Ha majd kiszáll, mert kiszállt a tévéstáb a felszegi határba aratási riportot készíteni, estére kelve már a fél tartomány látni fogja, hogy a korai árpán túl immár a búza aratása is megkezdődött. Utóvégre itt a Péter-Pál, a kenyérgabona betakarításának hagyományos ünnepnapja, s ilyenkor szinte országszerte megpendülnek a kaszák (kivéve a Jahorinát, amely vidék nem alkalmas kalászosok termesztésére).
Persze ebből a hagyományos kaszapengésből a tévénézők nem sokat hallhatnak, úgyszólván semmit, mert a valóban hagyományos szajáni aratóversenyről csak egy későbbi adásban számol be a tévé. Ott még csakugyan kis kaszákat suhintgatnak a bő gatyás versenyzők, és kaszapengetést is hallani, ha a tévéstáb hangfelvevője megfelelő időben kaszaközelbe helyezi a mikrofonját.
De félre a csipkelődéssel, mert meglehetősen komoly dolgok zajlanak az aratás és az aratók körül.
Kis rendeket vágó kézi kaszák helyett ijesztő, több száz lóerős arató-cséplő gépek lepik el nemcsak a felszegi határt, hanem Versectől Őrszállásig minden talpalatnyi búzatáblát. Ez biztos jele annak, hogy valóban megkezdődött az aratás.
Mi, tévénézők örülünk neki. Lesz új kenyér, illetve kenyérnekvaló.
Az öröm mégsem mondható általánosnak. Mert épp azok örülnek legkevésbé, akik ősszel vetettek, s most, Péter-Pál körül aratnak. Szépen learatnak, a búzát leszállítják a magtárba tárolás céljából, vagy akinek van már több száz vagonos gabonaraktára, ott helyezi el a termését. Ezen utóbbi gazdának nem kell fekbért fizetnie, mégsem felhőtlenek a betakarítás utáni gondjai, mert a gabonaraktár építéséhez felvett bankkölcsönök megtérítésének a súlya nehezedik mindkét vállára.
A markukat tehát elsősorban nem azok melegítik és dörzsölik, akiknek az ország és a fél világ az új kenyeret – és egyáltalán a kenyeret! – köszönheti, hanem a bankok, a nagy gabonatárolók, a malmok, a pékek, s mindenekelőtt a spekulálásra mindig hajlamos fölvásárlók. Ők máris dörzsölik a markukat.
Ebből kifolyólag nem egy EU-s támogatásból tengődő, ötszáz holdas törpebirtokos fejében fordult meg a gondolat, hogy háromszáz lóerős arató-cséplő gépét a búzaföldjére vezényelje-e csendes otthonának hűs szobájából, vagy maga üljön fel a gépóriásra, s kigördüljön vele a legközelebbi útkereszteződéshez úttorlaszt állítani, tiltakozva a különféle „aratók” ténykedése ellen. Az ereiben alighanem még az ükapja vére csörgedez, akinek ugyan egy barázda saját földje sem volt, s kiskaszás részaratóként szervezte az aratósztrájkot. Mert már azokban az időkben se azok aratták le a hasznot, akik megtermelték.
