
Úgy illenék ugyan, hogy ezek a réges-rég elvirágzott hölgyek és urak elfordítsák a fejüket a heveskedő ifjú párról, de nem tehetik, a tekintetük folyton beléjük ütközik, annál inkább, mert pont arra a padra telepedett le a szerelmi mámortól megszédült két tejfölös szájú, amely a park kellő közepén áll, a kíváncsi tekintet nem bújhat el előle.
Észre se veszik a régimódi, hagyományos neveltetésben megőszült nagy- vagy dédszülők, hogy a szemüket már jó ideje nem az unokáikon, dédunokáikon tartják, hanem az egymásba ragadt páron. Nem azért, mert betegesen kíváncsik, hanem mert ilyen látványban nem igen volt részük. Fényes nyári délutánon, az Isten szabad ege alatt. A tévében ugyan fel-fel bukkannak hasonló jelenetek, de olyankor ezek a régimódi öregek gyorsan csatornált váltanak. különösen akkor, ha ott ül az ölükben a térdükön az unoka, a dédunoka.
Őket, a homokozóban hancúrozó unokákat, dédunokákat a náluknál alig tíz évvel idősebb csókolózó stb. pár nem érdekli, nem izgatja, nem botránkoztatja meg.
Egy ötéves kisgyerek szívből még nem tud megbotránkozni.
Annál inkább meg tud botránkozni egy ilyen nyílt színi paráználkodáson az a nyolcvan, kilencvenéves, aki ifjú korában, ha meg akarta ölelni a kedvesét, az nem a nyílt utcán, a járda közepén, a főtér vagy játszótér nyilvánossága előtt cselekedte ezt, hanem el vonulva, elrejtőzve a kíváncsi szemek elől.
A szóban forgó két tizenöt év körüli szerelmes egymással elfoglalva, egymást falva is észreveszi, hogy a szomszéd padokról minden szempár rájuk tapad. Ennek ellenére eszük ágába se jut abbahagyni a nyalakodást, a félreérthetetlen ringadozást. Sőt! Most lendülnek csak igazán neki. Hiszen, azon kívül, hogy talán igazán fülig szerelmesek, ellenállhatatlanul éheznek egymásra, mintha más céljuk is lenne az efféle viselkedésnek.
A csúfolkodás: A nyelvöltögetés mindarra, ami valaha szentnek számított. A megbotránkoztatás. Szüleik, nagyszüleik pukkasztása.
Avagy csak azért viselkednek így, mert köreikben ez a trendi?
Esetleg mert szerelmi bódulatukban is boldogtalanok?
