Sorsfordító idők hírnöke is volt 1998-ban a Civil Akadémia (CA) létrehozásának ötlete Budapesten. Napjainkban is fő céljai közé tartozik a Kárpát-medencében élő magyarok civil szervezeteinek jobb megismerése. A rendhagyónak nevezhető civil tömörülés alapító tagjai közül Romhányi András a legaktívabb és máig a főkoordinátora a CA-nak. A tizedik akadémiának Szarajevóban a HUM – Magyar Polgárok Egyesülete volt a házigazdája a közelmúltban.
A Buna Európa legnagyobb forrása
– Anyagiak híján nem tudtuk minden évben megtartani a CA-t – emlékezett vissza Romhányi András főkoordinátor Budapestről. – A mostani, tizedik akadémia megszervezése sem volt felhőmentes, bár a lelkes kis csapat kitartása végül is eredménnyel járt. Visszatekintve, sokat fejlődtünk. Kezdetben tíznapos, egyhetes továbbképzési programmal tudtuk megvalósítani a civil szerveződést is erősítő CA-t. Az utóbbi találkozók többnyire 3-4 naposak voltak. A legnagyobb értéke ezeknek az összejöveteleknek, hogy megbeszéljük közös dolgainkat. Időt szakítunk egymásra, a beszélgetésekre ebben a rohanó világban. A CA csak egy elnevezés, nincs mögötte intézmény. Így hívjuk a találkozónkat, amikor összejövünk. Többnyire a Kárpát-medencében működő, csatlakozni kívánó civil szervezetek képviselői vesznek részt rajta. Kezdetben tizenöten voltunk, Ausztria kivételével, minden országból. Az első három CA-t Magyarországon tartottuk meg. Egyikünk kitalálta: mi lenne ha egymást látogatnánk meg? Ausztrián kívül szinte minden környező országban voltunk, ahol magyarok élnek. Az elmúlt tizenhárom év alatt a tagság cserélődött, de folyamatosan gyarapodik is, hála Istennek. Minden rendezvény előtt mindenkinek küldünk meghívót, azoknak is, akik már nem tagjai a CA-nak. Jelezve, hogy vagyunk és működünk. Nyitottak vagyunk mindenki felé, örömmel vesszük az érdeklődést, sőt azt is, ha valaki segít a szervezésben. Az egész CA annyiban kötődik hozzám, hogy nálam futnak össze a szálak, én koordinálom működésünket.
Visszacsalogató íze van a bunai pisztrángnak
A szarajevói magyarokkal Budakalászon találkoztak. A rendezvényeken többnyire Pašić Juhász Éva és Muratović Irma vett részt.
– Az, hogy hányan vagyunk egy összejövetelen, nem mindig tőlünk függ. A mostani CA-ra egy ukrajnai kolléganő is velünk tartott, akit nem engedtek be Szerbiába, holott érvényes schengeni vízuma volt. Hiába volt minden próbálkozásunk, mint utóbb kiderült szerencsénkre, mert a boszniai határon sem engedték volna be. Ott még könnyen megoldottuk a visszautazását. Az ilyen tapasztalatok is a CA-hoz tartoznak. Kárpátaljáról így lélekben voltak velünk ezen a szarajevói kibővített Kárpát-medencei találkozón, amelyre Csehországból, Szlovákiából/Felvidékről, Romániából/Erdélyből és Pártiumból, Szerbiából/Vajdaságból, Horvátországból, Szlovéniából és Magyarországról érkeztünk. Legtöbbünk először van Bosznia-Hercegovinában.
Krizsán Vilmos
Mindannyian megszívleltük, amit a HUM vezetőitől tanultunk, és örülünk annak, hogy közvetlenül is megismerhettük Bosznia néhány nevezetességét. Köszönet a HUM-nak, Végh Zoltán titkárnak, aki idegenvezetőként felejthetetlen élményben részesített bennünket, olyannyira, hogy egyesek máris többnapos csoportos kirándulást terveznek.
Akik már nem férnek a templomba, a szabadban hallgatják a misét Međugorjén
Két fontos pontja volt a CA programjának: a bosnyák piramisok meglátogatása, amelyben vélhetően ősi magyar rovásírásra bukkantak a kutatók, és hogy Csontváry Kosztka Tivadar nyomában elzarándokoljunk Mostarba, a főnixként föltámadt nagy Régi (új) hídhoz, neves festőnk munkáinak egyik ihletőjéhez.
Számos nyelven, köztük magyarul is tartanak misét Međugorjén
Várakozásainkat felülmúlta ez az út, a legjobb hangulatú CA egyike volt a mostani találkozó. Megismertünk egyfajta másságot, és nem csak Bosznia-Hercegovinára gondolok, hanem az itt élő magyarokra is.
A Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége (VANCSESZ) és a szarajevói HUM – Magyar Polgárok Egyesülete közösen pályázott a Bethlen Gábor Alapnál az idei CA megszervezésére. Még két hónappal ezelőtt bizonytalan volt, hogy egyáltalán megvalósulhat-e az idei elképzelésük.
– Egymillió forintot kértünk a CA programjának megvalósítására – mondta Krizsán Vilmos, a VANCSESZ elnöke. Mindannyiunk örömére hatszázezer forintot jóváhagytak, csak azt nem tudtuk, hogy megérkezik-e az összeg a többnapos rendezvényünk előtt. Minden jó, ha a vége jó, mondjuk most már itt a Buna forrásánál, a lenyűgöző táj láttán, csodálatos őszi napsütésben. A pénz két nappal az indulás előtt megérkezett, és indulás előtt egy órával fel is vehettük a bankból. Így senkinek sem kellett lemondania az utat. Húsz résztvevőre számítottunk az egész Kárpát-medencéből. Most már látjuk, hogy részben személyes hozzájárulással sikerül mindent megvalósítani. Költségeinket jelentősen csökkentette a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, azzal, hogy rendelkezésünkre bocsátotta minibuszát, amellyel a felvidékiek, a magyarországiak utaztak, sőt mi is csatlakoztunk hozzájuk Vajdaságból.
Visokón, a boszniai piramisok völgyében. A háttérben a Nap piramis látszik
A CA legfontosabb küldetése teljesül: jobban megismerhetjük a Szarajevóban élő magyarokat. Ennek a kis közösségnek egy mondatban megfogalmazható programcélja van, amelyet, mint tapasztaljuk, újra és újra felvállal. A késő éjszakai órákba nyúló beszélgetések során sokszor hallottuk, hogy a háborúban tömörült kis lélekszámú közösség arra törekszik, hogy „minél jobban megszeressék a magyarokat Boszniában”, hogy megismerjék kultúránkat, történelmünket, hagyományainkat. Mélyebben belegondolva: nem is egyszerű feladat.
A CA-nak az egymás jobb megismerése, erősítése, a tapasztalatcsere, a kapcsolatok ápolása a célja. Minden évben más-más civil szervezetet látogatunk meg. Jövőre Csehországba, Brünnbe (Brnoba) szeretnénk eljutni. Az ottani házigazdákkal együtt már az idén megkezdjük az előkészületeket – fejezte be Krizsán elnök a beszélgetést a Buna forrásánál.
Hova vezetnek a piramisok völgyében feltárt folyosók?
Romhányi András
A magyar nagykövetség október 23-ai fogadásán
