A Bécs–Pozsony–Győr Aranyháromszög egyik fontos pontjaként turisták sokaságát vonzza Győr városa, amely – mint egy tisztes matróna – összes ékét büszkén viselve láttatni engedi bájait, alig kendőzve el kincseit, értékeit. Fesztiválvárosként szinte egész évben érdekes programokkal várja az odalátogatókat, de a folyók, gyógyvizek, ódon épületritkaságok és ínycsiklandó étkek szerelmesei is találnak itt kedvükre valót.
A Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca torkolatánál fekvő várost méltán nevezik többek között a folyók városának, ugyanis bármerre indul meg az ember, előbb-utóbb folyóparton találja magát, vagy Győr sok hídjának valamelyikén gyalogol. Mivel a Duna mellett kialakult fontos, Óbudát (Aquincum) Béccsel (Vindabona) összekötő útvonalon, egy úgynevezett árvízmentes teraszon épült a mai belváros szívében őrzött vár, kereskedelmi csomópontként hamar fejlődésnek indult, és a török időkben az ország legfontosabb, Bécset védő végvára lett. Bár 1566-ban az erőd kivételével leégett az egész város, az újjáépítés során átalakult, ugyanis a középkori görbe utcák helyett derékszögű utcahálózatot alakítottak ki, amely a mai napig meghatározza a belváros utcaképét. Mária Terézia idejében a katonák helyébe kalmárok és iparosok költöztek, hogy felépítsék Magyarország egyik legszebb barokk városát. Az 1830-as években Fényes Elek leírása szerint évente 400 hajó fordult meg Győrben, Bécs felé gabonát, dohányt, gyapjút, bőröket, lovat, ökröt, sertést, mézet, viaszt, gubacsot szállítottak, onnan pedig épületfát, vasat, fényűzési cikkeket, gyarmatárut hoztak. A XX. században a város erőteljes fejlődésnek indult, a második világháborúban szenvedett háborús károkat néhány év alatt helyreállították, ma a Dunántúl legjelentősebb ipari városa.
ŐRIZVE MINDENT, AMI ÓDON
A mai Győr belvárosában lépten-nyomon lenyűgözve andalgó turistákba botlani, akik fényképezőgépüket kattintgatva nem győzik elmenteni az eléjük táruló szépséget, érdekességeket. A járókelőnek olyan érzése támad ugyanis, mintha visszarepült volna az időben, és az évszázadokkal ezelőtti, sarokkővel kirakott utcák, sarokerkélyes, barokk épületek, régi szobrok és műemlékek a múlt beszédes darabkáiként letűnt korokról, porrá vált városlakókról, hajdani, ügyes kezű mesterek keze nyomáról mesélnének neki. Persze nem az idő feledkezett meg a belváros kincseiről, hanem szakemberek vették gondjaikba őket, mintegy harminc évvel ezelőtt indult meg a történelmi városmag tervszerű helyreállítása, melynek elismeréseként 1989-ben Győr elnyerte a műemlékvédelem Europa-Nostra díját. Szerencsére van is mit megőrizni, ugyanis Győr műemlékekben a harmadik leggazdagabb város Magyarországon. E patinás, sokszínű városban építészeti, kulturális és természeti értékek sora ötvöződik egymással, a román alapokon álló barokk bazilikától az eklektikus középületeken át a modern építészet kiváló alkotásaiig akad látnivaló. A történelmi korokat idéző templomok, paloták, múzeumok, jellegzetes lakóházak és szűk közök felfedezésre sarkallják az arra járót.
Régi, patinás épületek ékesítik a belváros utcáit
Bár turistazsákkal a háton, térképpel a kézben, megtervezett útvonalon járva is kétségkívül körbejárható a város, a valódi izgalmat, a felfedezés örömét talán mégis az andalgós, bámészkodó téblábolás jelenti, melynek során félreeső zugokba, a kíváncsi szemek elől sokszor rejtve maradt beszögellésekbe, barátságos, félhomályba burkolt hátsó udvarokba is betévedhetünk. A néhány nagyobb tér, és viszonylag áttekinthető utcahálózat megkönnyíti a tájékozódást, a látnivalók pedig amúgy is vezetik, vonzzák a szemet.
Sikátorok őrzik az elődök lépteit
A győri bazilika alapjait még I. István idejében rakták le, maga II. János Pál pápa emelte bazilika rangra. Ottjártunkkor sajnos zárva találtuk, így nem szemlélhettük meg az odabenn őrzött Szent László-hermát, amely a szent király koponyacsontját őrzi, sem a könnyező Szűzanya-képet, amelynek barokk oltárt emeltek.
