Bor folyik a szökőkútból
Amikor Székesfehérvár török kézbe került, Pozsony lett a magyar királyok koronázási városa, tíz királyt, egy királynőt és nyolc királyi feleséget koronáztak meg. Ennek emlékére évente feléled a koronázás hagyománya, hogy emlékeztessen a város híres és büszke múltjára. Korabeli öltözékben ünnepélyes kíséret az utcákon, de a lovagi harcok, bűvészek, hastáncosnők, tűzhajítók mind alkalmat kínálnak a szórakozásra, a turisták csalogatására. Szlovákiában ez az egyik legnagyobb kultúresemény, amely élmény formában ismerteti a magyar királyok koronázási szertartását.
A napóleoni katona társaságában
A Szent Márton-dómban a történelmi dokumentáció szerint rendezik a szertartást, amelyen a királyt felszentelik és a koronázás jelképeit adják át neki: a Szent István-koronát, a kardot, a palástot, a jogart és az almát. Azután következik a szertartás többi része: az aranysarkantyús lovagrend lovaggá ütése, eskü a hazának, a király fellovagolása a dombra, valamint a karddal való suhintás négy világtáj felé. A koronázási ünnepségek alkalmából a királyi város és az időbeli mesterségek képviselői jönnek hódolni a királynak, a szökőkútból bor folyik, és elkezdődik a népi mulatság, amelyről nem hiányozhat a sült marha és a sör a királyi sörfőzdéből. 2003 óta rendezik ezeket a látványos ünnepségeket, az idén Mária Terézia fejére került a korona. E hagyományápoló rendezvény az adventi és a szilveszteri vásár mellett a legnagyobbá nőtte ki magát. Sok külföldi látogatja, főleg az egykori monarchia lakói, többek között a csehek, horvátok, osztrákok, magyarok.
Hangulatos belváros
Városnézésünk során még bőven adódik alkalmunk visszapillantani a múltba, felidézni az ismert neveket, és megtudni róluk a Pozsonyhoz köthető történeteiket, hiszen a város híres szülöttjei között találjuk Kempelen Farkas mellett Rómer Flórist, Nepomuk Hummel és Dohnányi Ernő zeneszerzőket, Fadrusz János, Rigele Alajos szobrászokat, az 1848-as szabadságharc vértanúiból Aulich Lajos tábornokot és Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt. De a forradalmi események nyomdászai közül itt született Landerer Lajos is, Heckenast Gusztáv pedig itt hunyt el. 1835 és 1837 közötti esztendőkben a kis Jókai cseregyerekként tartózkodott itt, hogy szülei kívánsága szerint jobban megtanuljon németül, miközben tanulmányait a régi evangélikus líceumban folytatta. Pozsony volt ugyanis az a magyar város, ahol még a magyaroknak is németül kellett beszélniük.
Pozsony adottságok és látnivalók tekintetében ugyan nem veheti fel a versenyt a hozzá történetileg és földrajzilag közel álló más fővárosokkal, Béccsel, Budapesttel, Prágával, de összehasonlíthatatlanul látványosabb és hangulatosabb annál, mint amilyen kép él a városról a turisták többségében – közéjük tartozom én is – mind a mai napig. A csaknem félmillió lakosával megújulva igazi európai városként várja az odalátogatókat. A szépséget illetően a külváros nem nyújt túl sok lélekemelő látványt – legalábbis számomra –, lakótelepek mindenütt, de a belváros valóban szívet gyönyörködtető, hiszen több évszázad építészeti és kulturális hagyatékát láthatjuk együtt, hangulatos környezetben, a jó öreg Duna partján.
A lesifotós szobra
Az óvárost gyalog kényelmesen bejárjuk, időnként pedig elidőzünk egy-egy híres épületnél. Tájékozódni viszonylag könnyű, részben mert minden közel van mindenhez, részben pedig, mert az emberek nagy része valamennyit beszél magyarul. Persze nem szabad abból kiindulnunk, hogy mindenkinek beszélnie kell a mi anyanyelvünkön, inkább udvariasan kérdezzünk erre rá, vagy egy kicsit hallgatózzunk, és eleve olyanokhoz menjünk oda, akik egymás között is magyarul beszélnek. De ha ez nem jön össze, akkor is el lehet boldogulni az angollal vagy a némettel.
