„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
(Márai Sándor: Mennyből az angyal, 1956)
Szerte a nagyvilágban, ahol magyarok élnek, ismét meggyújtjuk ezekben a napokban az emlékezést, a kegyeletet, a békét, a világosságot – az életet egyaránt jelképező gyertyáinkat. S mint ahogyan a harangok ezúttal is értünk szólnak, úgy a gyertyák is értünk lobognak. Éltetve bennünk a szabadság reményét. Az emberarcúét – lehet-e a szabadság másmilyen? –, amely nem egymás, vagy más nemzet, nép ellenében születik...
Séta csevapozás után
Újra és újra hatalmukba kerítenek a közelmúltban Szarajevóban lejegyzett gondolataim. Többször voltam az elmúlt másfél évtized során az 1993 októberében megalakult HUM–Magyarok Humanitárius Egyesületének, újabb nevén: HUM–Magyar Polgárok Egyesületének vendége, de egyik alapító tagjuk, Homolya Borbála mostani meghívásának különösen megörültem. A nagykorúságát számos rendezvénnyel ünneplő HUM volt a házigazdája első alkalommal a Kárpát-medencei Civil Akadémiának (CA), amelynek résztvevői bekapcsolódtak a Szarajevóban élő, illetve küldetést, szolgálatot teljesítő magyarok októberi ünnepi programjába is.
A magyar nagykövetség október 23-ai fogadásán
Érkezésünk napján még esett az eső, reggelre azonban kiderült, és az őszi napsütés mindenhová elkísért bennünket, Szarajevótól a boszniai piramisok völgyén, Konjicon, Jablanicán, a neretvai csata emlékparkján, Međugorjén át egészen a Buna folyó forrásáig, ahonnan Mosztár felé vettük az irányt, a Régi híd ihlette Csontváry nyomába eredve... Miután az Emlékmúzeumban Mosztár szétlövéséről, a Régi híd felrobbantásáról készült filmet megnéztük, többünknek erős kételyei támadtak: visszaadhatja-e az új híd, a felújított város a régi hangulatát?
Múlt és jelen. Valahogyan mindig ötvöződik. A beszélgetések ezúttal is megidézték a régmúlt és az újabb idők történéseit.
Házi Bakó Eszter
De mintha nem okultak/okulnának belőle eléggé azok, akik döntéseikkel befolyásolják mindennapi életünket. Vissza-visszatérő témáink voltak az autóbuszban, a kerekasztal-beszélgetéseken. Csak a Goda Krisztina rendezte Szabadság, szerelem film vetítésére készülődve némultunk el valamennyien, mi, a CA résztvevői. Novi Gradon áthaladva, a Nedžarići Egyetemista Otthon – az októberi magyar megemlékezések nyitó színhelye – felé tartva önkéntelenül is a létező és a nem létező párhuzamokra gondoltam: a film 1956-ról, a szarajevói városrész háztömbjei a legutóbbi háborúról árulkodnak...
A HUM vezetői
Az egyetemista otthon dísztermében Hadžikadunić Esztella és Klisarić Saša, a HUM ifjú tagjai szeretettel köszöntöttek mindenkit az 1956-os magyar forradalom 55. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen. Esztella külön hangsúlyozta, hogy Bosznia-Hercegovinában kevés magyar él, ezért minden ünnepet együtt tartanak meg a boszniai barátaikkal, a magyar nagykövetséggel, a békemisszióban résztvevő magyar katonákkal. Mindenütt, de különösen Boszniában nagy jelentőségük van a hidaknak. A szarajevói magyar nagykövetség is hidat jelent a magyarság számára: Hidat Magyarország felé, hidat a máshol élő magyarok felé, és hidat Európa felé. A Szabadság, szerelem film bemutatása előtt Saša röviden ismertette a magyarok történelmét. Bár az is része egész térségünk történelmének, de e téren Bosznia-Hercegovinában is lenne mit bepótolnia a történelemtanításban.
Még másnap, sőt a CA zárónapján megtartott beszélgetésen is téma volt a film és Szarajevó. A résztvevők közül voltak, akik már előtte is többször látták a filmet, mégis azt mondták, egészen más értelmet, jelentőséget kapott szarajevói bemutatása.
Igyekeztünk mindent megörökíteni
Nehéz szívvel indult el hazulról, Brassóból (Romániából) Házi Bakó Eszter, mert kislánya beteg lett, de miután Szarajevóban harmadszor is megnézte a Szabadság, szerelem című filmet, minden átértékelődött benne, s örült, hogy megélhette ezt az élményt. Szerinte mindenkinek – nem csak a magyaroknak – Szarajevóban kellene megnéznie a filmet. – A városban, ahol a magyarok arra tanítják az ott élőket, hogy becsüljék az életet, s minden nemzetet, a magyarokat is – folytatta Dániel Erzsébet Nánáról (Szlovákiából). Hasonlóan vélekedett Dukrét Géza Nagyváradról, Balázs Bécsi Attila és Póka Enikő Szamosújvárról (Romániából). Olyan többletet kaptak a szarajevói magyaroktól, amelyet semmi sem pótolhat – mondta dr. Szémann Péter Szilágysomlyóról (Erdélyből). Szémann Rózsa Szilágysomlyóról, Velez Teodóra Adáról, Révész Krisztián Nagymarosról (Magyarországról), Patyi Zoltán Lendváról (Szlovéniából), Mézes Rudolf Taksonyból (Szlovákiából), Ferenc László, Giber János Eszékről (Horvátországból) és Egri István Kolozsvárról (Romániából) egyként köszönték meg a lehetőséget, hogy eljuthattak az idei CA-ra.
A régi-új mostari híd
A HUM lelkes csapata, Muratović Irma elnök, Pašić Juhász Éva elnökhelyettes, Homolya Borbála alapító, Végh Zoltán titkár és Klisarić Zsuzsanna vezetőségi tag mindent megtettek, hogy a vendégeik otthon érezzék magukat. Arról igazán nem tehetnek, hogy Vogošćén, a festői környezetben levő Vörös Kereszt felújított ifjúsági üdülőjében az utolsó nap nem volt vezetékes víz. Szarajevóban még békeidőben sem ildomos az időnként jelenleg is akadozó vízellátásra panaszkodni.
– Mindent összevetve, a szarajevói magyarok magasra tették a mércét. Még akkor is, ha az összefogás, a sikeres pályázat eredménye volt az itt megtartott CA – mondta Fazekas Mónika Brünnből (Csehországból). – Ezt a szintet jövőre mi is tartani szeretnénk, amikor mi leszünk a legközelebbi, a XI. Civil Akadémia házigazdái.(folytatjuk)
Viszontlátásra Brünnben
Más az íze a frissen szedett gránátalmának