A zsinagógát viszont sikerült megtekinteni, lévén, hogy 1990 óta konferenciaközpont és kulturális rendezvények helyszíne, kiállításoknak, irodalmi rendezvényeknek ad otthont, a Győri Könyvszalon idején rendezvény helyszínül is szolgált.
Jedlik Ányos követte el elsőként a „bűnt”, hogy a bort szódavízzel hígította
A Frigyláda-szobor a Gutenberg tér egyik legszebb barokk emléke. Kissé csiklandós keletkezéstörténete van, ugyanis a jezsuita kolostor püspöke egy bigámiával gyanúsított katonát ministránsnak öltöztetve rejtegetett a katonák elől, a leleplezésekor kirobbant dulakodás során azonban kiesett a pap kezéből a monstancia és eltörött. Az emlékművet az oltári szentségen esett sérelem kiengesztelésére építették 1729-ben.
A várfal pincemulatója nevében őrzi a város jelképét
A vár (Bécsi kapu tér): a Püspökvár a XIII–XV. században épített együttese a város legrégibb épülete, jelentős erődrendszerrel (kastélybástya, Sforza-bástya), a tövében található, Bécsből hozott díszágyúk sora kedvelt győri pihenőhely.
LEGENDÁK MINDEN MENNYISÉGBEN
A Dunakapu téri ivókútnál látható vaskakas a város török legendáját őrzi, mely szerint az elbizakodott török városfoglalók úgy tartották, hogy akkor veszítik el a várat, amikor a széljelzőül odaállított vaskakas kukorékolni kezd. Egy magyar vitéz azonban „megszólaltatta” a kakast, s a megbolydult törököket napokon belül sikerült elűzni. Azóta a vaskakas a város jelképe.
A Rába lustán nyaldossa hullámnyelvével a várfal lábát
A Széchenyi tér kávézóinak teraszán üldögélő, a bágyadt napfényben vidáman borozgatók közül talán sokan nem is sejtik, hogy a tér hajdani véres esemény helyszíne volt, ugyanis Korponainé Géczy Julianna, a Jókai-regényből ismert lőcsei fehér asszony, 1713 áprilisától a régi városháza börtönében raboskodott, majd két évre rá a piactéren, a mai Széchenyi téren, a tömeg szeme láttára, hazaárulás vádjával lefejezték.
A park bal partszegélyén rekedt az ősz
Jedlik Ányos győri bencés szerzetesről, tanárról és fizikusról talán kevesen tudják, hogy nemcsak a dinamó feltalálása fűződik a nevéhez, hanem a szódavízé, később a fröccsé is. Állítólag Jedlik volt az első, aki akkor még megdöbbentő módon a bort szódavízzel hígította, így „találva fel” a fröccsöt. Tette mindezt egy legendás fóti szüret alkalmával, barátai: Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely és Fáy András társaságában.
A régi zsinagóga ma kulturális rendezvények otthona
A mai Győr mintegy 135 000-es lélekszámával Magyarország legkevesebb munkanélkülijét jegyzi. Ez részben iparának, részben kedvező földrajzi fekvésének, azaz Ausztria közelségének köszönhető. A győri munkaképes lakosság jó része ugyanis Ausztriában vállal munkát, naponta ingázik a magyarországi átlagkereset sokszor két-háromszorosáért, amelyet odahaza költ el. Ez a viszonylagos jólét meg is látszik a városon, a boltok kínálatán és forgalmán (a város egyetlen kínai boltjában például nálunk soha nem tapasztalt minőségű portékát árusítanak, az utcákon pedig bizsu- és sapkaárusok egész sora kínálgatja ékszerek és fejfedők arzenálját, mintha Piperéző Sapkavárosban járnánk ), a járókelők öltözékén, költekezési kedvén. Igaz, német ajkú turista is akad Győrben szép számmal, a kétnyelvű plakátok, hirdetések, étel- és itallapok az ő igényeiket célozzák meg. A hangulatos éttermek, kávézók, kiskocsmák nappal is telve emberekkel, a lángossütők előtt általában sort kell várni, a parki padokon kolbászt falatozók üldögélnek, a Rába falánk vadkacsáinak sült almadarabkákkal és pattogatott kukoricával kedveskednek a sétálgatók, és esténként a belváros terein fahéjas cukorba mártott, pörkölt földimogyoró illata terjeng, akár diszkrét parfümillat. Az pedig, hogy hazainduláskor legszívesebben egy díszes marcipántorta-retikülre költöttem volna kevéske maradék zsebpénzemet, a város ügyes kezű, művészi cukrászmestereit dicséri.
