Székelyföldnek olyan sok festői szépségű vidéke van, hogy a természet szépségeiben gyönyörködni tudó utas míg az egyiktől búcsút vesz és fájó szívvel tekint vissza a távolban maradt tájra, továbbhaladva újabb, szebbnél szebb vidék tűnik fel előtte, gyakran imádattal határos bámulatot keltve a lelkében. Ilyen Tusnádfürdő és környéke, szépsége méltán sorolható a Székelyföld legvonzóbb tájai közé.
Figyelem! Medvék járnak!
„Ott hol az Olt folyónak évtizedeken át tartó munkája tátongó rést ütött a Hargita sziklavárán Csík vármegye déli részén a regényes Tusnádi-szorosban, fenyvesektől benőtt hegyek által védett helyen fekszik Erdély gyöngye, a szép Tusnádfürdő” – írta Hankó Vilmos Székelyföld című könyvében.
De mielőtt közelebbről is megismernénk a városkát és környékét, elmondjuk, hogyan is került a mintegy 30 fős csoportunk Erdélybe. Péterréve és Tusnádfürdő között néhány évvel ezelőtt jött létre a testvértelepülési kapcsolat, az évek óta kitaposott út mindkét irányban szép éveket, emlékeket eredményezett. Hogy a szívekben megmarad a szeretet – az a szeretet, amely egy életen át összeköti majd a péterrévei és a tusnádfürdői embereket –, annak köszönhető, hogy a kölcsönös látogatások során a csoportokat családok látják vendégül. Így még jobban megismerik egymást, és valóban életre szóló barátságok köttetnek. És ha már átlépjük a házigazdák házának küszöbét, többé nem érezzük magunkat idegennek. Az ottani emberek életét figyelmes szemek, okos beszéd és gondos kezek segítik az élet nem mindig egyenletes útján...
Amikor a császár erre járt
Tusnádfürdő az 1700-as években jött létre, négy település közbirtokosságából – mondja Zólya Zoltán házigazdánk, egyébként Hargita Megye Tanácsának osztályvezetője, és máris magyarázza, mit is jelentett hajdanában a közbirtokosság. A székelyek szabad emberek lévén – nem voltak sem zsellérek, sem jobbágyok – saját tulajdonnal rendelkeztek. Nem voltak királyi erdők, nagybirtokok, és ezáltal minden ember a javából lemondott egy részről, így építették templomaikat, kultúrházaikat, útjaikat, hídjaikat.
Tusnádfürdő a tervek szerint év végéig megnyíló fürdőkomplexumától reméli, hogy turizmusa újra virágozni fog
A legenda szerint egy pásztorfiú csodálatos gyógyulásának esete terelte a figyelmet az itteni borvízforrások gyógyhatására. Eltévedt marháit keresve meglepve tapasztalta, hogy az ásványvizes iszapba mélyen bemerülő lábairól az addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek. A csodás gyógyulás hírére felfigyeltek a környéken élők is, de főleg az egyház, és javasolta, hogy ezt a területet alakítsák fürdőteleppé. A főkútnál aztán létrejött az első ásványvíz-palackozó, mivel az 1800-as években a szomszédos községben üveggyár működött. Ott készítették az üvegeket és itt palackozták az ásványvizet, amelyet egészen Svájcig Tusnád név alatt mindenütt ismertek. A XIX. század elején már több mint 40 pihenőház és egy szabad fürdő állt a településen. Mivel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után a fürdőtelep használatáért az Osztrák–Magyar Monarchiának busásan fizetni kellett, ezért az itteniek inkább felgyújtották. Amikor néhány év múlva a császár erre járt, a gyönyörű vidék láttán elhatározta, hogy a felégetett Tusnádfürdőt újjáépítteti, mégpedig a Monarchia kincstárából. 1866-ban elemezték a nyolc fő forrás vizét, és megállapították, hogy egyedülálló Európában. Miután a XIX. század utolsó éveiben kiépült az erre vezető vasútvonal, már nem jelentett gondot Bécsből és Budapestről eljutni Tusnádfürdőre. A két világháború között is igen látogatott volt, nemcsak a környékről, hanem Németországból, Magyarországról, Ausztriából jártak ide a gyógyulni, üdülni, pihenni vágyók. Tusnádfürdő és környékének természeti adottságai, a változatos vegyi összetételű gyógyvizek, az éghajlat, a táj szépsége kitűnő hatással van a neurózis, a szív- és érrendszeri, a gyomor, a bél, a mozgásszervi bántalmak és a belsőelválasztású mirigy betegségeinek gyógyításában – tudjuk meg házigazdánktól.