Az a bizonyos fehér ló
Utunk első állomása a vár, akit érdekel a történelem, annak biztos vannak emlékei róla. Kívülről nem feltétlenül látszik, hogy udvara rendkívül gondozott és kellemes. A Fico-kormány a vár kellős közepén egy óriási Szvatopluk szobrot állíttatott fel. Mint a szlovákok első nagy királya, úgy ül ott a lován, kivont karddal. Érdekes a ló: valószínűleg az a fehér lehetett...
UFO a híd tetején
Kellemes kis sétát teszünk a vár területén. A túlsó végén a szlovák parlament épületét is láthatjuk, és elragad bennünket a Duna látványa meg a város egyik legkülönlegesebb helye, a Dunán átívelő Új híd tetején lévő forgó étterem, amely ma már UFO Café néven működik, és valóban úgy néz ki, mintha a híd tetején felakadt volna egy eltévedt űrbéli jármű.
A vár
A gyalogos városnézés folyamán és egy kellemes séta keretében – az alapos tudással felvértezett idegenvezetőnk jóvoltából – megismerjük Pozsony történelmi belvárosának egy részét, gondolatban végigjárjuk a magyar királyok koronázási útvonalát, azokat az épületeket és helyszíneket, melyek szorosan kapcsolódnak a magyar történelemhez. A sétát legendák és mondák is színesítik.
Pozsonyban lépten-nyomon tetten érhető, ahogy szépül belvárosa. Egyre több sétálóutcát alakítanak ki, ahol a turisták fogadása egyre fontosabbá válik. Kellemes környezetben fagyizók, cukrászdák, kávézók és éttermek sora áll rendelkezésünkre, de a pusztán sétálni vágyók sem unatkoznak. A látványt külön feldobják a modern köztéri szobrok: a főtéren például az egyik padra egy Napóleonra emlékeztető figura könyököl, a Café Mayer mögött egy kalapját lengető sétáló polgárt láthatunk, tőle nem messze a földből egy szerelő feje kandikál ki. A legújabb remek pedig a paparazzi szobor, amely a róla elnevezett kávézónál található.
Pillanatfelvétel az óvárosból
Mellesleg figyelemre méltó a szlovák sörkultúra – a kínálat és a tálalás mesze, nagyon messze felülmúlja a hazait. Az igazi élményt a Dunajska utca 21. alatti
Hodovna Kuriaban találhatjuk meg, amelynek a belső udvarában egy klasszikus sörcsarnok van, kint pedig kerthelyiségre emlékeztető önkiszolgáló étterem. A vár alatti kis, hangulatos utcácskákban is több apró kocsma bújik meg, az egyikben olcsó a Becherovka szlovák változata, a Demenovka. De a főtér körüli kis utcák sem okoznak csalódást, a Mihály kapunál található Ante Portas nevű hely például a nagy kedvencek közé tartozik, csakúgy, mint a Prasna Basta névre hallgató vendéglátóegység, ahol – a gasztronómiában is jól tájékozódott idegenvezetőnk szerint – a legjobbat lehet enni az egész városban, márpedig egy kis knédlit és sztrapacskát szinte kötelező fogyasztani, ha már erre járunk.
Annak rendje és módja szerint szabályos tábla figyelmezteti a járókelőket, hogy odalent komoly munkálatok folynak
Aki viszont bulizni akar, annak irány a Duna-part, itt számos jól felszerelt bulihajó várja a nagyérdeműt, meg szép szlovák lányok. Ha pedig már kissé fáradtan hazafelé indulunk, érdemes a szokásos sör, Deli csoki és Becherovka mellett egy jó nagy adag juhsajtot és sok üveg finom szlovák mustárt is vásárolni – ezek az igazi helyi ínyencfalatok – mondja útvezetőnk azoknak, akik a szép emlékek mellett egy kis különlegességet is szeretnének magukkal vinni Pozsonyból.
