Vannak érdekes, sőt meglepő találkozások. Ilyen volt a tősgyökeres magyar népmesék között született pákosztos, s mohóságában már-már a világot elnyelni készülő Kisgömböc találkozása a vénségesen vén, már 532 évet megért Csomótündérrel, keresztnevén Apollóniával.
A díjazottak a rendezőkkel és a zsűri tagjaival - Nagybali Morvai Tamara felvétele
Mit főzzünk a disznótoros vacsorára? A töltött káposzta ki ne maradjon! (Ada és Nosza, Pitypang) - Nagybali Morvai Tamara felvétele
Két, végre egymásra talált tündérpár, valamint ifjabb Menyus királyfi (Ada, Mi van a Majomplacc alatt?) - Nagybali Morvai Tamara felvétele
Szegény Bogár! Úgy sajnálom, hogy ma levágják! (Ada és Nosza, Pitypang) - Nagybali Morvai Tamara felvétele
Apollónia, a Csomótündér, és az ifjabb tündérek (Ada, Mi van a Majomplacc alatt?) - Nagybali Morvai Tamara felvétele
Megismerkedésükre és együtt szereplésükre az adai színházteremben került sor 2017. október 7-én, méghozzá a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében megtartott XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál első elődöntőjén. Egyúttal örömmel állapítottuk meg valamennyien, hogy lám, a Suliszínház az idén nagykorúvá vált: tizennyolcadik életévébe lépett!
Minden vonatkozásában formabontó, ugyanakkor bensőséges találkozás volt. A színpadon találkoztak, két kamaraelőadás keretében. Egymással és a közönségükkel is. Mindkét alkalommal ott ült ugyanis a közönség is a színpadon! Szorosan a gyermekszínészek körül, karéjban. Kőszínházakban, felnőtteknek szánt előadásoknál ez már nem újdonság, sőt manapság elég gyakori, de gyermekszínjátszóknál nagyon is az.
Érdekes adalék, hogy a fesztivál első, Pitypang című előadásának gyerekszínész résztvevői három helységből is – Adáról, Noszáról és Törökfaluból/Utrinéről – elhatározták, hogy még a nyáron játszva, szórakozva betanulnak egy jelenetet. Erre júliusban került sor, a magyarországi Tiszasáson, ahol a tíznapos, gyöngyéletű Pitypang Gyermekszínjátszó Táborban gyakorolni kezdték a Pitypang című jelenetet, amely a Kisgömböc című népmese alapján készült Monzák Péter drámapedagógus, színész, rendező, a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó egyik megalapítójának rendezésében és Raffai Klára tanárnő csoportvezető „szárnyai” alatt. A tanulók annyira beleélték magukat a Kisgömböc történetébe, s annyira meglódult a fantáziájuk, hogy először a disznóvágás körüli bonyodalmakban örökítették meg saját jóízű, mulatságos disznótoros emlékeiket, utána pedig az alapmeséhez jócskán hozzáköltöttek mai valóságunkban gyökerező „társadalombíráló” epizódokat is. A falu polgármestere például azt ötli ki, hogy – a maga bőrét mentve – a kapzsi Kisgömböc minden kívánságát teljesíti. Ez azzal jár, hogy naponta egy lakost a gömböc elé kell hurcolni. Lassanként feláldozza faluja lakosságának egyre nagyobb hányadát. Mindenféle ürüggyel bűnösnek kiált ki bárkit, csak hogy újabb áldozatra tehessen szert, ő maga és köréje tömörülő barátai pedig haladékot nyerjenek. Még versenyei győzteseinek is az lesz a „jutalmuk”, hogy önként és dalolva vándorolhatnak be a telhetetlen Kisgömböc torkába. Amikor aztán két lány egy hajcsattal végül kilyukasztja a tirannussá vált Kisgömböcöt, a polgármester azt is a saját dicsőségének könyveli el! A közönség hangos kacagással, nyíltszíni tapssal jutalmazta a remek ironikus, olykor szarkasztikus ötleteket. Valamennyien olyan jól játszottak – és énekeltek – a minden díszlet és kellék nélküli, korszerű megoldásban megrendezett jelenetben, hogy a zsűri – Takarics Róbert író, fő szervező és Jódal Rózsa író – kiváló összjátékukért jutalmazta meg a lelkes, kreatív kis csapatot.
Az adai gyermekszínjátszók is nagyon lelkesek voltak. Már augusztus végén próbálni kezdték Drubina Orsolya színházi szakember rendezésében a Gimesi Dóra író-dramaturg történetei alapján megvalósult Mi van a Majomplacc alatt? című jelenetüket. A nézőknek leesett az álluk, amikor – ott, a nézőtér kellős közepén – egyszeriben a Csomótündér országában találták magukat. Csupa fehér parókás, szürke leples, nesztelenül ide-oda suhanó tündér között találták magukat, akik rejtélyes mondókáikat mantrázták hol prózában, hol énekelve, állandóan sürögtek-forogtak, szerelmes leveleket írtak és kézbesítettek, varázsigéket és varázsrecepteket sugdostak a nézők fülébe, beceneveket, szívmelengető bókokat és szerelmes körmondatokat gyömöszöltek gondosan befőttesüvegekbe, miközben Apollónia, az 532 éves matrónatündér rejtélyesen csomózott össze cipőket és életeket. A népszerű gyermekírónő ugyanis a Csomótündér segédletével mesemázba mártva próbálja gyermekolvasóit/ hallgatóit a házasság rejtélyeibe beavatni. Hisz ha egy házasság zátonyra fut, azt bizony a házaspár gyermekei is nagyon-nagyon megérzik. A jelenet azzal a képlettel él, hogy valahányszor Apollónia elveszti a szemüvegét, s nem jól látva a Házasságra Előjegyzett Szerelmesek listáját, nem az összeillő párok cipőfűzőit köti össze, nem sikerül a házasság. Kijavítani – néha – csak úgy sikerül a dolgot, ha ezeket a tévesen összebogozott csomókat kioldja, s a megfelelő cipőfűzőkkel köti ismét össze. Addigra azonban már sok gyerek megszületik, akik az újracsomózások után azon veszik észre magukat, hogy már egy vegyes házasság „boldog” résztvevői, s hogy nekik egyszeriben két apjuk és két anyjuk is lett! A meseszép tündérjelmezeket és a pillanatok alatt más-más ambienst teremtő mozgó díszleteket nem lehetett nem jutalmazni, ezért a Mi van a Majomplacc alatt? című előadásé lett a legszebb díszletért és jelmezekért járó díszoklevél, a mesevarázs pedig meghozta tehetséges kis gárdájuknak a gálára való továbbjutás lehetőségét is!
Mindkét előadásban sok volt a szépen beszélő, szerepébe magát otthonosan beleélő kis színész, ők színészi teljesítményükért kaptak díszoklevelet. Név szerint: Gordos Áron (Ada), Huszka Dániel (Nosza), Kisbicskei Kristóf (Törökfalu), Erdélyi Barbara (Törökfalu), Lévai Lili (Ada), Pintér Maja (Ada) és Lévai Balázs (Ada).