Tengerszem a fenyvesek között
Tusnád övezetének vulkáni eredetű jelenségei nagy szerepet játszottak a fürdőtelep keletkezésében és fejlődésében. A szénsav-kisugárzásokról, vagyis a mofettákról tudni kell, hogy alacsony hőmérsékletűek, belégzésük mérgező, emiatt gyógykezelésre történő felhasználásuk csak orvosi előírásra történhet – tájékoztat bennünket Zólya Zoltán fia, Zsombor, aki elkalauzolja csoportunkat a Szent Anna-tó felé vezető szerpentines út mentén lévő mofetták egyikéhez. Óvatosságra int bennünket, mert mint mondja, nem egy halálos kimenetelű baleset történt már figyelmetlenségből. Mielőtt magunk is megtapasztalnánk a mofetta jótékony hatását, Zsombor gyufát gyújt. Attól a magasságtól lejjebb, ahol a láng kialszik, nem szabad lehajolni, belélegezni a rendkívül veszélyes gázt.
Egyre több a panzió és a vendégház
E kitérő után a Szent Anna-tó, Európa egyetlen nagyméretű, épen maradt vulkáni krátertava felé vesszük az irányt. Mintegy 950 méter magasságban fekszik a tenger szintje fölött, a zöld hegykoszorú tojásdad üregében, mint kéklő vízcsepp a nefelejcs sötét kelyhében. Sötétzöld fenyők, tarka vadvirágok hajolnak náddal szegélyezett hullámzó tükre fölé, kékeszöld vize a desztillált víz tisztaságával vetekszik. Tengerszemnek nevezik, keletkezését másként magyarázzák a legendák, másként a tudomány. A geológusok szerint kialudt tűzhányó fenekén meggyűlt víz a Szent Anna-tó, a legendák pedig az északi parton álló kápolnával hozzák összefüggésbe a tó keletkezését.
A kukázó medvék
Egy kellemes délutánt töltünk a tó partján, a bátrabbak megmártóznak a hűs vízben, mások napoznak, barátkozunk, szalonnát sütünk, előkerül néhány hangszer is – merthogy a péterrévei tiszások sehova se mennek nélküle – nótázgatunk, egyesek táncra perdülnek, a közelünkben lévő kirándulók pedig tapssal jutalmazzák a rögtönzött produkciót.
A mofettában
A sűrű erdő láttán szó esik a medvékről is. A fiatalok riogatják egymást, házigazdáink pedig mesélik, hogy a medvék az utóbbi időben mind gyakrabban tesznek látogatást a fürdővárosban. A turisták körében igen népszerűvé vált állatokat – már igazi sztároknak számítanak – a környezetvédelmi ügynökség munkatársai kedvezőbb körülményekkel próbálják átszoktatni új élőhelyükre. Egy medve egy éjszaka 25 kilométeres területet is bejár élelem után kutatva, így rendszeresen visszatérnek oda, ahol ennivalót találnak. Hogy az előszeretettel kukázó medvék valóban rendszeres látogatói a városkának, arról magunk is meggyőződhettünk, amikor egy reggel elsétáltunk a hegyoldal közelében lévő sátortáborba. Az egyébként tiszta és rendezett kempingben a műanyag konténerek tartalma szanaszét hevert a füvön, annak bizonyítékaként, hogy előző éjszaka itt jártak a hívatlan vendégek...
Pikniken a Szent Anna-tónál
Az a baj a medvékkel, hogy számunk rohamosan nő, jelenleg mintegy harmincat tartanak számon, de jövőre már hatvanra lehet számítani. Szerencsére még nem történt személyi sérülés, de félő, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Az emberek azonban nem mernek nyulat, baromfit és egyéb háziállatot tartani, mert a medvék nagy károkat okoztak az állományban. Az egyik házigazda mesélte, hogy udvarukban két kutyájukat marcangoltak szét, s mivel kertjük közel van az erdő széléhez, bizony nagyon óvatosnak kell lenniük.
A Csukás-tó Tusnádfürdő egyik ékessége
Egyébként éppen az ő háza közelében lettem figyelmes az utcán lévő tábla feliratára: Figyelem! Medvék járnak!
