Egyenesen a bográcsban landoltak a nyulak, de amellett a többi vadhús is ott végezte a hétvégén Magyarkanizsán. A Tisza-parton megtartott IV. Nemzetközi Nyúlfesztivál, a szúnyoginvázió és a rekkenő hőség ellenére, ezúttal is sokakat vonzott le a víz mellé. Nem is csoda, hiszen a környékbeliek tudják, ha Ősz Szabó Imre, Szecsei Szilveszter és barátaik neve felmerül egy-egy rendezvény kapcsán, akkor nemcsak a siker garantált, hanem a jókedv és a jobbnál jobb falatok is.
A sok-sok főzőverseny közül ez mégis valamiért kitűnik a többi közül. Nem csak azért, mert itt nem mindennapi étkek kerülnek terítékre, mint például a vaddisznópörkölt vagy a nyúlkolbász, hanem azért is, mert itt minden felhajtás nélkül arra törekszenek a szervezők, hogy mindenki jó hangulatban jóllakjon. Ilyenkor a résztvevő úgy érezheti magát, mint aki egy hosszú, dolgos hét után hazatér a családi fészekbe, ahol tudja, hol az ajtókulcs, és terített asztal várja, ahol annyit eszik, amennyi jólesik, sőt, tudja, hogy vendéglátói is akkor örülnek, ha örömöt szerezhetnek. Egyszer valahol hallottam egy mondást, amely valahogy úgy hangzik, hogy ha kínálnak, fogadd el, mert ha jó szívvel kínálnak, örülni fognak, ha látják, hogy jól érzed magad, ha meg nem jószívvel kínálnak, csak illemből, akkor meg csak azért is fogadd el, hogy vessenek magukra!
A szombati főzőversenyre az idén huszonhét csapat nevezett be, a szervezők szerint lényegesen kevesebb, mint az elmúlt években, de ez fel sem tűnt, hiszen nem az volt a lényeg, hogy mekkora tömeg sereglik össze, hanem az, hogy mindenki, aki ott volt, kivétel nélkül jól érezte magát. A környékbelieken kívül Vajdaság több szegletéből, de Magyarországról is érkeztek résztvevők, akik már kora reggel elkezdték főzni a bográcsban a benevezési díjért kapott nyúlhúst. Közben három hatalmas bográcsban főtt a vaddisznópörkölt, a nyársakon pedig csirkék sültek és bárány. Igazi gasztronómiai kavalkád! Nemcsak a vadas ételeket zsűrizték, hanem az édes és sós sütemény kategóriában is győztest hirdettek a nap végén, ezenkívül a legszebben kialakított főzőhely és a legízletesebb pálinka tulajdonosai is ajándékokat kaptak a szervezőktől.
Vitéz Komlósi Mihály Kecskemétről érkezett, és mint mondta, már századik alkalommal van Magyarkanizsán.
– Itt itthon vagyok, annak ellenére, hogy a nagyszüleim gyergyóiak, és az egyik legnagyobb boldogságom, hogy az itteni magyarságot ki tudtam vinni Székelyföldre – ezelőtt tíz évvel –, egy hatalmas főzőversenyre, a Hargita Gasztrofesztiválra, amelynek jövőre lesz az ismétlése. Most itt, Magyarkanizsán zsűritagként vagyok jelen. A központi elképzelés a nyúlpaprikás főzése volt, de vannak itt mások is. A nyúlból csodálatos étkeket lehet készíteni, akár magyarosan, akár olaszosan, akár franciáson, sokféleképp el lehet készíteni. Itt az a tapasztalatom, hogy az emberek hozzák az otthon is megszokott ízeket, de nem kell túlcicomázni, hanem ahogy azt az őseinktől megtanultuk. Éppen ezért mondhatjuk, hogy ez hagyományőrző főzőverseny. A bírálásnál figyelembe vesszük, hogy tiszta legyen a főzőkörnyezet, hisz a pusztai ember is odafigyelt erre, homokkal súrolta ki a bográcsot. Érdekesnek találom, hogy erre a vidékre az a jellemző, tapasztalatom szerint, hogy inkább az asszonyok vannak előtérben a főzésnél, nálunk, az anyaországban viszont ilyen alkalmakkor inkább a férfiak főznek – mondta a zsűritag.
