Más, „rendes”, s nem ilyen rendhagyó esztendőben, mint amilyen az idei, már májusban megtartják a Vajdasági Suliszínház Fesztivál gálájának záróműsorát, amelyen az elődöntők legjobbjai mérik össze egymással tudásukat, felkészültségüket.
Az idén – pedig ez jubileumi év volt, méghozzá nem is akármilyen, hanem a -- huszadik! -- örülhettünk, hogy november végén, pontosabban november 27-én sok várakozás, kétségek, oda-vissza telefonálgatások, egyeztetések, kétségek és reménykedések között hányódva, mégis sikerült megtartanunk a gálát a muzslyai MME-ben. Sajnos, eléggé hiányosan. A négy elődöntőn a gálára kiválasztott hat együttesből csak három, illetve, online kapcsolattal azért a negyedik is jelen lehetett. A kispiaciak és az adaiak a járvány miatt már a gálára való utólagos felkészülés próbáira is képtelenek voltak összegyűlni, pedig nagyon jól megrendezett jelenetekkel készültek. A kispiaciak remek népmese-feldolgozását Csőke Melinda rendezésében szívesen bemutattuk volna a Muzslyán összegyűlt közönségnek is. Akárcsak a törökfaluiak Pál utcaiakját Raffai Klára rendezésében…
Akkor hát ki legyen a győztes? (Nemesmilitics, Dömdödöm)
Az én házam szikrázó jégből készült, a tiéd közönséges faház. (Ürményháza, A nyulacska háza)
Tényleg ráírtad a nevedet? ( Magyarittabé, A hollók és a rókák)
Gyertek körém, kedves ludaim! (Törökbecse, A libapásztorlány lakodalma)
A díjazottak a zsűri tagjaival
A nemesmiliticsiek viszont, akik november 7-én még sikeresen megszervezték a csonoplyai elődöntőn való részvételüket, s a gálára is lelkesen készültek, az utolsó pillanatban mégsem lehettek „testileg” jelen, ugyanis két kisszínészük az utolsó napokban ágynak esett, ezért az utolsó próbán készült felvételüket küldték el, laptopon. Ezt elfogadtuk, hiszen nemrég láttuk őket „teljes fegyverzetben”.
November 27-én tehát a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület szervezésében az (arcmaszkos!), izgatott kis közönség és a zsűri: Lukács Gabriella, a VMPE elnöke, Takarics Róbert főszervező, író és Jódal Rózsa író, a bírálóbizottság elnöke, a XX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál jubileumi muzslyai gálaműsorán négy előadást tekinthetett meg és díjazhatott. Szinte könnybe lábadt szemmel, hogy ilyen sanyarú körülmények – járvány, betegeskedések, felépülések, onlineozás, kivándorlás – ellenére az anyanyelvápolók és a kisszínészek közül is, aki csak tehette, ha törik, ha szakad mégis eljött, és remek felkészülésről tett tanúbizonyságot. Valljuk be, manapság ez nem mindennapi teljesítménynek számít!
A szeptemberben alakult (!), magyarul nem beszélő anyanyelvápoló csoportjuk Erős Molnár Angéla rendezésében A libapásztorlány lakodalma című énekes-táncos, játékos kis jelenetüket olyan begyakorlottan énekelte, szavalta, táncolta végig, hogy öröm volt őket nézni, hallgatni. „Száz liba egy sorban. Mennek a tarlóra. Elöl megy a gúnár, jaj de begyesen jár! Száz liba egy sorban.” És: „Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak!”Meg: „Réce, ruca, vadliba, jöjjetek a lagziba!”,énekelték olyan lelkesen a fehér vászonruhás „ludacskák” és „gyolcsinges”, barna pantallós „gúnárok”, hogy éreztük: számukra tényleg öröm a frissen tanult, ízlelgetett új szavak, először hallott dalok ismételgetése. Őket természetes, gördülékeny összjátékukért, a gyönyörűen beszélő és kristálytiszta szoprán hangocskáján éneklő Erős Lillát pedig kiváló alakításáért jutalmazták meg.
A nemesmiliticsiek Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő című könyve sikerjelenetének, a Dömdödömnek a színrevitelével a legszebb, legvagányabb jelmezekért járó díjat vehették át. Mikkamakka, Szörnyeteg Lajos, Maminti, Vacskamati és Bruckner Szikfrid a hatalmas sörényével megérdemelt sikert arattak.
Újdonságokkal is megleptek bennünket. Annyira, hogy ezen a gálán nemcsak egy, hanem két előadást is a legjobbnak nyilvánították és két rendezői díjat is kiosztottak.
A Suliszínház történetében most először két csoport is bábelőadással készült, s közülük az ürményháziak a gálára is eljutottak. Ráadásul az elődöntő óta annyit fejlődtek, annyi új elemmel gazdagították a díszletüket és a játékukat, s olyan rátermetten adták elő A nyulacska háza című bábjátékot, hogy két díjban is részesültek: bábkategóriában az övéké lett a legjobb előadás, rendezőjük, Móricz Elvira pedig az egyik rendezői díjat is magáénak tudhatja.
A magyarittabéi színjátszók Petes Erzsébet rendezésében a közismert A holló és a róka meséből a rendező saját maga által újraálmodott változatában megkettőződnek a hollók és a rókák, s olyan hancúrozást, parázs veszekedéseket, hajkurászásokat, hamiskodásokat és átveréseket visznek végre a színpadon, hogy a közönség végigkuncogja az egész előadást. Vérbeli színpadi játékot produkáltak. Természetes volt, hogy az ő A hollók és a rókák című jelenetét nyilvánították a legjobb színházi előadásnak, Petes Erzsébet pedig elnyerte a másik rendezői díjat.
Siker volt ez a nap a javából! Egy maroknyi anyanyelvápoló, oktató és tanuló megmutatta, hogy minden nehézség – baj, betegség, kényszerű magányraítéltség és egyéb hátráltató körülmény – ellenére igenis tudnak és akarnak önmagukért és egymásért, a nyelvért, az anyanyelvért, a tudásért dolgozni, harcolni, időt áldozni, sok mindenről lemondani, ugyanakkor még többnek a birtokába jutni. A mai diákok fegyelmezettek, tisztán látók, egyszerre alkalmazkodók és merészen kreatívak, éles eszűek, mindennel felvértezettek, és szerencsére kiváló, rátermett és áldozatos oktatóik, vezetőik vannak. Büszkék lehetünk rájuk!
