Az adventet a kereszténység egyik legnagyobb ünnepeként tartjuk számon. Az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásával megkezdődött a várakozás ideje, a lelki felkészülés Jézus születésére, a karácsonyig tartó visszaszámlálás. Hajdanában a magyarlakta vidékeken a téli ünnepkör legnépszerűbb szokásainak egyike a betlehemezés volt. Ezekből láthattunk egy színes csokorra valót szombaton Bókán. A nagybecskereki egyházmegye ugyanis a mintegy 1500 lelket számláló bánáti faluban első alkalommal szervezett élő betlehemet, melyre mintegy 400 gyermek érkezett. Kellemes karácsony előtti találkozás volt ez, mely örömet és szeretetet lopott valamennyiünk szívébe. Részesei lehettünk egy meghitt ünnepváró hangulatnak, amelyet a fellépők varázsoltak elénk előadásaikkal.
Már délelőtt megtelt a helyi Gyümölcsoltó boldogasszony-templom fiatalokkal, a rendezvényt msgr. dr. NémetLászlónagybecskereki megyés püspök nyitotta meg. Elmondta, hogy a hagyományteremtő szándékkal megszervezett első adventi egyházmegyei nappal is szeretnék felkészíteni a gyerekeket az advent időszakára, a karácsonyi ünnepekre. Ezen a vidéken egykor nagy hagyománya volt a betlehemes játékoknak, ám lassan feledésbe merültek. A gondolat, hogy felelevenítsék e népszokást, a pasztorális csoporttól eredt, a számos résztvevő pedig azt bizonyítja, hogy van rá igény, hiszen hiánya megmutatkozott a mindennapi és az egyházi műsorokban egyaránt.
Zsúfolásig megtelt a Gyümölcsoltó boldogasszony-templom
FehérRoland atya, aki plébániai kormányzó, Bókán szintén nyitott volt az ötletre. Több szórványtelepülésen szolgál, így nagy sikerélményt jelentett számára, hogy több száz gyermek gyűlt össze egy helyen, hiszen hitoktatóként naponta tapasztalja, hogy egy-egy faluban mennyire kevés a gyermek.
„Nagy örömömre szolgál, hogy ennyien összegyűltünk Bánát egész területéről, az ünnepség kettős célt szolgál: a gyerekek között minden bizonnyal vannak olyanok, akik közelről nem láttak élő állatot, a másik, hogy felelevenítsük Jézus születésének történetét, a fiatalok átéljék, megértsék ennek misztériumát. Ők bizonyára látványként élik meg, de reméljük, és bízunk abban, hogy ezt évről évre el tudják majd mélyíteni magukban.”
FehérRoland atya, aki plébániai kormányzó, Bókán szintén nyitott volt az ötletre. Több szórványtelepülésen szolgál, így nagy sikerélményt jelentett számára, hogy több száz gyermek gyűlt össze egy helyen, hiszen hitoktatóként naponta tapasztalja, hogy egy-egy faluban mennyire kevés a gyermek.
„Nagy örömömre szolgál, hogy ennyien összegyűltünk Bánát egész területéről, az ünnepség kettős célt szolgál: a gyerekek között minden bizonnyal vannak olyanok, akik közelről nem láttak élő állatot, a másik, hogy felelevenítsük Jézus születésének történetét, a fiatalok átéljék, megértsék ennek misztériumát. Ők bizonyára látványként élik meg, de reméljük, és bízunk abban, hogy ezt évről évre el tudják majd mélyíteni magukban.”
A házigazdák mézeskaláccsal
kedveskedtek a résztvevőknek
A találkozó résztvevői három helyszínen mutatták be a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokat. A templomban a betlehemes csoportok léptek fel, a plébánia gazdasági udvarában a budapesti–szegedi Szent András evangelizációs iskola tagjai karácsonyi misztériumjátékot adtak elő, melynek díszletét az élő betlehem – juhok, csacsi, ló – képezte. Az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő idősek otthonában pedig DorogiErzsébet nagybecskereki tanítónő vezetésével kézműves foglalkozáson vettek részt a gyerekek. Amellett, hogy saját örömükre különféle természetes anyagokból adventi díszeket készítettek, alkalmi szavalataikkal és énekekkel meghitt, ünnepi hangulatot varázsoltak az otthon falai közé – a bentlakók nagy örömére és megelégedésére. A napot CsiszérLászlótanúságtevő hangversenye zárta.
A házigazdák, KovácsSzöszilés BorsosMária vezetésével nagy igyekezettel, odaadással és szeretettel készültek a rendezvényre. Amíg a plébánia udvarában várakoztunk a magyarországi vendégek karácsonyi misztériumjátékának megtekintésére, addig – a csípős hideget enyhítendő – forró teával és adventi mézes süteménnyel kedveskedtek a közönségnek. A rendezvény megtartásához természetesen hozzájárultak a papok, a hitoktatók és a szülők is.
Hogy az ünnepre való készülődés mellett mi volt még a találkozó hozadéka? A szórványban élő magyarság összetartása.
Bokán működik ugyan általános iskola, de csak szerb nyelven folyik az oktatás, a magyar ajkú gyerekek anyanyelvápolás keretében tanulják a magyar nyelvet. A hittant is kevesen hallgatják magyarul, a legtöbben szerbül tanulják, mert így jobban megértik – mondja Roland atya, aki a múlt év augusztusától teljesít szolgálatot a faluban. Szomorúan jegyzi meg, hogy lassan kihal a falu, tavaly mindössze egy, az idén eddig négy keresztelője volt, sajnos a temetések száma évente meghaladja a tízet.
A nap végén magunk mögött tudva Bókát, a hazafelé vezető úton érezzük, hogy a Tisza mindkét oldalán hasonlóképpen éljük meg az adventi ünnepet – egyforma bizalommal várjuk a kis Jézus születését. Mi Bácskában azt reméljük, a szórvány segítséget kap, hogy hűek maradhassanak anyanyelvükhöz, hitükhöz. Hiszen ebben a szétesett világban, amelyben élünk, egyre kevesebb a fogódzó, kapaszkodó.
Végezetül álljanak itt Német László megyés püspök adventi gondolatai: „Jövőre a hit évét ünnepeljük, törekednünk kell arra, hogy személyesen is jobban megismerjük a hitünket, megtapasztaljuk Istennek a jelenlétét életünkben, és személyes tanúságtételünkkel másokban is felébresszük a vágyat, hogy találkozzon Istennel. Tudjuk, hogy a mindennapjainkban nagyon sokszor hiányzik a vallás. Gondolom, ha mindenki személyesen jobban gyakorolja a hitét, akkor a közösségben is jobban jelen lesz a vallásos értékeket hordozó világ.”