Horgász József Szenttamásról utazott Magyarkanizsára, hogy megcsillogtassa főzőtudományát, miközben náluk is épp hasonló, de ehhez nem fogható rendezvény zajlott. A bográcsában igencsak rotyogott a nyúlpaprikás.
– Az étel nem rotyog, lassan fől, hagyma, fokhagyma, só, bors, paprika kerül bele, meg a zsebből beledobunk valamit, amit nem lát meg senki. Na, ez a titok. A pirított hagymára kerül a hús, só, bors, paprika, pontosan, ahogy a nagyszüleink is csinálták, a vadászszüleink. Ők tudták igazán a jó vadnyúlból elkészíteni a nyúlpaprikást – a titkos ősszetevő így titkos is maradt.
A tornyosi Mucsi Tibor is nyúlpörköltet főzött.
– A jó nyúlpörkölthöz jó alap kell, házi szalonna, amit kiolvasztunk, rákerül a hagyma, a paradicsom és a paprika, majd a hús, ami fől a saját levében, de egy kis borral is meg szoktuk spékelni. Vigyázni kell rá, hogy le ne égjen. Míg otthon a kinti munka a férfiaké, itt most fordított a helyzet ezen a napon – mondta a tornyosi résztvevő.
Bata Éva az adahatári Csipet csapat tagja, harmadik alkalommal érkezett Magyarkanizsára, ahol két kisgyereket is bevontak a főzésbe.
– Nyúlból becsinált leves készül és párolt nyuszi. Mi nagyon szeretjük a nyúlhúst, otthon is havi szinten, készítjük és nem is azért érkeztünk, hogy megmérettessük magunkat, hanem a jó hangulat miatt. Számunkra a részvétel a fontos – mondta a szakácsnő.
Bálint Róbert többedmagával Tóthfaluból jött, de a környékbeliek számára ismerős is az arca, na meg a főztje, mert általában minden főzőversenyen részt vesz, és sehonnan sem tér haza elismerés nélkül.
– Semmi különös összetevőt nem igényel a nyúl, ragaszkodunk a régi ízekhez. Most épp gáz alatt főzzük két és fél órán át. Otthon nem sok ételt készítünk nyúlból, ez most kivételes alkalom, annál is inkább, mert egyúttal szülinapot is ünnepelünk, így egybekötöttük a kellemeset a hasznossal – mondta szűkszavú szerénységgel a kiváló szakács.
A magyarkanizsai Kiss Éva, aki kezdőnek vallotta magát, szintén a nyúlpaprikást választotta:
– Bográcsban még nem főztem nyúlpaprikást, ez az első alkalom. Kell hozzá füstölt szalonna, hagyma, nyúl, meg a fűszerek. Mi teszünk bele őrölt köményt és babérlevelet is. Szép lassan kell főzni, hogy szépen besűrűsödjön a leve. Mivel hallottunk már erről a rendezvényről, ki akartuk próbálni, így most vagyunk itt először, de nyilván nem utoljára.
Míg a talpalávalót húzták a zenészek, a zsűri is döntött, és úgy ítélte meg, hogy a sültek kategóriájában a zentai Bogdán Zsófi készítette a legfinomabbat, a legjobb nyúlpörköltet a tornyosi Mucsi Tibor főzte, a vándorserleget a felsőhegyi Árok Mária vihette haza, a legjobb süti az adahatári Bata Éváé lett, a legjobb pálinka tulajdonosa pedig a felsőhegyi Kovács Erika. A legnagyobb ajándékokat, a bográcsokat pedig ezek után már tényleg nem volt nehéz hazavinni.